KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Keller László képviselõtársam nagyon alaposan, számszaki adatokkal alátámasztva, konkrétumokkal állt elõ, szemben az ellenzéki képviselõtársaim általánosító megállapításaival.
Maga is mosolygott akkor, amikor fölszólt kétpercesével, ellenzéki képviselõtársam, hiszen olyan általánosító megállapításokat tett Keller László objektivitásaira, ami nem állja meg a helyét. Egy közgazdásztól - azt hiszem - az adatok ismertetése feltétlen elvárható. 1993-ban, 1994-ben 3,5-4 milliárd dollár a folyó fizetési mérleg egyenlege, mínuszban természetesen. Ezzel szembe kell állítani azt a 2,9 százalékos GDP-növekedést, ami, azt hiszem, nagyságrendjében elmarad ettõl az összegtõl. Magyarul: az ország erre a növekedésre importszámlája megugrásával, pontosabban mondva az exportszámlája csökkenésével, exportteljesítménye csökkenésével fizetett, és nagyon keményen megfizetett.
Ezt 1995-ben sikerült helyrehozni. Mivel sikerült helyrehozni? Azt mondta, hogy az export versenyképesség-javulása nem bizonyítható a számokkal. A gazdaságpolitikai kötet 16. oldalán szerepel egy nagyon szép és beszédes számsor, a munkavállalói jövedelmek GDP-hez mért arányában.
1993-ban 35 százalék volt a munkavállalói jövedelmek GDP-hez mért aránya, és ez 1995-ben 29,4 százalékra csökkent. Ez egyértelmûen a magyar munka versenyképességének a jele, és ennek a bizonyítéka. Ez egyértelmûen az exporttöbblet teljesítésében is jelentkezett. Ugyanakkor ebben a táblázatban az is szerepel, hogy ezzel ellentétesen a felhalmozási célú - tehát a beruházási célú - saját források ezzel ellentétesen 3,8 százalékról 8,2 százalékra növekedtek. Ha valami, akkor ez az egyedüli tényezõ az, ami a tartós növekedést meghatározni és megalapozni tudja.
Én azt hiszem, a számok beszédesebbek, mint az általánosító megállapítások. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)