DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyûlés! Mi megdöbbentünk, amikor megtudtuk a szövegváltozatoknak a problémáját. De még jobban megdöbbentem, amikor az államtitkár úrnak a szavait hallottam az elõbb. Hogyan lehet ugyanis stiláris különbségnek nevezni azt, hogy valakinek biztosítják a jogát vagy pedig nem biztosítják?
Lényegében azok a kérdések és azok a különbségek, amelyek a két szövegváltozat között léteznek, azok nem stiláris, hanem tartalmi jellegû kérdések, hiszen pontosan errõl a kérdésrõl szólnak. Vagyis arról, hogy az anyanyelvhasználat jogát biztosítják-e, vagy csak tiszteletben tartják. Az anyanyelvi képzést az igények szerint biztosítják, vagy a szükségletek szerint - ami annyit jelent, hogy ha igények szerint, akkor a kisebbség határozza meg, hogy mit kap, tehát joga van rá, míg a szükségletek szerint esetén azt, amit a másik fél errõl gondol. Névhasználatnál joguk van-e, vagy pedig el fogják ismerni. Aki ismeri, elemi ismeretekkel rendelkezik a jog világában, akkor tudja, hogy ezek nem stiláris kérdések, hanem olyan kérdések, amelyekrõl parlamentek, amelyekrõl nemzetközi szervezetek hosszú hónapokon keresztül vitatkoznak.
Éppen ezért a magyar kormány az utolsó stádiumban világosan és lényeges pontokon engedett a kisebbségi jogokról szóló részeknél. Tulajdonképpen ez a Fidesz számára nem is meglepõ, hiszen eddig is tudtuk, hogy a kormány számára az alapszerzõdés formális megkötésének aktusa mindig is fontosabb volt, mint az erdélyi kisebbség jogainak a védelme.
Ami új ebben, az az, hogy most ország-világ számára kiderül, hogy ezt a kormány rezzenéstelen arccal titkolta. Ez végképp elfogadhatatlan egy ilyen nemzeti ügy esetén. Ez a kommunista tájékoztatási hivatalnak a szellemét és korszakát idézi. (Közbeszólás ellenzék padsoraiból: Így van. - Taps az ellenzék padsoraiban.)