ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A romló népegészségügyi helyzet szimptómái közül felkiáltójelként kerül manapság a köztudatba a tbc, a tüdõbaj.
Az elmúlt öt év alatt 20 százalékkal több új megbetegedést észleltek. Tavaly 4318 új beteget regisztráltak, de a be nem jelentkezõkkel együtt akár háromszor annyian is lehetnek, 12-13 ezerre is tehetõ a számuk. Ma évente, sajnos, mintegy 700 ember hal meg Magyarországon tbc-ben. A szegénység, a nyomor, a rosszul tápláltság, a hajléktalanság egyúttal következményei is a szociális ellátatlanságnak, a romokban heverõ tüdõgyógyászati hálózatnak is.
Az ötvenes évek elején évente még 30-35 ezer új megbetegedés fordult elõ, ám a modern szûrõállomások, jól mûködõ gondozóközpontok eredményesen segítették az egészségügyi szakemberek erõfeszítéseit, a megbetegedéseket szinte a minimumra szorították vissza. Régebben a betegek nyolc hónapot, szükség esetén akár két évet is fekhettek a gyógyintézményekben. Napjainkban az új betegek egy része fellelhetetlen, a kórházakban csak rövid idõre kapnak ágyat. Az utókezelés helyett kikerülnek az utcára, ott tovább fertõznek. A legfertõzöttebb réteg a 30-50 éves korosztályú munkaképes férfiak.
(16.10)
A legfertõzöttebb réteg a 30-50 éves korosztályú munkaképes férfiak. Egyes megyékben a röntgenkészülékek fele használhatatlan, javításukra nem jut pénz. Sorra zárják be a tüdõgondozókat. A szociális kiadásokat lefaragják. Ezért indokolt a kérdésem: hogyan kívánja megállítani a miniszter úr a morbus hungaricus újraéledését s azt, hogy magunkkal vigyük a fertõzöttséget az Európai Unióba. Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)