KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Ön, ugye, beszéde elején definiálta a kényszerbérlet fogalmát - már amennyire képes volt rá -, de mindenesetre ez azért érdekes, mert a törvény után a Belügyminisztérium közremûködött annak megvizsgálásában, hogy hány ilyen lakás van egyáltalán az országban. Természetesen ezt az önkormányzatok bevonásával tudtuk megtenni. Eleinte az adatok meglehetõsen eltértek attól, amit a Kényszerbérlõk Egyesülete mondott, nevezetesen a körülbelül 2000-es számtól. Kiderült, más lakásokat is idevettek, nemcsak azt, ami ténylegesen abba a körbe tartozik, amelyet képviselõ úr is említett.
Egyébként 1995-ben a '94-es elhelyezésekre 28 millió forintot, a '95-ös utáni elhelyezésekre 71 millió forintot kaptak az önkormányzatok, és a '97-es költségvetésben a '96-os megoldásokra 100 millió forintot tervezünk beállítani. Az önkormányzatoktól kapott információink azt mutatják, hogy az önkormányzatok többsége meg tudja oldani a problémát '96 végéig, azonban azokban az esetekben ahol ez nem sikerülne, nem jogvesztõ hatályú a december 31. határidõ lejárta. Abban az esetben, ha a jelzés megérkezett az önkormányzathoz, de az önkormányzat a megoldást nem tudta megtalálni, akkor neki a törvénybõl adódóan továbbra is kötelessége ennek a megoldásnak a keresése. Ugye, adott esetben objektív okok miatt nem tudta, mert nem rendelkezik például rendelkezésre bocsátható lakással. Ez azt jelenti, hogy a megoldatlan ügyek áthúzódhatnak '97-re. Akkor is kötelessége az önkormányzatnak közremûködni. A költségvetés pedig úgy, ahogy eddig is, az akkori feltételekkel a megfelelõ támogatásokat biztosítja.
Az a lényeg, hogy az ügyek induljanak 1996. december 31-ig. Köszönöm a figyelmet. Kérem a válasz elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)