DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének módosításáról beterjesztett törvényjavaslat - a Független Kisgazdapárt megítélése szerint - annak a ténynek a bizonyítása, hogy Horn Gyula miniszterelnök úr tévesen hivatkozik arra, hogy ez az ország a gazdaságát illetõen valamiféle kényszerpályán haladna. Nem kényszerpályán haladunk mi, hanem a kormányzat által kijelölt tévúton, amelyet a most beterjesztett költségvetési törvény módosításáról szóló törvényjavaslat mindennél ékesebben bizonyít. A kormány arra hivatkozik, hogy az 1996. évi költségvetést az tette szükségessé módosítani, hogy idõközben igen jelentõs változások történtek.
Ez igaz, csak arról az apróságról feledkezik meg a kormány, hogy ezeknek a lényeges változásoknak a döntõ többségét egy valamennyire is elõrelátó kormánynak világosan kellett volna elõre látnia. Így például hivatkozom arra, hogy az 1995-ös év végén a privatizációs többletbevétellel kapcsolatban a kormányzatnak látnia kellett volna, hogy jelentõs privatizációs többletbevétellel számolhat. Ezért fel kellett volna készülnie erre a többletre, õk azonban se nem látták, se nem készültek fel a privatizációs többletbevételre, ami nemcsak azzal a következménnyel járt, hogy itt általános zavarodottság keletkezett a Házon belül is a privatizációs többletbevétel felhasználását illetõen Elég ha arra utalok, hogy maga az akkor még privatizációs miniszter, azért használok olyan kifejezést, hogy "akkor még privatizációs miniszter", mert ha ma megkérdeznének, hogy milyen miniszter, akkor nem tudnám megmondani, hiszen valamennyiünk elõtt ismeretes, hogy a kormány súlyos törvénysértést követett el akkor, amikor kinevezte a privatizációt felügyelõ minisztert ipar-kereskedelem és turista ügyek miniszterévé. Holott ugye ilyen minisztérium még nem létezik, de hát akkor a privatizációt felügyelõ miniszter maga is arra hivatkozott, hogy nem lehetett látni ezt a jelentõs privatizációs többletbevételt, ezért õ maga sem látta világosan akkor, hogy milyen helytelen volt a kamatokra felhasználni a privatizációs többletbevételt.
Azóta már tudjuk, hogy ezt a többletbevételt látni kellett volna, és hogy nem látta a Magyar Köztársaság kormánya, annak rendkívül súlyos következményei lettek, hiszen a garanciavállalás körében, amelyet a sajtó mintegy 300 milliárd forintnyira tesz, olyan súlyos hibákat követtek el, amelyeknek töredékéért - korábban még az általuk ismert állampárti idõszakból - joggal számolhattak volna azzal, hogy hanyag, illetõleg hûtlen kezelés miatt eljárást indítanak ellenük, hiszen az állami vagyon kezelésében ilyen felületességet elnézni semmiképpen sem lehet. Késõbb még rámutatok arra, hogy milyen további következményei voltak ennek az egész helyzetnek, ami az elkapkodott megoldás eredményezésén túlmenõen számos számszaki negatívumot is hozott a költségvetésre.
Hadd hivatkozzam arra, hogy ma már mindenki elõtt világos, hogy azok a privatizációs bevételt terhelõ többletkötelezettségek, amelyekrõl mind ez idáig oly bölcsen hallgatott a Horn Gyula által vezetett kormány, ma már kétségtelenné teszik, hogy a parlamentnek is jelzett privatizációs többletbevétel, amely olyannyira a parlament által is tudott és ismert többletbevétel volt, hogy még MSZP-s képviselõtársaink is terjesztettek be ezzel kapcsolatban önálló határozati javaslatot - ugye ma már tudjuk, hogy az õ elképzeléseiknek a fele sem volt igaz -, mert hiszen a 200 milliárd forintot meghaladó többletbevétel ma már egyértelmûen lezsugorodott 92 milliárdra a többletkötelezettségek miatt.
Én úgy hiszem, hogy ezek önmagukért beszélõ számok, és ha összevetjük a mezõgazdasági támogatásra fordítandó összegekkel, akkor rögtön láthatják igen tisztelt képviselõtársaim, hogy miért mondjuk mi azt, hogy bizony nagyon mostohán bánik ez a kormányzat a mezõgazdasággal, hiszen ha a mezõgazdasági támogatást a valóságos pénzügyi lehetõségekhez mérné, akkor sokkal nagyobb lehetõségek állnának rendelkezésre a kormányzatnak, mint amelyet a mezõgazdasági tárca ki tud harcolni.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ugyanígy, ahogy jeleztem a privatizációs többletbevétel kapcsán meglévõ kormányzati tévedéseket és - mondjuk ki õszintén, nyíltan, mert itt arról van szó, hogy a gyereket nevén kell nevezni - dilettantizmust, igen tisztelt képviselõtársaim, mert ez jellemzi, ez a szó a leginkább ezt a pénzügyi kormányzatot, ugyanígy tudnia kellett volna 1995-ben, hogy a Nemzeti Bank veszteséges lesz 1996-ban. Nem tudom, hanyadszor idézem a tisztelt Ház elé, mert érdemes a Ház figyelmét felhívni arra, '94-ben a számok még 40 milliárd többletet jelentettek a Nemzeti Banknál, '95-ben ez 5 milliárdra csökkent, '96-ban pedig - nem mi, a Független Kisgazdapárt adtuk meg ezeket a számokat, hanem ezek központi számok - 60-80 milliárd forintos veszteségrõl beszélhetünk. Ennek következményei azonban a költségvetési törvényben nem jelentek meg - nem is jelenhettek meg - , mert a kormány vagy nem tudta, vagy nem akarta megmondani - mind a kettõ elfogadhatatlan -, mert az egyik esetben dilettantizmusa miatt, a másik esetben tisztességtelensége miatt nem maradhatna hivatalban.
De hát ugye úgy gondoljuk, hogy végül is ennek a ténynek a következményei a költségvetési törvényben nem jelentek meg, ami súlyos hiányosság, mert egy valamirevaló kormánynak ezeket a tényeket elõre látnia kellett volna. Az elõre látható változások példáit még természetesen hosszasan sorolhatnám, de úgy gondolom, ezek az adatok kellõ bizonyítékul szolgálnak annak a megállapításnak a helyességére, hogy a Horn-kormány nem kényszerpályán halad, hanem az önmaga
ltal jelölt tévúton, és ezt a tévutat úgy hívják, hogy ez a dilettantizmus útja.
(18.10)
Amint, ugye, már említettem, nagyléptékû átdolgozásra került sor a '96-os költségvetés módosítása kapcsán. A módosítások kibogozása azonban sok esetben nagyon jelentõs többletmunka-ráfordítással volt csak elérhetõ, mert a kormányzat - ne haragudjanak, igen tisztelt képviselõtársaim, de nem tudok jobb kifejezést használni annál, amit most fogok használni - tisztességtelen volt ennek a módosításnak az elõterjesztésekor, ugyanis nem hozta párhuzamba a '96. évi költségvetés adatait és a tervbe vett változtatásokat - mint ahogy azt az ellenzék a mai napon például megtette a román-magyar alapszerzõdés ügyében -, és úgy gondolom, hogy itt majd önök fognak kapni egy pontos táblázatot tõlünk, amelyben felsoroljuk, hogy mi volt augusztus 13-án és 14- én, és milyen szöveggé változott ez 21-én, 22-én.
Ehelyett itt egy áttekinthetetlen - majdnem áttekinthetetlen - adathalmazt terjesztett elénk a kormány, ami egyes esetekben akár féloldalas szövegrészeket jelentett valami kis módosítás érdekében. Más esetben olyan változtatásokat eszközöltek, amelyek alig-alig nyomon követhetõk - gondolom -, mindez azért történt, hogy azok a súlyos törvénytelenségek, amelyek ebben a módosítványban ténylegesen fellelhetõek, ezek a Ház elõtt rejtve maradjanak.
Úgy gondolom, hogy a kormány szakszerûtlenségét támasztja alá - hacsak nem éppen az volt a célja, hogy ködösítsen - ez az elõterjesztés, de amint az elõbb egy más ügy kapcsán már bátorkodtam megjegyezni, ha szakszerûtlenség miatt történt az elõterjesztés, ilyen módon akkor is elfogadhatatlan, ha pedig szándékosságból, ez is elfogadhatatlan, mert hiszen ebben az esetben az Országgyûlést akarta megtéveszteni, azt az Országgyûlést, amelynek a Magyar Köztársaság alkotmánya értelmében kötelessége lenne a kormányt ellenõrizni.
Meglepetéssel állapítom meg, hogy a költségvetésben is milyen véletlenségek lehetségesek. Természetesen a rádióhallgatók kedvéért mondom, hogy a "véletlenségeket" idézõjelben kell érteni, mert nem valóságos véletlenségekrõl, hanem tudatos félrevezetésrõl van itt szó, olyan irányított véletlenekrõl, amelyeknek mindenképpen figyelmet kell szentelnünk, hiszen az 1996. évi központi költségvetésben számtalan tétel változik, és a kiadások és a bevételek fõ összegei számottevõen nõnek.
Ennek ellenére - és erre hívnám fel az igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét nyomatékkal - a központi költségvetés hiánya a módosított változatban forintra ugyanannyi, mint az eredeti elképzelések szerint. E véletlen csak egyetlenegy esetben lehetséges, ha az nem véletlen, hanem szándékos, mégpedig oka az, hogy csak ily módon lehetett elkerülni a pótköltségvetés benyújtását.
Márpedig a pótköltségvetés benyújtása törvényes kötelessége lett volna a kormánynak, a kormány ilyen módon kerülte meg a pótköltségvetés benyújtása iránti kötelezettségét, ez egyértelmûen törvénysértõ, a hatályos jog elõírásainak szándékos megszegésével azonos értékû magatartás.
Rátérve most már a részletekre: az elsõ lényeges változás - amirõl már korábban is szóltam -, hogy az MNB 1996. évi veszteségét az elõterjesztés a belföldi adósság terhére kívánja elszámolni. Az ez évi folyamatokat látva - és az MNB gazdálkodásának anomáliáit részben ismerve -, ez a döntés egyenértékû egy kitöltetlen csekk kiállításával.
Hivatalosan ugyanis nem ismerjük a veszteség összegét, és így a döntés anyagi kihatásait sem ismerhetnénk. A tranzakcióra ráadásul úgy kerül sor, hogy nem végzik el az MNB gazdálkodásának átvilágítását, ami miatt a nem hatékony gazdálkodás terheit is átvállalja a költségvetés, miközben semmilyen intézkedés nem születik ezen anomáliák kiküszöbölésére. Magyarán mondva ez a biankó csekk azt jelenti, hogy az igen tisztelt Ház - ha elfogadja a kormányzati elõterjesztést akkor -, az MNB minden piszkát-szemetét egyidejûleg a tisztelt Ház tisztára fogja mosni.
Kíváncsi vagyok akkor, hogy miért alkotunk mi itt törvényeket, vagy miért folytatunk vitákat módosítások kapcsán, ha az ilyen tisztességtelen szándékot tisztességessé fogjuk varázsolni? Az pedig, hogy a veszteség bármilyen összegét a költségvetés átvállalja, az a Független Kisgazdapárt megítélése szerint azt is jelenti, hogy a veszteség növelését szinte ösztönzik ezzel. Ugyanis ha a veszteség ilyen módon eltüntethetõ, akkor a veszteséget okozó legközelebb miért kellene hogy önmérsékletet gyakoroljon a veszteség keletkeztetésében? Tehát úgy gondoljuk, hogy itt mindenképpen a Háznak gátat kellene szabnia az ilyen gazdasági machinációk elé.
Az ügylethez kapcsolódóan ugyanis sok olyan kiadás elszámolhatóvá válik, amelynek egyébként törvényes keretet találni nem lehetne. A központi költségvetés általános tartalékát - gondoljuk ilyen okokból is kifolyólag, meg hogy ne kelljen a kormánynak legközelebb pótköltségvetést beterjesztenie -, hogy szabadabb kezet kapjon hatalmas összegek fölötti rendelkezésre, megemelik az általános tartalékát a központi költségvetésnek majdnem ötmilliárd forinttal, összesen 16,1 milliárd forintra.
Részbeni magyarázatként a nyugdíjasoknak adott egyösszegû támogatást hozza fel az elõterjesztés, helyesebben ennek terheit. Miután óriási felháborodást keltett a kormánynak - a nyugdíjasok méltóságát és egész életük munkáját sértõ - az a magatartása, hogy félszázalékos nyugdíjkiegészítést adott. Ezt a megalázó alamizsnát akként akarták feledtetni, hogy kiötlötték: a nyugdíjasok egy részének egyszeri, 3000 forintos támogatást nyújtanak.
A Független Kisgazdapárt természetesen helyesli, ha a nyugdíjasok több jövedelmet kaphatnak - hiszen bevételeik az infláció hatására fokozatosan elolvadnak -, de felhívja az önmagát szakértõnek minõsítõ - valójában dilettáns - kormány figyelmét arra a tényre, hogy a nyugdíj értékállandóságát ilyen módszerekkel nem lehet biztosítani, egyébként is ez a nyugdíjasok számára áttekinthetetlen, követhetetlen, jogalapja nincsen, a kormányzat számára önkényes intézkedési lehetõséget ad.
(18.20)
Tehát a Független Kisgazdapártnak az álláspontja az, és kéri a kormányt, hogy ilyen elvek alapján próbálja az értékállandó nyugdíjakat meghatározni, hogy az elõre meghatározott és mindenki számára elõre látható mechanizmusok alapján kerüljön kiszámításra. A nyugdíjak emelésének a fedezete ugyanis nem valamiféle kormányzati kegy, hanem a nyugdíjasok korábbi, több évtizeden keresztül - tehát egy életen keresztül - végzett munkájának ellenértéke, a munka jogosultsága, és nem kegydíj. A költségvetés átláthatóságának egyik fõ iránya a privatizációs bevételek szétosztása, amelyrõl néhány szóval ugyancsak szólnom kell.
Ezt ugyanis csak részben végezte el az eredeti költségvetési törvény, ráadásul idõközben sajátos módon kiderült, hogy több jogosultságról a kormány egész egyszerûen megfeledkezett. Propagandacélokból pedig - gazdaságfejlesztésnek nevezve - néhány milliárd forint szétszórására kerül sor. Ezek az összegek összességükben sem jelentõsek. Ennyire szétaprózódottan pedig gazdaságfejlesztõ hatásuk teljesen elhanyagolható, sõt, hadd legyen szabad megkockáztatnom, egyenesen kizárható.
Ezzel a kormány különbözõ, fontosabb, mindenekelõtt az MSZOSZ-nek akart olyan - számára fontosnak vélt - gesztusokat szolgáltatni, tenni, amelyek tulajdonképpen nem az érintettek érdekében állnak, csupán az MSZOSZ-nek tett gesztusoknak foghatók fel.
A költségvetésnek ezek a kiadásai bizonyítják, milyen nagy hiba volt tudomásul nem venni a Független Kisgazdapárt javaslatát, amelyet a privatizációs többletbevételek felhasználásával kapcsolatban terjesztett elõ. Tehát azok legyenek egyrészt értékteremtõ beruházások, hogy használjuk fel sztrádák és egyéb utak építésére a privatizációs többletbevételek egy részét, hogy használjuk fel lakásépítésekre, hadd utaljak arra, hogy most, amikor a lakás-takarékpénztárakról szóló elõterjesztést tárgyaltuk, akkor ötlött mindenkinek a szemébe, hogy az évente elhasználódott 40 000 lakás helyett a legutóbbi két évben évente csak 21 000 lakást építettünk - és akkor még nem beszélek az évenként szükségessé váló 20 000 lakásfelújítási kötelezettségünkrõl -, és a Kisgazdapártnak azt a javaslatát, hogy a privatizációs többletbevételbõl csak 20 000-rel több lakást építsünk, mint az az évi 21 000, ez azt jelentette volna, hogy nyomban 72 000 többletmunkahely is keletkezett volna, abból 42 000 közvetlen, 30 000 pedig közvetett munkahely. Sajnálatos módon a Ház elvetette ezt a javaslatunkat, éppúgy, mint azt a javaslatot, amelyet akkor elõterjesztettünk, külön országgyûlési határozati javaslat formájában is, és amely arról szólt, hogy a kis- és középvállalkozások élénkítésére, munkahelyek teremtésére olyan hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket biztosítsunk, amelyek elõsegítenék a gazdaság élénkítését.
Sajnálatos módon ezt a kisgazda indítványt nemcsak elutasították, hanem egy olyan helyzetet teremtettek, hogy szinte - kvázi - igyekeztek kigúnyolni a Független Kisgazdapártnak a gazdaság élénkítésére, a gazdaság növekedésére elõterjesztett indítványait. Így, ugye, nem szeretném név szerint megnevezni azt a kétszeresen is bukott minisztert, aki egyenesen a családi ezüst eladásaként minõsítette - sõt, annak vacsorára való felhasználásaként - azt az indítványunkat, hogy ne engedjük át a sztrádák építését idegeneknek, és ne engedjük, hogy koncesszióval nyúzzák, illetõleg úthasználati díjjal nyúzzák meg a magyarságot, különösen a legszegényebb térségekben. Ez tragikus következményekkel járhat. Mégis ilyen ellenérvek is elhangoztak.
Megfeledkezvén még arról is, hogy aki ezeket a kifogásokat felemlítette, maga a miniszter korában eladta még azt a házat is, amelyben az ezüstöt õrizték. No kérem, úgy gondolom, hogy így nem lehet egy országot helyrehozni, de úgy sem lehet, hogy a Független Kisgazdapárt éppúgy nem tudhatott a tényrõl, mint ahogy önök sem, hogy a valóságban 50 százalékkal kisebb a privatizációs többletbevétel, mint amirõl a Ház tudott, mint amirõl az ország tudott, mint amit a kormány állított.
De még ez a kisebb összeg is sokkal jobban hasznosulhatott volna az ország érdekében, ha egy, valóban szakmailag elfogadható szintû kormány vezeti ezt az országot, nem pedig dilettánsok gyülekezete.
A módosított törvény szerint is a többletbevételt adósságtörlesztésre fordítják, de most már tudjuk, hogy a korábban állított 200 milliárd forint helyett ez csak 92 milliárd forint. Hiszen a kötelezettségvállalások miatt ez ennyire csökkent. Hadd szabadjon arra fölhívnom az igen tisztelt Ház figyelmét, hogy azzal, hogy a pénzügyi tranzakció keretein belül elhatározta a kormány magát arra, hogy több mint 2000 milliárd forintot meghaladó összeggel növelik a kamatozó államadosságot, és a Magyar Nemzeti Bank körébõl átemelnek a költségvetés körébe 2000 milliárd forintot meghaladó összeget. Nem egyszerûen technikai, átkönyvelési mûveleteket végeznek.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Hiszen a nem kamatozó államadósság - mint az ismert, és amint az az ÁSZ-jelentésbõl is kitûnik - teljes egészében a forintleértékelésekbõl fakad, és a forintleértékelések fenntartása miatt most ha áttesszük a 2023 milliárd forintos nem kamatozó államadósságot kamatozó államadóssággá, akkor egyrészt a kamatozó államadósság már ebben az évben 700-800 milliárd forintos kamatot fog jelenteni összességében.
Holott önök a privatizációs többletbevételt azért használták fel adósságtörlesztésre, mert állításuk szerint az akkori évi 540 milliárd forintos belsõ államadósság utáni kamat nagyon jelentõsen csökkenni fog. Most ahelyett, hogy csökkenne a kamat, a valóságban nõ, emellett az állandó forintleértékelések miatt a nem kamatozó forintadósság is megkezd megint gyülekezni, növekedni.
Tehát így az önök elõterjesztése szerint úgy csökken a kamatozó adósság, hogy közben nõ. Úgy gondolom, hogy ez valóban történelmi tett, mert hatása csak a tatárjárás gazdasági hatásához fogható. (Nevetés a kormánypártok padsoraiból.) Még ha egyes képviselõtársak - akik olyan jókat nevetnek a kormányzati oldalról - ma még képtelenek megérteni ezt, éppúgy, mint ahogy képtelenek voltak megérteni azokat a pénzügyi tényeket is, amelyeket én felsoroltam.
De ha képtelenek megérteni, kérdezzék meg a választópolgáraiktól, és akkor a nevetés az ajkukra fog fagyni. Persze csak akkor kérdezhetik meg, ha haza mernek menni még a választókerületükbe. (Nevetés.)
A privatizációs bevételeket sok minden újabb tétel terheli. Közismert, hogy az energiaszektort úgy adta el a kormány, hogy közben csaknem akkora összegre kötelezettséget vállalt.
(18.30)
Ugye, emlékeztetném önöket arra, hogy 400 milliárd körüli összegért adták el. Amint kiderült, 300 milliárd körüli az az összeg, amelyre nézve kötelezettségeket vállaltak. A kormány korábban úgy nyilatkozott erre a tételre, hogy azokat nem kell komolyan venni, hiszen azokat aligha fogják beváltani.
Ehhez képest kell értékelni az elõterjesztést, amely mégiscsak számol bizonyos fizetési terhekkel. Ezek egyáltalán nem jelentéktelenek. A kormány ugyanis megkezdi a "gyûjtögetõ életmódot", tehát igen jelentõs milliárdoknak külön számlán való kezelését, éppen azért, hogy ezeknek a kötelezettségeknek a fedezetére pénzt gyûjtsön. Egy elkülönített számlán erre a területre 41 milliárd forintot helyezne el. Hát remélem, hogy az igen tisztelt Ház ehhez nem fogja áldását adni.
Bár hosszabb ideje harcolnak az önkormányzatok a privatizációs járandóságaikért, és ezt számukra a volt privatizációs miniszter - amit az elõbb említettem, ma már nem tudom milyen miniszter - meg is ígérte, a költségvetés csak most rendelkezne errõl a kérdésrõl.
A módosított költségvetés 53 milliárd forintot szán e célra. Ha a társaságoknak az 1989. évi XIII. törvény alapján visszautalandó 20 százalékos részesedés teljesítésére 12 milliárd forintot fordítanának, a kárpótlási jegy utáni életjáradék kifizetésére 2 000 milliárdot kellene fordítani.
A módosított költségvetési törvény az adósságtörlesztésbõl származó kamat- megtakarítást, illetõleg az azt megtoldó, egy tízezer milliárd forintos tételt kíván gazdasági élénkítésre, az infrastruktúra fejlesztésére, az úgynevezett államháztartási reformra fordítani.
Kérem, a Független Kisgazdapárt nevében, felelõsségünk tudatában kijelentem és hangsúlyozottan a figyelmükbe ajánlom, jelentéktelen és szétaprózódott összegekrõl van szó, amelyek a kívánt célt semmiképpen sem érhetik el. Az elõterjesztés néhány javaslatát, ha nem komoly ügyrõl lenne szó, sajnos, igen tisztelt képviselõtársaim, nem tudok más kifejezést használni, kabaréba illõnek minõsíteném. A kormány pénzosztogatása kezdetben 500 milliós tételt jelentene a kis- és középvállalatoknak juttatott kamatkedvezményeket illetõen. Kérem, ez semmiféle gazdaságélénkítõ hatást nem eredményezhet. Ez egy elégtelen, elképesztõen csekély összeg. Tessék ezt hozzáhasonlítani azokhoz a milliárdokhoz, amelyeket a kormány most már szinte hetente a bankügyletek kapcsán elpocsékol.
2 milliárd forintot kívánnak gazdaságfejlesztésre fordítani. Kérem, ez a 2 milliárd forint alig elég valamire. Hogy mennyire elég? Itt hadd hivatkozzam arra, hogy infrastruktúra-fejlesztésre 1,5 milliárd forintot költenének az M3- as ürügyén. Hát éppen feljegyeztem magamnak, hogy Soós Gyõzõ, igen tisztelt képviselõtársam igen jelentõsnek minõsítette az M3-asra fordítandó 1,5 milliárd tõkét. Én pedig igen tisztelt képviselõtársamnak a figyelmébe ajánlom, hogy ez megszégyenítõen alacsony ráfordítás. Hadd ajánljam a figyelmébe, hogy mindösszesen két kilométer sztráda építésére elég. Tessék már a térkép fölé hajolni és megnézni, hogy az M3-as össz-hosszúsága milyen területû pályaépítést tenne szükségessé, és akkor ne minõsítsen itt errõl a helyrõl 1,5 milliárd forintot jelentõs összegnek! Az egy megszégyenítõen alacsony olyan összeg, ami semmire nem elegendõ, csupán arra, hogy a választópolgárokat félrevezessék. Ismétlem, az M3-as autópálya hossza nem két kilométer, igen tisztelt kartársaim és képviselõtársaim.
A vízkárelhárításra 450 millió forintot fordít a módosított költségvetés. Kérem, érdemes lenne, ha egyszer idõt szakítanának rá és áttekintenék a trianoni békediktátumnak a vízkárral kapcsolatos részeit, hogy milyen feladatokat ír elõ Magyarországnak - na meg a trianoni békediktátummal a sérelmünkre területet nyert országok számára is. Akkor látnák, hogy ez az összeg csak arra jó, hogy azt tudják önök mondani, hogy erre is gondoltak, másra nem.
Létesítmények fenntartására 800 millió forintot használnak fel. Ezekbõl az összegekbõl megállapítható, hogy a kormánynak fogalma sincs arról, hogy mire vállalkozott.
Az államháztartási reformra már, idézõjelben mondom, "bõkezûbben" költene. Ezzel azonban nem tudja csökkenteni az úgynevezett reformjának a rendkívül negatív következményeit, a leépülést, az értékek felszámolását. Rendkívül figyelemreméltó az a dilettantizmus, ami az összegek céljainál is tapasztalható.
A nyugdíjreformot 500 millió forinttal akarja támogatni. No, ez nem a nyugdíjasoknak járó összeg, hanem a rendszer modernizálása. De ugyanakkor a szóban forgó összeggel az egyéni járulék-nyilvántartást akarja megoldani. Kár lenne azonban, a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, ebbe a nyilvántartásba újabb összegeket belepumpálni, ugyanis ez nem szolgálja a megfelelõ rendszer kialakítását, hiszen annak kapcsolódási pontjai, a társadalombiztosítás nyilvántartásához ma nem teremthetõk meg. Ezt annak ellenére mondom, hogy a tb-nél is mérhetetlenül nagy költségvetési túllépés van a számítógépes nyilvántartás megteremtésénél, de önök tudják, hogy milyen eredménytelenül, hiszen hiába volt a nagy ráfordítás, követte a manuális számolás és a dilettáns megoldásnak számos hátrányos következménye.
Az elõterjesztés 458 millió forintot szán nemzeti kulturális intézményekre. Ez, hogy milyen kevés összeg, kérem, nézzék meg a különbözõ igényeket és akkor errõl külön beszélni nem kell. De külön kell szólnom arról, hogy ebbõl a 458 millióból 150 millió forintot költenének a budapesti román kulturális központ leendõ épületének megvásárlására. Renkívüli anyagiakkal küszködõ kultúránknak bizonyára e komplexumra lenne a legnagyobb szüksége, ha a kormány ilyen elõterjesztéssel élt. De hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy bármennyire is nehéz ennek az összegnek az elõteremtése, az én számomra még nehezebbnek tûnik és látszik azoknak a románoknak az elõvarázslása, akik olyan számban jelennének meg Budapesten, hogy egy ilyen kulturális központot kellene építeni a számukra.
A kormány a személyi számot helyettesítõ új azonosító jelek bevezetésére 3 milliárd forint összegû többlettámogatást hagyott jóvá, bizonyítva azt, hogy még az M3-as autópálya építésénél is fontosabbnak tartja a törvényesség betartását, az alkotmánybírósági döntés kapcsán a személyi szám kiváltását.
(18.40)
Hadd hivatkozzam azonban arra a tényre, hogy a kormány egyáltalán nem vette számításba az egyéb megoldási lehetõségeket és azt a tényt, hogy az alkotmánybírósági döntés kapcsán nem lett volna-e célszerû az Alkotmánybíróságot a kérdésben további vizsgálódásra késztetni, hiszen a mai gazdasági körülmények között, amikor mindjárt szólni fogok még arról is, hogy a mezõgazdasági támogatási rendszer mennyire elfogadhatatlanul alacsony. Bizony kérem, ezek a hárommilliárd forintos tételek ennek a tükrében látszanak még inkább fájdalmasnak, mert ugye megoldják a kérdést azzal, hogy azt mondják, nincs pénz a mezõgazdasági támogatások többletösszegére, nem lehet honnan elõteremteni.
Úgy gondolom, ha mondjuk a tönkrement almatermesztõknek a helyzetét nézem, hogy most sok tízezer almatermesztõ az öngyilkosság gondolatával küszködjön-e, vagy pedig át lehetne irányítani egy ilyen hárommilliárdos tételt a hirtelen megsegítésükre. Igen tisztelt képviselõtársaim, engedjék meg, hogy én az almatermelõk álláspontjára helyezkedjem.
Most már csak arra utalok még, hogy az MBFB Rt. számára tõkejuttatást tervez a kormány 2200 milliárd forint értékben, és ugyanakkor - ismétlem - a mezõgazdasági támogatást illetõen nincs többletforrása, nincs többletforrása a vám- és importbefizetések, illetõleg a társaságiadó-bevételek növekedését kiváltó összegekre sem.
Végül engedjék meg, hogy kételyemet fejezem ki amiatt, hogy az üzemanyagok vonatkozásában való kormányzati árpolitika az helyes lenne-e. Hadd jelentsem ki, hogy elfogadhatatlanul rossz és elfogadhatatlan a költségek állandó növekedése, mint ahogy a mentõknek nyújtott állami támogatás összegének elégtelensége is elfogadhatatlan. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés módosítása kapcsán a mentõk mûködésének törvényes feltételeit az anyagiak juttatásával is meg kell teremteni.
Még számos észrevételem lenne az ÁPV Rt-tõl kezdve a módosított költségvetés egyéb tételeiig, de úgy gondolom, látható, hogy az egész módosított költségvetés úgy ahogy van, megalapozatlan, elfogadhatatlan, sok esetben sanda kormányzati szándékokat takar, ezért a Független Kisgazdapárt ezt a módosított költségvetést nem hogy támogatni nem tudja, hanem azt egységesen nemmel fogja elutasítani. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)