KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én mindenekelõtt szeretném õszinte elismerésemet kifejezni Pusztai Erzsébet képviselõ asszonynak, aki nemcsak kezdeményezte ezt a vitát, hanem nagyon derekasan végig is üli, és ugyanakkor értetlenségemnek adok hangot amiatt, hogy az õ kezdeményezését támogató csaknem 80 ellenzéki képviselõnek az egynegyede sem tartózkodik a teremben. Úgy látszik, csak addig volt fontos a dolog, amíg sikerült a kezdeményezést, és ezzel a... (Zaj. Dr. Pusztai Erzsébet: Bizottsági ülések vannak, miniszter úr, sajnos.)
Tisztelt Ház! A kormány a külpolitika területén két év alatt elérte azt, amit reálisan el lehetett érni, és mindhárom cselekvési fõ irányban megtette a lehetséges lépéseket. Én ezek közül most csak az euro-atlanti integrációról kívánok szólni, mert a vitában elsõsorban ez kapott helyet.
A kormány szoros napi kapcsolatot és szoros együttmûködést épített ki úgy az Európai Unió, mind a NATO központjával, vezetésével, mind a két szervezet tagállamaival. Ennek során meggyõzte az Európai Uniót és a NATO-t, a tagállamokat Magyarország, a kormány csatlakozás iránti elkötelezettségérõl, ellensúlyozva mindazt az állítást, amit a választási kampány során az akkori kormány elsõsorban a Szocialista Párt címére intézett, kétségbe vonva a Szocialista Párt valódi szándékát az Európai Unióhoz és a NATO-hoz történõ csatlakozásra.
A kormány megkezdte a felkészülést és az ország felkészítését az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra. Ezt a célt szolgálja, ezt a célt is szolgálja a gazdaság stabilizálása, a szerkezet korszerûsítése. Ezeknek a lépéseknek a helyességét, eredményességét ismerte el az OECD-be történt fölvétele Magyarországnak. Megkezdõdött és gyorsan halad elõre a jogrendszer harmonizációja, a szakemberképzés és a közvélemény tájékoztatása az Európai Unióhoz történõ csatlakozás elõnyeirõl, az ezzel járó kötelezettségekrõl, meggyõzése arról, hogy a csatlakozás Magyarország érdeke.
(15.30)
Errõl a kormány félévente tájékoztatást ad írásban az Európai Uniónak, hogy követni tudja a magyar felkészülés helyzetét, és errõl a felkészültségrõl adott számot az a választömeg, amelyet az Európai Unió kérdõívére dolgoztunk ki és adtuk át, mely válaszok az Európai Unió brüsszeli bizottságában pozitív értékelést kaptak.
A NATO-csatlakozásra történõ felkészülés érdekében kezdõdött meg a haderõreform, szélesedett tovább a hadsereg civilkontrollja, ezt szolgálja Magyarország aktív részvétele - és elismerést arató részvétele - a Partnerség a békéért programban, illetve Magyarország hozzájárulása, szerepvállalása a boszniai békefolyamat végrehajtásában, a daytoni megállapodás végrehajtásában az IFOR-erõk keretében.
Mindennek eredményeként, tisztelt Ház, mindkét szervezet bõvítésénél Magyarországot ma már egyértelmûen az elsõ körben említik, annak dacára, hogy jó néhány ellenzéki politikus mindent megtesz ennek a lefékezése érdekében.
Az ellenzék politikusai rendszeresen kétségbe vonják Magyarország felkészültségét - egyáltalán alkalmasságát - a csatlakozására. Én nem hiszem, tisztelt Ház, hogy van egyetlen olyan társult ország, egyetlen olyan felvételre törekvõ ország, ahol a parlament európai integrációs bizottságának az elnöke egy Európa-nap keretében egy elõadásban bizonyítaná országa, hazája alkalmatlanságát, felkészületlenségét az európai integrációra, az Európai Unióhoz történõ csatlakozására.
Miközben szomszédaink valamennyien arra törekszenek, hogy a bõvítés elsõ körébe kerüljenek, nálunk, tisztelt Ház, az európai integrációs ügyek bizottságának az elnöke szerint nem az a jó kormány, amelyik az elsõ körbe viszi be országát az Európai Unióba, hanem az, amely addig képviseli az ország érdekeit, hogy akár ki is marad az elsõ körbõl, és majd valamikor, egyszer csatlakozik.
Én azt hiszem, hogy a dolog lényegét nem értik, akik a követelmények teljesítését hajbókolásnak tekintik, és ebben, azt hiszem, a gyöngyszemet az egyik ellenzéki párt elnökének az a nyilatkozata jelenti, amely az Európai Unió kérdõívét úgy minõsítette, hogy az sérti Magyarország nemzeti büszkeségét.
Tisztelt Ház! Sajnos a szomszédainkkal való megbékélést szolgáló - ebben eszközt jelentõ - alapszerzõdések elleni támadásokat sem tudom másnak tekinteni, mint egy kétségbeesett kísérletet arra, hogy Magyarországot távol tartsák az elsõ körtõl. Pontosabban annak megakadályozását, hogy az Európai Unió és a NATO - ahogy a jelek ezt egyre nyilvánvalóbban mutatják - ezzel a kormánnyal kezdje meg Magyarország csatlakozására a tárgyalásokat. Én megértem, hogy nehéz ezt tudomásul venni, hiszen ez nagyon is ellentmond a választási kampányban elhangzott érveknek, miszerint ha a Szocialista Párt nyerné meg a választásokat, ha a szocialisták vezetésével alakulna kormány, akkor a vasfüggöny Hegyeshalomnál ereszkedne le és nem Záhonynál.
De én azt hiszem, még mindig jobb beismerni ezt a tévedést. Beismerni azt, hogy rosszul mérték fel a helyzetet, mint ártani az ország érdekeinek, ugyanis én azt hiszem, önök éppen olyan jól tudják, mint én vagy mi - a kormánypárti oldal -, hogy a választások után nem nyitnak új tárgyalásokat a szerint, hogy melyik párt nyerte meg a választásokat.
Akik az elsõ körbõl kimaradnak, azok nem néhány hónapra maradnak ki, hanem nagyon hosszú idõre, évekre. Én vigasztalásul hadd mondjam, nem fog lényeges elõnyt jelenteni ennek a kormánynak, ha vele kezdi meg az Európai Unió és a NATO a csatlakozási tárgyalásokat, de ugyanakkor el is kell szomorítanom önöket, ha ennél nincs jobb ötletük, ezzel nem fogják megnyerni a választásokat. Köszönöm. (Taps.)