DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedjék meg, hogy mielõtt érdemi mondanivalómhoz hozzákezdjek három kérdésrõl, amit a miniszterelnök úr bevezetõjébõl kiemeltem, fontosnak tartom, hogy reflektáljak.
Az egyik az ideológiamentesség. Nem elõször és nem alaptalanul halljuk a miniszterelnök úrtól, hogy kormánya ideológiamentes, nem ideológiák mentén politizál. Ez tulajdonképpen akkor, ha én jól értem, azt jelenti, hogy nincsenek hosszú távú, jól meghatározható céljai, nem látható, hogy mit szeretne elérni, és nincs egy olyan határozott értékrendje, amit fel tudna mutatni a társadalomnak. Ebbõl az is következik - és mi is így látjuk -, hogy nincsen gazdaságpolitikája sem. Ebben az esetben kiszámíthatatlan, sok esetben megbízhatatlan a kormánynak a cselekvése, és ilyen esetben fennáll annak a veszélye is, hogyha nincsen, mondjuk, saját gazdaságpolitikája, hogy esetleg hosszú távú értékek helyett erõs gazdasági csoportok nyomásának van kitéve annak a gazdaságpolitikáját veszi át, erre én látok erõs veszélyt és talán a közgazdászok errõl majd részletesebben szólnak.
Az áldozatvállalás fontosságáról beszélt a miniszterelnök úr. Ez egy lényeges véleményváltozást jelent, hiszen nagyon sokszor hallottuk, hogy az átalakulás terheit nem lehet tovább a bérbõl és fizetésbõl élõkre rakni és terhelni. Hogy most áldozatvállalást kér tõlük a miniszterelnök úr, ez viszonylag új. (Közbeszólás balról: Nem tõletek.) Nem tõlem, miniszter úr, hanem a bérbõl és fizetésbõl élõktõl. De engedje meg, hogy megkérdezzem, hogy ön személyesen milyen áldozatot vállalt? A Szocialista Párt vezetõ politikusai milyen áldozatot vállaltak? A társadalom nem látja ezt. Ennek esetleg ellenkezõjét látja, ezért ez az érvük nem hiteles a választók elõtt, és nagyon nehezen fogadható el.
Végül harmadsorban arról a kérdésrõl, hogy ön azt állítja, hogy az ellenzék olyan vívmányokat véd, amik még a régi idõkbõl valók, és ezek a vívmányok teljesítményekkel nincsenek alátámasztva.
Tisztelt miniszterelnök úr! Mi úgy gondoljuk és ezért áldozatokat tettünk, ez az egész ország, hogy egy szociális piacgazdaságot építsünk, ami a társadalmi szolidaritásra épül. Az ellenzék az oktatási rendszer, az egészségügyi ellátás, és a nyugdíjrendszer leépítésére tett kísérleteknél mondta el a véleményét és tette a védelmét. Gondolom ön is bizonyára egyetért azzal, hogy egy beteg, egy operáció elõtt álló betegnél nem mérlegelés tárgya, hogy egyénileg milyen teljesítményre képes, vagy az adott helyzetben a társadalom milyen teljesítményre képes. Vannak a társadalmi szolidaritás alapján mûködõ ellátások, amik nem lehetnek teljesítményektõl függõk, amit minden államnak kötelessége megtenni, ezeket nem lehet elvitatni. Az ellenzék ezeket az intézményrendszereket védte eddig és fogja ezután is védeni az ön kritikája ellenére.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Talán távirati stílusban, de érdemes egy pár szót arra is vesztegetnünk, hogy honnan indult ez a kormány. Meglátásunk szerint egy átalakuló gazdaságot, egy épülõ szociális piacgazdaságot örökölt, nem kellett már megküzdenie az elsõ, a szocialista ipar összeomlásából következõ nagyon durva és drasztikus hátrányokkal. Egy olyan gazdaságot örökölt, ahol a termelés 60 százalékát már a magánszektor adta és egy olyan gazdaságot, ami 1993 második felétõl növekedési pályára állt, még hogyha ennek tartalmát egyes képviselõk vitatják is, a tényét azonban nem. Ez a 3 százalékos gazdasági növekedés a jelenlegi kormánynak a '98-as tervei vagy vágyai között szerepel.
Végül, de nem utolsósorban az infláció erõteljes csökkenõ tendenciát mutatott. 18 százalékos mértékû volt akkor, amikor önök átvették a kormányt.
(14.50)
Nagyon fontos, és önök errõl sokszor megfeledkeznek, hogy megindult az államháztartás reformja, az önök minden állítása ellenére. Létrejöttek az elõzõ kormányzati ciklusban a helyi önkormányzatok, létrejöttek a társadalombiztosítási önkormányzatok, az állami támogatások döntõ része leépült, átalakult és kibõvült az oktatás teljes rendszere. Mit tudott élni, hogyan tudott élni ezekkel a lehetõségekkel a jelenlegi kormány? Rendkívül nagy társadalmi támogatottságot kapott. Bár a választási rendszer túloz, de önöknek 72 százalékos többségük van a parlamentben, ami lehetõvé teszi szinte minden törvény megfelelõ és könnyûszerrel történõ módosítását, illetve új törvények megszületését.
Immáron köztudott, és talán az önök soraiból sem vitatják mértéktartóbb emberek, hogy a kormányzat elsõ 8-9 hónapja a tétlenséggel telt, a kormány nem tudta nagy erejét érvényesíteni. Nem tudta például megkötni a társadalmi-gazdasági megállapodást, amit olyan büszkén hirdetett és fontosnak tartott, de nem akarta megvalósítani az expót, az 1996-os világkiállítást. Valóban, a kormányzat 8-9 hónapos tétlensége révén fizetési válság következett be a társadalomban. Meglátásunk szerint, ez a tétlenség okozta, hogy a jelenlegi kormány államcsõd közelébe navigálta az országot, és valóban szükség volt egy erõteljes beavatkozásra.
Én figyelemmel hallgattam és nagy tisztelõje vagyok Békési László képviselõ úrnak, elõadásában logikusan és meggyõzõen érvelt a kormány által folytatott gazdaságpolitika egyetlen volta és szükségessége mellett, de el kell mondjam, hogy hasonlóan logikusan felépített és hasonló érveléssel a másik gazdaságpolitika mellett is találkoztam már ilyen meggyõzõ és valóban imponáló elõadással. Ebben az esetben fel kell tenni a kérdést, hogy az elmélet próbaköve a gyakorlat. Ön, tisztelt képviselõtársam, mint pénzügyminiszter a felvázolt gazdaságpolitikát nem tudta megvalósítani. Ha a puding próbája az evés, akkor ez imponáló elõadásának gyakorlati megvalósíthatóságán nagyon sokat gyengít, és talán öntõl, aki nem tudta ezt a gazdaságpolitikát megvalósítani, ez gyenge pontja érveinek, és elég furcsa is - ez a véleményem. (Általános moraj a teremben)
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Ennek a nyolc-kilenc hónapos tétlenség következtében valóban egy durva - meglátásunk szerint átgondolatlan - rögtönzés kevésbé eredményes gazdaságpolitikát hozott (sic). A Horn-Bokros-csomag - hiszen miniszterelnök úr kézjegyével jegyezte az akkor még leendõ pénzügyminiszterének politikáját - lefékezte a megindult gazdasági növekedést, visszafogta a kedvezõ folyamatokat. Az önök kormányzása alatt leállt a nemzeti tulajdont erõsítõ privatizáció. Ezeket a technikákat önök elvetették. A jelenlegi kormány leállította a nemzeti a tulajdont erõsítõ privatizációs technikákat. Miniszter úr, ezt bátorkodtam mondani. Meglátásunk szerint téves alapállásból indult ki a Horn-Bokros-csomag, hiszen a költségvetési deficitet nem a jóléti kiadások túlméretezettsége okozza, hanem az államadósság utáni hatalmas kamatfizetési teher. A Horn-Bokros-csomagnak - meglátásunk szerint - a jóléti szociális intézményrendszer leépítésére tett intézkedései az egyensúly szempontjából felesleges, társadalmi szempontból káros, az államháztartási reform és az új ellátórendszerek kialakítása szempontjából pedig - meglátásunk szerint - elégtelenek voltak.
Sok gazdaságpolitikus van azon az állásponton, és ebben a parlament ellenzéki oldalán álló képviselõk is egyetértenek, hogy az árfolyam- politika kivételével ez a Horn-Bokros-csomag ártott a magyar gazdaságnak, mert megtörte a növekedési folyamatot, ami néhány éven belül megteremthette volna a pénzügyi egyensúlyt, és ártott, mert mára szükségképpen egy kialakult pangáshoz vezetett, amit Boross Péter a lehûtött gazdaság víziójával próbált rövid hozzászólásában az önök figyelmébe ajánlani.
Meglátásunk szerint ebbõl a gazdaságpolitikából csak jelentõs fordulattal lehet kilábalni. Célszerû megvizsgálni, hogy milyen okok vezettek a mai, általunk lopakodónak mondott válsághoz. A közvetlen okok - meglátásunk szerint - nyilvánvalóak. 1995-ben 12 százalékkal, 1996-ban várhatóan 8 százalékkal csökken a reálbér, tehát csökken a belsõ fogyasztás. Ennek nyomán csökken a belföldre árutermelést végzõk várható nyeresége, ezzel mérséklõdik hazai beruházási érdekeltségük. Az export dinamikája is jelentõsen csökkent 1995 elsõ félévéhez képest 1996 második félévére. A kormány politikáját meghatározó gazdaságpolitikusok úgy gondolják, hogy a fejlõdés csaknem teljes mértékben külsõ tényezõkre alapozható. Ez az export által serkentett gazdasági növekedés a külföldi tõke bevonását, az európai gazdasági integráció hatásait tartja elsõdlegesnek. Ezek a belsõ piac fejlesztése nélkül csak egy szûk elit érdekeit szolgálhatják. Valamennyi gazdaságtörténeti sikerpélda a közelmúltban és ma is azt bizonyítja, hogy a belsõ piac, a belföldi megtakarítások, a beruházások, valamint az erõs belsõ gazdaság jelentik elsõdlegesen a sikerforrást, míg a külsõ források ezt csak kiegészítik. Közgazdasági illúzió azt hinni, hogy a belföldi piac termelõ, fogyasztó és beruházó szerepe nélkül megfelelõ eredménnyel mûködik.
A kormányzat abban is téved meglátásunk szerint, hogy a felsõ, általa vezérelt megoldásokat tartja az alsó lépéseknél fontosabbnak. Azt gondolja, hogy a kormány alapvetõen megszigorító intézkedésekkel el tudja érni céljait, miközben a gazdaság, de különösen a 30-40-50 százalékra tehetõ rejtõzködõ gazdasággal jellemezhetõ Magyarország jobban irányítható alulról, mint felülrõl. A vállalkozók, az önkormányzatok szintjén dõlnek el a gazdasági folyamatok, a fogyasztóknál és a polgároknál dõlnek el a meghatározó várakozások, a közbizalom és az önbizalom.
A kormányzat lényegében megvonta az elsõ gazdasági és társadalmi szintek kezdeményezõ szerepét, ahogy az látható a lakosság reálbérének csökkenésében, valamint az önkormányzati források és a beruházások csökkenésében is. A magyar gazdaság mára hasonló helyzetbe került, mint 1995 elején, akkor a kormány tétlensége miatt fizetési válság szélére került az ország, most pedig vélhetõen egy pangási idõszak következik be sok gazdaságpolitikus szerint, akiknek a véleményét mi is osztjuk.
Jelenleg Európában, és ezek tényszámok, Oroszországot és Ukrajnát leszámítva, Magyarországon a legkisebb a gazdasági növekedés üteme. Itt most egy idõben elhúzódó válsághelyzet van kialakulóban. A magyar társadalom szerkezete igen nagy mértékû szétválást mutat vagyoni és a jövedelmi helyzet területén, ami egyszerre két dolgot jelent. Nemzetközileg is jelentõs magas megtakarítási hányad jellemzõ, amit a lakosság 5-10 százaléka ér el, tisztelt miniszterelnök úr, ezt kifelejtette, én fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez a lakosság 5-10 százalékánál jelentkezik, míg a másik oldalon a lakosság többsége, több mint kétharmada semmilyen megtakarítással és tartalékokkal nem rendelkezik. Ez a szétnyílás közgazdaságilag azt jelenti, hogy a hatalmas megtakarítás a lakosság egy igen szûk csoportjánál koncentrálódik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Meglátásunk szerint a jelenlegi kormányzat a nehézségek, a gazdasági váltás nehézségeit alapvetõen a családokra és a településekre rakja. Jelenleg a települések önállósága - érzik úgy a települések - kerül veszélybe, intézményrendszerük több, fontos elemétõl kénytelenek megválni, átadni magasabb szintû, illetve megyei önkormányzati szinteknek. Jelentõsen növekszik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülõ önkormányzatok száma. A jelenlegi kormány módosított az önkormányzatok mûködési rendszerén. Ezt tette nyilván az éves költségvetéssel és tette több törvényjavaslattal.
Meglátásunk szerint, és ezt annak idején a vitában is elmondtuk, helyes volt az önkormányzatok hitelfelvételének ésszerû korlátozása, helyes volt a nagy önkormányzatoknál a könyvvizsgáló intézménye. Helyes volt a szándék, hogy a fizetõképesség helyreállítását szabályozni kell, ebben, úgy gondolom, serkentõleg és több inspirálással részt vett az ellenzék. Azonban itt talán végére is értem az általunk helyesnek tartott lépéseknek.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
(15.00)
Megítélésünk szerint nagy hibát követett el a kormány, amikor leépítette a területi különbségeket kiegyenlítõ rendszert, a cél- és címzett támogatások rendszerét. A cél- és címzett támogatások reálértéke jelentõsen csökkent, szûkült a támogatott célok köre, csökkent a központilag átvállalt rész, és hogyha a területfejlesztést nézik, akkor ennek a hatásait talán a cél- és címzett támogatási rendszerrel kellene egybevenni, aminek leépítése gyakorlatilag a települések infrastruktúrájának a fejlesztését erõteljesen visszavetette.
Késik az önkormányzatoknál a közigazgatási reform, több esetben járkál a szakértõk és a kormány asztala között, úgy gondolom, elérkezett az idõ az önkormányzatok finanszírozási rendszerének az átalakulására is. Erre talán minden parlamenti párt padsoraiban látok szándékot, azonban a kormány szintjén mindez még nem jelent meg.
Tisztelt Képviselõház! Tisztelt képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy a végén azért egy rövid megjegyzést tegyek a miniszterelnök úrnak azon állításaihoz, amiben mindig visszamutatólag másban keresi a hibát, immáron több mint két éve kormányra kerülésük után.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önöknek tisztában kellett lenni, hogy milyen körülmények között és milyen országot vesznek át, a szavazók bizalma abban a pillanatban jutott önöknek, nem másra kaptak feladatot, mint a létezõ Magyarország problémáinak orvoslásaira, itt lehettek az elmúlt négy évben, élhettek demokratikus eszközökkel, ami az akkori kormánynak nem adatott meg elõtte. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)