HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõ Hölgyek, Urak! Csak azzal kezdeném, hogy sajnálom, hogy Pusztai Erzsébet késõn érkezett az ülésre, mert elmondtam azt, hogy hogy és miként számolt az elmúlt idõszakban is a kormány a saját tevékenységével. A fontos azonban, hogy én végiggondoltam - és minden bizonnyal az elkövetkezõ napokban is végig kell tekinteni -, hogy mi hangzott el a mai vitanapon. Én ígérem önöknek, ha bármi hasznosítható javaslatot találok, foglalkozni fogunk vele. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Már két éve ígérik.)
Így van, két éve ígérjük, mert két éve nem találunk ilyeneket. (Nevetés az MSZP soraiban.) Tehát egyszerûen, hölgyeim és uraim, annál több jelzõ, minõsítés hangzott itt el, amelyek ugyancsak kétéves múltra tekintenek vissza - legyen a gazdasági, szociális helyzetrõl szó -, és amelyek meglehetõsen leegyszerûsítettek. Igaz, hogy néha ez a kedvünket szegi, de hát megoldást nem kínálnak.
Megoldást nem kínálnak, hiszen nagyon sokan úgy vetik fel, mintha ennek az országnak, ennek a kormánynak többféle lehetõsége lenne. Nincsenek lehetõségeink. Kényszerpályán mozgunk, kényszerpályán vagyunk, és azt tesszük, amit kell. Legyenek szívesek, ezt vegyék figyelembe!
El kell mondanom õszintén - a mai vitanap benyomása alapján is - személyes véleményként, hogy azért egy szempontból irigylem az MDF- kormányzatot - az akkorit -, hogy sokkal jobb és konstruktívabb ellenzéke volt, mint nekünk van. (Moraj az MDF soraiban, nevetés az MSZP soraiban.)
Meg kell mondanom önöknek, én ma sem kaptam azokra választ, ami az energiaárak elmulasztott emelését illeti, nem kaptam arra választ, hogy hogyan, miként veszítették el a Valutaalappal, a nemzetközi pénzpiaccal szembeni bizalmat, hogy mi történt 1993-ban.
Bár Szabó Ivánnal nagyon szívesen megvitatom, hogyha ez... És meg kell mondanom, hogy nem kaptam választ arra vonatkozóan sem: a jogos problémák, a jogos társadalmi, szociális feszültségek, miként oldhatók más módon? Azonkívül, hogy igénylik a további milliárdok tömegét. Természetesen nem megfogalmazva azt, hogy honnan vegyük ezeket a milliárdokat.
Én azért köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, koalíciós képviselõknek, kormánytagoknak, független képviselõnek - Zwack Péternek - és másoknak, akik ennek a vitának a normális menetéhez, érvrendszeréhez hozzájárultak.
El kell mondanom önöknek, hogy azt nem tudom elfogadni, hogy bárki úgy állítsa be, hogy ez a kormány valamiféle Kánaánt, nagyon csodálatos politikát örökölt. És én nem hoztam volna ma szóba az örökséget. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Negyven évet.) Az elmúlt hónapok során ne azt emlegette volna az ellenzék, az egykori kormány, hogy milyen csodálatos örökséget hagyott ránk.
Meg kell mondanom, azt meg végképp nem tudom elfogadni, hogy olyasfajta beállítás jelenjen meg a közvélemény elõtt, mintha ez a kormány tudatosan rossz szándékkal kormányozná az országot. Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, mind a kettõszázhetvenhét koalíciós képviselõ nevében ezt visszautasítom.
Néhány fontos elvi kérdést azért meg szeretnék említeni, annál inkább is, mivel hiszen Békesi László - és más képviselõtársam a kormánykoalíció padsoraiban - reagált a gazdasági, pénzügyi és egyéb felvetésekre, kritikákra. Nem tudom elfogadni 1996 õszén sem, amit önök csináltak az elõzõ négy évben, ezt a kommunistázást, ezt az állandó múltba merengést és minden egyebet. (Közbeszólás, zaj az MDF soraiban.)
Talán elgondolkozhatnának azon, hogy a nagyobbik koalíciós pártot éppen ebben a hónapban vették fel a Szocialista Internacionálé teljes jogú tagjai közé. S ha kíváncsiak, tisztelt hölgyeim és uraim, azzal az indoklással, hogy annak a történelmi vállalkozásnak az elismerését fejezik ki ezzel a tagfelvétellel, amelyet a Magyar Szocialista Párt Magyarországért és a közép-kelet-európai térségért vállalt. Azért azt hiszem, ez nem kis dolog.
Én megértem például Torgyán Józsefet, és sajnálom, hogy nincs itt. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Én nem sajnálom.) Amikor azt mondotta a Szocinternnel kapcsolatban, hogy ott a bolsevikok között egy napirend elõttiben vettem részt.
Emberileg én megértem, tudniillik nincs nemzetközi mozgalom vagy szervezet, amely együttmûködne a jelenleg Torgyán József vezette Kisgazdapárttal. Politikailag nem értem. Nem értem amiatt, hogy magyarként - amire olyan gyakran hivatkozik - miért nem örül annak, hogy a Magyar Szocialista Pártot mint kormányzati pártot fölveszik a Szocinternbe. A világ legnagyobb - és egyben leghaladóbb - nemzetközi szervezetébe. (Zúgolódás az ellenzéki padsorokban.)
És annak a szervezetnek a tagjai közé, amelynek képviselõi többségben vannak, hölgyeim és uraim, az Európa Unióban. Azért ez se semmi, az ország helyzete és szándékai, törekvései szempontjából.
És hozzáteszek még valamit, én magyarként - mert ugyancsak annak vallom magamat - örülni fogok, hogy ha a Kisgazdapártot bármelyik nemzetközi szervezetbe befogadják. (Nevetés a parlament soraiban.)
És még valamit, azért muszáj, mert elvi kérdésnek tartom, nagyon gyakran emlegették, emlegeti Torgyán József és más kisgazda képviselõ is, hogyha õk kormányra kerülnek, akkor rendet fognak teremteni az országban. A sajtó szerint meg is fogalmazták ennek a rendnek az elemeit. Felülvizsgálják, módosítják az eddigi törvényeket, az eddigi nemzetközi szervezeteket, akasztófával és kényszermunka-táborokkal fenyegetõznek. Ez szerepelt a sajtómegnyilatkozásukban. Szerencsére, legalábbis én úgy ítélem meg, hogy ez csak rémálom, és nem valóság a magyar társadalom számára. És gyakran fölmerült az elmúlt két esztendõ során, és a mai nap is benne. Lehet-e megkövetelni, hogy erkölcsi helyet, szerepet kapjon a magyar politikában?
Ne haragudjanak, egy közelmúltbeli eseményre hadd hívjam fel a figyelmüket. A Kereszténydemokrata Néppárt lenyilatkozza, hogy ez a kormány bûnös, közremûködik a kábítószer-kereskedelemben. Ha bármi ilyen jelre, utaló jelre talál a KDNP vagy bármelyik parlamenti párt, mint ahogy ez volt az elõzõ ciklusban, amely az ország - és nem a kormány - nemzetközi presztízsét kikezdené, akkor az a korrekt eljárás, hogy tájékoztatom a kormányt, hogy ilyen információ birtokába jutottunk.
Beszéljük meg! Ez megtörtént az elõzõ ciklusban is, és leültünk, és megbeszéltük, hogyha olyan jelenségrõl volt szó, amely veszélyeztette ennek az országnak a presztízsét. Kádár Béla is emlékszik, Szabó Iván is, mások is.
De amikor kiderül, hogy nem ez a kormány, hanem az elõzõ kormány, és ráadásul úgy, hogy az elõzõ kormány KDNP-minisztere, Surján László képviselõtársam érintett volt a dologban, akkor végképp Dr. Surján László képviselõ közbeszól: Hát hogy voltam én érintett?) nem tudom erkölcsileg elfogadni.
Hozzá szeretném tenni, Surján kolléga, képviselõtársam, ha önöknek egymás között vitáik vannak a KDNP-ben, ott rendezzék, és ne a mi kormányunk rovására. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Én nagyon remélem, hogy egyszer visszavonják még ezt a megnyilatkozást. A kormány megvádolását a kábítószer-kereskedelemben való részvétellel. Milyen kijelentés az, tessék megmondani, mennyire egyeztethetõ össze az erkölcsökkel - a politikába is érvényesülõ erkölccsel -, hogy gyakorlatilag, ha jól tudom, Orbán Viktor mondotta, az állami tulajdon kliensek közötti szétosztása ment végbe.
1995-ben és azt követõen folytatott, hozott privatizációs folyamatokban, döntésekben, 80 százaléka a tulajdonosoknak külföldi. Ezt Orbán Viktor ugyanúgy tudja, mint én.
És hadd említsem meg csak példának, General Electric vagy Gas de France, vagy más külföldi tulajdonos a rendszerváltást akarja visszahozni vagy a régi rendszert Magyarországon? Nem értem, ennek a fölvetésnek nem értem a logikáját. Vagy azt sem értem még, amit..., hogy kiosztották a piacokat, standokat és minden egyebeket. Hát Orbán Viktornak is tudnia kell, hogy a kiskereskedelem, annak hálózatának a privatizálása nem ez alatt a kormány alatt történt, hanem a korábbi négy évben, '90 és '94 között. (Közbeszólás az MDF soraiból: '88-ban.)
Továbbmegyek, hölgyeim és uraim, továbbmegyek, az ÁPV Rt. felügyelõbizottságában - itteni döntés alapján - hatpárti összetétel van. Köztük a Fidesz tisztelt képviselõi is ott ülnek az ÁPV Rt. felügyelõbizottságában. Minden lehetõségük, joguk van - mint ahogy a kisgazda képviselõ, ha jól tudom, élt is ezzel, helyesen -, hogyha bármit gyanúsnak tartanak, kérjék az ellenõrzést, a megvizsgálást és így tovább. Hogyan lehet, hogyan, milyen erkölcs az, kijelentve ezután, hogy ezek egymás között osztogatnak?
(16.30)
Demeter Ervin és Orbán Viktor ugyancsak utalt arra, hogy a tulajdonszerzés privatizációja leállt, mármint a nemzeti tulajdonszerzés. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól: Demeter Ervin mondta.) Ez abszolút nem felel meg a valóságnak. Így döntött a parlament arról, hogy 344 milliárd vagyont tartós állami nemzeti tulajdonba ad. Ezen kívül 47 milliárdnyi közmûvagyont az önkormányzatoknak. Ezen kívül pedig a kárpótlás ugyancsak privatizációval történt bevonásával mintegy 20 milliárd értékben. A társadalombiztosítások számára 46 milliárdot és így tovább. Összesen mintegy 500 milliárd forint értékû állami vagyon került nemzeti tulajdonba. Nem tudom azt sem elfogadni, hogy ez a kormány "maffia-piacgazdaságot" épít, mint ahogy ezt a Fidesz elnöke elmondotta. Ezt visszautasítom a nagy külföldi vállalkozók, a hazai vállalkozók, tulajdonosok nevében, mert ez õket sérti. Õket sérti meg, méghozzá alapvetõen. Nem akarom tovább folytatni az idõ hiányában, mert több olyan kijelentés is elhangzott, mindenekelõtt a Fidesz elnöke részérõl, amelyek nem felelnek meg egyszerûen a valóságnak. Errõl van szó.
Két dolgot a végén. A korrupciót én is nagyon súlyos problémának tekintem, és ha valami sok kínlódást okoz mindannyiunknak, ez az. Mindenki tudja, Boross Pétertõl kezdve mindazok, akik foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel az elõzõ kormányban, milyen hihetetlenül nehéz, pláne bizonyítékokat szerezni, dokumentálni, s pláne hogyha egy korrupciós eljárás van. (Dr. Pusztai Erzsébet közbeszól: Vádaskodni máshol kell!) De azt nem tudom elfogadni, alaptalan rágalomnak tekintem, ha úgy fogalmaznak egyesek, hogy a kormány bátorítja, sõt sugallja a korrupciót ebben az országban. Sajnos, ez nem csak itt és nem elõször hangzik el. Tessék konkrétumokat fölvetni. Én minden konkrét esetet, bejelentést kivizsgáltatok. Vagy pedig felelõtlenség az ilyen megállapítás, netán ha tud konkrétumról az illetõ, de elhallgatja, akkor bûnpártolás, vagy - engedtessék meg (Dr. Pusztai Erzsébet közbeszól: Bûnpártolás!), és többet erre nem fogok hivatkozni - lehet, hogy a Fidesz 1993-as bûnbeesésének a kompenzálása.
És végül hadd mondjak még valamit, tisztelt képviselõtársaim! Kedves Képviselõ Asszony! Ez nemcsak a mai vitában hangzott el, hanem az elmúlt hetek, hónapok során fórumokon, gyûléseken és minden egyebeken. (Dr. Pusztai Erzsébet közbeszól: Meg négy éven keresztül.) Hogy a Nyugat dicsér bennünket (Közbeszólás a jobb oldalról: Ez csak protokoll!) (Dr. Szabó Zoltán közbeszól: Volt 36 perce beszélni!), és ez nekünk milyen jólesik, mit csináljak, mi is gyarlók, emberek vagyunk, persze hogy jólesik. De hadd jegyezzem meg, higgyék el nekem, minden egyes országban, Magyarországon is a stabilizáció, a reformok végigvitele az nem csupán azért fontos, mert ezt követelik meg a nemzetközi szervezetek, hanem nemzeti érdek, a társadalom, az ország érdeke. Ha nem csatlakoznánk, nem akarnánk csatlakozni az EU-hoz vagy a NATO-hoz, akkor is meg kellene ezt csinálni.
A másik: nincs olyan ország, amely ne mérettetne meg nap mint nap. Méghozzá a teljesítmény alapján. Ilyen világot élünk. Ezt tessék figyelembe venni! És miért rossz az nekünk, önöknek, az országnak, a nemzetnek, ha 1998 tavaszán megkezdjük a csatlakozási tárgyalásokat, mert a megmérettetésnél helyt álltunk? Miért rossz ez bárkinek, hogy elismerik a nyugati, a fejlett, a demokratikus államok Magyarország, a magyar nép, a Magyar Köztársaság teljesítményét? (Közbeszólás az ellenzék padsorából: Ezt nem mondta senki.) Van konkrét program. Végig akarjuk vinni a stabilizációt, a reformokat. Végig akarjuk és be akarjuk fejezni a gazdasági átalakulást. Meg akarjuk teremteni az euro- atlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozás feltételeit. És hangsúlyozom, nem folytatunk az elkövetkezõ hónapokban, évben sem választási kampányt. Nem kell az embereket úgy tekinteni, hogy választási kampánytól a választási kampány között kell megszerezni a bizalmukat. Nem errõl van szó, hogy állandóan kampányt folytassunk, hanem tegyük a dolgunkat, aztán majd ha elkövetkezik a kampány, mi is beszállunk. Kérem, ha lehet, kövessék önök is ezt a gyakorlatot! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)