BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban mondjak két mondatot a demagógiáról és Rákosi Mátyásról. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Kedves Képviselõtársam, Torgyán József! Ha már egyszer demagógiát emlegetett, és más szemében felfedezni véli a szálkát, megkérem, vegye már ki az önébõl a gerendát. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Ez az elsõ megjegyzésem.
És ha már szóba hozta Rákosi Mátyást, az ön beszéde alatt egyetlen frakció tapsolt, õk viszont lelkesen - majdnem azt mondom: felállva -, és ez a kisgazda frakció volt. Vesse kérem - ön - ezt a gyakorlatot össze a Rákosi-korszak gyakorlatával. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.)
De térjünk rá a komoly dolgokra, tisztelt hölgyeim és uraim. A politikus legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a társadalom egyensúlyban való, természetes mûködését. Mindnyájan tudjuk, hogy ennek legfontosabb alapja az, hogy a gazdaság egyensúlyban legyen. 1990 és 1994 között az akkori vezetõ politikusok szinte mindent megtettek azért, hogy a gazdasági egyensúlytalanság létrejöjjön.
És ha már tisztelt Torgyán József képviselõtársam dilettantizmust emlegetett, akkor hadd utaljak arra, hogy önök, mikor a kormányban benne voltak, az önök közremûködésével verték szét a mezõgazdaságot, amely ma sem tudja még megközelíteni az 1990-ben mutatott teljesítményét, a mi kétéves munkánk dacára sem. (Moraj az ellenzék padsoraiban.)
És igaz, hogy önök a kormányban csak rövid ideig voltak, még elgondolni is szörnyû, hogy mi lett volna, ha a teljes négy év alatt benne maradnak abban. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban. István József közbeszól: Ez nem demagógia? Gyõriványi Sándor közbeszól: Ez volt a két év tapasztalata. Ez volt a két év kormányzásának eredménye. A te szöveged.)
Mindezeknek következménye volt, hölgyeim és uraim. Az volt a következménye, hogy a rossz gyakorlat folytatódott. 1990 és 1994 között az akkori vezetõ politikusok a jövõt elzálogosították. Ezzel az örökséggel a Horn-kormány nézett szembe 1994-ben. Kedves kisgazda képviselõtársaim, gondolom, meglesz a lehetõségük a vitában hasznos érveiket kifejteni, amennyiben lesznek ilyenek. A Horn-kormány magasra tette a mércét. (Derültség a Kisgazdapárt padsoraiban.)
Egész eddigi tevékenységét arra irányította, hogy az önök által elzálogosított jövõt a zálogházból kiváltsa. Ennek érdekében elõször is megállítottuk az eladósodási folyamatot. A fizetési mérlegben 1990 és 1994 között folyamatosan nõtt a hiány, mert egyre többet importáltunk, és egyre kevesebbet exportáltunk. A Horn-kormány megfékezte az import többletbeáramlását, és tevékenysége alatt az export dinamikusan nõtt. Ennek következtében - bárhogy is tagadják önök ezt az egyszerû tényt, el lehet olvasni a számokat - a fizetési mérleg radikálisan javult, mintegy 1,5 milliárd dollárral. Másodszor: megállítottuk az eladósodási folyamatot az államháztartás mérlegében. Még 1990 és 1994 között az államháztartás hiánya folyamatosan nõtt, 1995-ben ezt sikerült a GDP 4 százalékára leszorítani az 1994-es 6,2 százalékról.
Harmadszor: sikerült az eladósodást megállítani az ország nettó adósságállományában is, ez talán a legfontosabb. 1995-ben a pozitív folyamatok eredményeként 2,1 milliárd dollárral javult, csökkent az ország nettó adósságállománya. Másodszor, kedves képviselõtársaim. Az elmúlt két évben sikerült a gazdaság versenyképességét javítani. Elõször is a beruházások támogatásával.
Egyik legelsõ intézkedése volt az új Országgyûlésnek, hogy a társasági adó módosításával kedvezményezte a beruházási folyamatokat, ennek radikális, 18 százalékra való csökkentésével biztosította, hogy legyen elegendõ forrás a vállalkozóknál arra, hogy beruházási folyamataikat elindítsák.
A második: a privatizáció. Ennek legfontosabb követelménye és mércéje ugyanis az, hogy létrejöjjön-e a régi helyett egy új tulajdonosi szerkezet Magyarországon. Nos, ennek érzékeltetése érzékeltetéseképpen bevételi oldalról egyetlenegy számot szeretnék az önök emlékezetébe idézni, ez pedig az, hogy az összes eddigi privatizációs bevétel több mint 60 százaléka esett a Horn-kormány elsõ két évére.
(10.40)
Végezetül, de nem utolsósorban, a termelékenység is mintegy 10 százalékkal, ugrásszerûen javult.
Természetesen ezeknek a folyamatoknak ára volt. A termelékenységért fizetett ár a lakosság reálkeresetének csökkenése volt. Ezt az árat mindannyian sajnáljuk. Ennek mi sem örülünk. Tisztelt Képviselõtársaim! Egyrõl azonban nem szabad megfeledkezni: ez az áldozat - sajnos - elkerülhetetlen volt.
Harmadszor, kedves képviselõtársaim, az államháztartási reform beindításával komoly elõrelépést tettünk annak érdekében, hogy ezt a jövõt a zálogból kiváltsuk. Az államháztartási reform legfontosabb mércéje az, hogy olcsó állam jön-e létre, vagy éppen ellenkezõleg, az állam drágán mûködik. 1994-ben például Csehországban az állami kiadások aránya a bruttó hazai termékhez képest nem haladta meg az 50 százalékot sem. Akkor ez a szám Magyarországon 60 százalék volt, tisztelt hölgyeim és uraim. Ezt fokozatosan csökkentettük az elmúlt két évben is, s ennek eredményeképpen jövõre ez a szám nálunk is az 50 százalék alá fog csökkenni.
A nyugdíjreform beindításával létrehozunk egy új rendszert, amely érvényesíti a felelõsséget és a szolidaritást. A polgároknak végre módjuk lesz eldönteni, hogy milyen takarékossági formát választanak, módjuk lesz kiszámolni már ma, hogy a jövõben milyen nyugdíj illeti meg õket, és ennek megfelelõen felépíteni életstratégiájukat. Ezek tények, hölgyeim és uraim.
Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak errõl a bizonyos mércérõl. Félúton vagyunk, ez egy félidõs értékelés. (Közbeszólás a jobb oldalon: Tévúton.) Ha önök számba veszik az elmúlt két év folyamatait, elolvassák a tényeket, s nem bízzák magukat saját fantáziájukra, akkor meg kell állapítaniuk a tárgyilagos elemzõknek, hogy idõarányosan nem állunk rosszul. Mi magunk is elismerjük, hogy munkánkba csúsztak be hibák, önkritikusan szólt errõl miniszterelnök úr is. Nincs takargatnivalónk.
Ezzel együtt a mérleg pozitív, az ország legfontosabb problémájában megtettük az elsõ - és igen radikális és hatékony - lépéseket. A továbbiakban erre az együttmûködésre kérem önöket, közös felelõsségünk, hogy a haza jövõjét kiváltsuk a zálogházból, és ehhez kérem az Országgyûlés további támogatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)