KÖRÖSFÕI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat tárgyalását kezdjük most meg, amelynek a gyökerei 1972-ig nyúlnak vissza. Ekkor született meg ugyanis az a munkaügyi és pénzügyminisztériumi közös rendelet, amelyik az egységes szakképzés és egységes teherviselés érdekében létrehozta a Szakképzési Alapot.
Ez volt érvényben 1988-ig, amikor már a XXIII. törvénnyel törvényi szabályozásra került sor, és itt a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló törvény született meg. A törvény lényege az volt, hogy aki kvalifikált munkaerõhöz akar jutni, az járuljon hozzá a képzés költségeihez. Vagy úgy, hogy részt vesz tevõlegesen a gyakorlati képzésben, vagy pedig úgy, hogy pénzeszközökkel járul hozzá.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törvény, melynek a fontosságát és a jelentõségét a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon ismerték fel. Ez teremtette meg annak a lehetõségét, hogy a rendszerváltást követõen a nagy gazdasági átalakulások miatt Magyarországon nem omlott össze, hanem mûködõképes maradt a magyar szakképzés. Egyébként Európa majdnem minden országában mûködik valamiféle alap ilyen céllal.
A törvény az elmúlt hat évben több változáson ment keresztül a közben megszületett törvényekkel való összhang érdekében, és jelen törvénynek éppen az az egyik legfõbb célja, hogy ne legyen évenkénti módosítás, hanem a szakképzési hozzájárulás egész rendszerének a korszerûsítése érdekében egy új törvény megalkotására kerüljön sor.
A törvény tulajdonképpen két részbõl áll. Az elsõ rész a szakképzési hozzájárulásról, a második a szakképzés fejlesztésének a támogatásáról szól. A törvényjavaslat szerint a szakképzési hozzájárulás mértéke egy szféránál változik csak - amirõl már az elõttem szóló is említést tett -, az agrárszféránál, itt is lépcsõzetesen, öt év alatt éri el az egyéb hozzájárulásra kötelezetteket. Megítélésünk szerint úgy az egységes mérték, mint annak a fokozatos bevezetése az agrárszféránál helyes és indokolt.
(18.00)
A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulás teljesítése szempontjából alapvetõ különbséget tesz a szerint, hogy a hozzájárulásra kötelezett szakképzõ iskolai tanulók gyakorlati képzésének megszervezésével vagy anélkül kíván eleget tenni a hozzájárulási kötelezettségének. A kötelezettség módját viszont a hozzájárulásra kötelezett választhatja meg. Mindkét esetben e kötelezettség a szakképzõ iskolák számára nyújtott fejlesztési támogatással is teljesíthetõ, de csak a bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelõ mértékig.
Ez a felsõ korlát megfelel az 1995 májusában végzett állami számvevõszéki vizsgálat szakképzésrõl szóló vizsgálat ajánlásának, amely szó szerint a következõket mondja ki: "A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosításánál a hozzájárulás hatékonyabb felhasználásának érdekében csökkenteni kellene a szakképzõ intézmények számára átadható hozzájárulást, az ily módon megnövekedett Szakképzési Alap elosztási rendszerében célszerû lenne nagyobb lehetõséget biztosítani a területi igények érvényesítésére, a hátrányosabb pénzügyi helyzetben lévõ megyék felzárkóztatására." Eddig az idézet. Tetten érhetõ, hogy a jelen törvényjavaslat ezt az állami számvevõszéki ajánlást is figyelembe kívánja venni.
Új elem a törvényjavaslatban, hogy a hozzájárulásra kötelezett a hozzájárulás alapjának maximum 0,2 százalékáig csökkentheti a kötelezettségét abban az esetben, ha ezzel saját munkavállalói számára az állam által elismert szakképesítés megszerzése érdekében megszervezett szakképzés költségeihez járul hozzá. Ez évente körülbelül a számítások szerint 2-2,2 milliárd forintot jelent. Ez a lehetõség a felnõttképzés piacának a megteremtését is elõsegíti, de ezt indokolja az a tény is, hogy az állami számvevõszéki vizsgálat megállapítása szerint a munkanélküliek kétharmada szakképzetlen, valamint hogy az 1990 és '95 év között a fiatalok átlagosan 34 százaléka szakképzetlenül került a munkaerõpiacra.
A törvényjavaslat szerint a szakképzési hozzájárulási kötelezettség csökkenthetõ különbözõ tételekkel, így a gyakorlati képzésben foglalkoztató dolgozók díjazásával, tb-járulékával és útiköltség- térítésével is. Ez a törvényi szabályozás helyes, de megítélésem szerint pontosításra szorul. Ugyanis a jelenleg a törvénymellékletben szereplõ szöveg alapján úgy vélem, hogy lehetõség nyílna nemcsak gyakorlati oktatást végzõ személy, hanem egyéb személy, például takarítónõ költségeinek az elszámolására is. Ennek a kizárására módosító indítvány javasolt.
Az esetleges visszaélések elkerülése érdekében szabályozni kellene - véleményem szerint - a költségcsökkentõ kiadások együttes összegének a felsõ határát is, például az éves költségvetési törvényben meghatározott szakképzési normatíva függvényében. A törvényjavaslat szerint fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható. Ugyancsak az Állami Számvevõszékre hivatkozom, amelyiknek a vizsgálata azt állapította meg, hogy a hozzájárulás teljesítéseként sokszor elavult - a korszerû szakképzést egyáltalán nem szolgáló - gépek, berendezések átadására is sor kerül, s nem feltétlenül az eszköz erkölcsi és fizikai javulását figyelembe vevõ értékkel.
Ezért indokolt - véleményem szerint - a törvényjavaslat szabályozása, amelynek értelmében a fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköznek a számviteli törvény szerint megállapított átadáskori nyilvántartási nettó értékét lehet csak figyelembe venni költségcsökkentõ tételként.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat második része a szakképzés fejlesztésének a támogatásáról szól. Itt kerül szabályozásra az, hogy a Munkaerõ-piaci Alap szakképzési alaprésze milyen területeken használható fel. Mivel a felsõoktatásról szóló törvény alapján a szakképzés köre bõvült az akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzéssel, ezért a Szakképzési Alap-rész e területen is felhasználható lenne, de csak infrastrukturális beruházásra és pályázat útján.
A törvényjavaslat szerint változatlanul hozzá kell járulni a Szakképzési Alap-részbõl a Nemzeti Szakképzési Intézet szakképzés érdekében végzett fejlesztõ tevékenységéhez. Az e témába tartozó parlamenti viták során - emlékezetem szerint - elmondtam már máskor is, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet munkája természetesen igen szükséges és igen hasznos, ugyanakkor megkérdõjelezhetõ, hogy egy költségvetési intézményt az elkülönített állami pénzalapból kell-e vajon finanszírozni. Miért nem - mondjuk - az Országos Közoktatási Intézet mintájára, amelyik költségvetési finanszírozású, a Nemzeti Szakképzési Intézet is teljes egészében ebbõl kerülne finanszírozásra, és nem pedig egy elkülönített állami pénzalapból, aminek nem egészen ez a rendeltetése.
A törvényjavaslat szerint a szakképzési alaprészbõl támogatásban részesülhetnének a gazdasági kamarák is, a szakképzõ iskolai tanulók gyakorlati képzésével összefüggõ feladataik ellátásához. A szakképzésrõl szóló törvény szerint a gazdasági kamarák igen jelentõs feladatokat kaptak a szakképzés területén, így a gazdálkodó szervezetek gyakorlati képzésénél a feltételeknek a meglétét vizsgálni, a képzés egész folyamatában felügyelni, ellenõrizni és a képzésre vonatkozó rendelkezéseknek a betartását, megtartását ellenõrizni.
Ez az ellenõrzõ tevékenység igen fontos. Fontosságát alátámasztja az az állami számvevõszéki vizsgálat is, mely szerint - idézem -: "A gyakorlati képzés feltételei általában csak a mennyiségi igényeket elégítik ki, a minõségi követelményeket csak elvétve." Ugyancsak az Állami Számvevõszék szakképzési vizsgálati anyagából tudhatjuk meg azt, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség akcióellenõrzése során súlyos munkabiztonsági hiányosságokkal találkoztak.
234 munkáltatónál a követlen baleseti veszély miatt meg kellett szüntetni, meg kellett tiltani a berendezések használatát, és összességében az 1328 ellenõrzött képzési hely háromnegyed részén nem megfelelõ körülmények között folyt a szakmunkástanulók gyakorlati képzése.
A szakképzésrõl szóló törvény szerint ezt az ellenõrzõ tevékenységet - amelynek a fontosságát hangsúlyozom - az illetékes területi gazdasági kamara a szakképzõ iskola közremûködésével látja el. Ez az együttmûködési lehetõség iskola és kamara között - megítélésem szerint - mindenképpen hasznos, és az ellenõrzés hatékonysága érdekében szükséges is.
Ugyanakkor a szakképzõ iskolák számára nincs finanszírozási lehetõség ennek a közremûködésnek az ellátására, ez a gazdasági kamarákra hárul. Ezért indokoltnak tartom, és egyetértek azzal, hogy a gazdasági kamarák a Szakképzési Alap-rész forrásaiból támogatást kapjanak, de megítélésem szerint csak akkor, ha ezt az ellenõrzõ tevékenységet a szakképzõ iskolák bevonásával végzik, s akkor is pályázat útján és utólagos, tételes elszámolással.
Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársak! Felszólalásomban az elõttünk fekvõ nagy jelentõségû törvényjavaslat néhány fontos elemérõl szóltam. Azokról a kérdésekrõl, amelyeket nem érintettem, a késõbbiekben felszólaló szocialista képviselõtársaim még szólni fognak. A törvényjavaslatot én a nemzetgazdaság által igényelt, korszerûen képzett szakemberek számának a növelése és az ezzel kapcsolatos társadalmi igények érvényre juttatása szempontjából igen fontosnak és hasznosnak ítélem meg, és az esetleges kisebb módosítások után képviselõtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(18.10)