CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam frakciónk véleményét a benyújtott törvénytervezetrõl, az 1996. évi költségvetés módosításáról.
Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy azt természetesnek tartjuk, hogy az élet - bizonyos jogszabályi elõírások - szükségessé tehetnek ilyen módosítást, és hogy ennek a benyújtott törvénytervezetnek nagyon sok pozitív eleme van, amely által bizonyos problémák megoldódnak, illetõleg költségvetési fedezetet teremtenek rájuk. Ezeket mindenképpen üdvözöljük. Általánosságban azonban meg kell állapítanunk azt, hogy ilyen nagy léptékû módosítás, amit végeredményben ez a benyújtott tervezet tartalmaz, ténylegesen pótköltségvetést igényelt volna. Elismerjük azt, hogy jogilag ez az igény nem áll fenn, hiszen jogilag az államháztartási törvény 41. § (4) bekezdésének megfelel az elõterjesztés. Viszont ugyanakkor, ha összegszerûségében nézzük és a tételeiben az igen sok részterületet érintõ helyzetet, akkor mégiscsak azt mondjuk, hogy ténylegesen úgy tekintünk rá, mintha pótköltségvetés lenne. Fölvetjük azt is, hogy ilyen típusú változtatásnak is határt kellene szabni az államháztartási törvényben.
Részleteiben egy-két neuralgikus pontot szeretnék kiemelni. A 2. §-ban - mi is foglalkoztunk ezzel a kialakult helyzettel, amely a Magyar Nemzeti Bank veszteségének az elszámolására teremtett jogszabályhely. Valóban fennáll ennek a szükségessége, hogy a Magyar Nemzeti Banknál idén képzõdõ veszteséget valamilyen módon költségvetési kapcsolattal az államháztartáson belül megoldják. Azonban hiányoljuk azt, hogy még mindig nem került beterjesztésre a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos úgynevezett jegybanktörvénynek a módosítása, mert mi úgy gondoljuk, hogy ebben kell megteremteni ennek a lehetõségét, hiszen elõkészület alatt van ez a törvény, és úgy tudjuk, hogy ebben fog megváltozni tulajdonképpen ez a költségvetési kapcsolat, állítólag jövõ év január 1-tõl. Hiányoljuk azt, hogy ez még nincs elõttünk, és így nem látjuk tisztán, hogy tulajdonképpen itt milyen összeg kerül elszámolásra, ez mennyiben tudja a költségvetés egyensúlyát továbbra is biztosítani.
Egyébként az egyensúllyal kapcsolatban szeretnénk megjegyezni, hogy való igaz, hogy szorosan a költségvetésnél maradva a hiánynak és a tartaléknak a pozíciója jó, tehát emiatt nem kellett pótköltségvetést benyújtani. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az államháztartási hiánynak már nem ilyen jó a helyzete a társadalombiztosítási költségvetéseknél már keletkezett mintegy 54 milliárdos hiány miatt. Ezért felvetjük azt, hogy ott viszont szükséges lenne a pótköltségvetésnek a benyújtása. Ez is jó lenne, ha minél hamarább bekerülne, mert ezeket a költségvetési problémákat jó lenne, ha a parlament együttesen láthatná. Tehát sürgetjük a jegybanktörvény módosításának a beterjesztését is, hogy lássuk a tiszta szinkront a költségvetés módosítása és a jegybanktörvény között.
A tartaléknak a növelése tulajdonképpen nyilvánvaló szándékot takar, a kormány mozgásterének bizonyos fokú növelését. És ez is arra utal, hogy ha a tartaléknak a vészes fogyása miatt pótköltségvetést kell beterjeszteni, akkor mi fölvetjük azt, hogy bizony a növelése is inkább ilyen pótköltségvetési igényt jelentene.
Természetesen üdvözöljük azt, hogy bérpolitikai intézkedésekre itt végeredményben fedezet keletkezik. Ezt számtalanszor napirend elõtti hozzászólásban is elõhoztuk, és kerestük mindig azt, hogy hogyan fogja tudni a kormány betartani ígéreteit. Amennyiben errõl van szó, akkor ezt így mindenképpen üdvözöljük. De fölvetjük azt, hogy ezt egy normál költségvetési procedúra keretében is meg lehetett volna oldani, azaz vagy olyan ígéretet nem szabad tenni, ami fedezetlen, illetõleg a fedezetet idõben meg kell teremteni. De ha már így történt, természetesen az érintett rétegek - közalkalmazottak, köztisztviselõk - szempontjából ez mindenképpen üdvözlendõ intézkedés.
A privatizációs többletbevételekbõl keletkezõ kamatmegtakarítások felhasználásával kapcsolatban megjegyzem, hogy mi ezzel kapcsolatban beterjesztettünk egy külön országgyûlési határozati javaslatot, amely természetesen nem került elfogadásra. Ezt föl kívánjuk eleveníteni, azaz egyetértünk a gazdaságélénkítés szándékával, csak ezt mi egy kicsit más módon tennénk meg, ezért itt módosító javaslatot fogunk benyújtani.
Megjegyezzük ezzel kapcsolatban azt, szintén külön országgyûlési határozatot nyújtottunk be arra vonatkozóan, hogy ezt a nagyon szerencsétlenül sikerült idei félszázalékos nyugdíjemelést kellene valahogyan kompenzálni még az idén kiadandó, ennél jóval nagyobb összegû nyugdíjkiegészítéssel. És erre vonatkozóan a forrás megteremtése tulajdonképpen itt kívánkozik, tudniillik ennek az elvi alapja az, hogy a privatizáció tárgyát képezõ objektumok, értékek kialakulását a nyugdíjasok életmûve segítette elõ, tehát az õ munkájuk benne van ezeknek az értékében. Tehát elvi alapja van igenis annak, hogy ehhez nem nagymértékben, de azért a nyugdíjasok szempontjából elfogadható mértékben szintén ilyen módon hozzányúlás kerüljön. Azt üdvözöljük, hogy itt szintén megvan a fedezet egy bizonyos nyugdíjkiegészítésre, azonban ezt mi keveselljük, és ennél nagyobb értéket szeretnénk a nyugdíjasoknak szánni.
Elõttünk van a '95-ös zárszámadás problémája, az ÁPV Rt. elszámolásának a hiánya. Felhívjuk a figyelmet, hogy nem szabad, hogy még egyszer elõforduljon, hogy ha már az ÁPV Rt. ilyen súllyal szerepel egy költségvetésben, akkor nehogy újra elõforduljon, hogy a következõ évben ennek az évnek a zárszámadásánál ismét elmaradna itt az elszámolás.
Fölvetjük azt is - itt egy tételt emelek ki -, hogy az ÁPV Rt. mûködési költségét 4 milliárd forinttal megemeli a tervezet. Ezt mi túlzásnak tartjuk, figyelembe véve mindazokat a bérköveteléseket, amelyeket különbözõ rétegek jogos szempontjait figyelembe véve szakszervezetek elõterjesztenek, és figyelembe véve azt, hogy az ÁPV Rt-nek a mûködési költsége eddig is ilyen magas volt. Nem értjük, hogy miért kell itt még mûködésiköltség-emelést csinálni ilyen gazdasági helyzetben, amely azért alapvetõen nem változott meg akkor sem, hogyha magának ennek a költségvetésnek a pozíciója jó.
Röviden szeretnék foglalkozni a közszolgálati médiák helyzetével, és az itt, a költségvetésben elõterjesztett megoldási móddal. Errõl tömören azt kell megállapítanunk, hogy sajnos nem oldja meg a médiatörvény alapján fennálló kötelezettségek teljesítését. Ezt a problémát továbbgörgeti, ismeretes, hogy a '97. évi költségvetés kialakításánál is ez az egyik legkomolyabb tétel, legvitatottabb tétel. Mi úgy gondoljuk, hogy a médiatörvény még múlt évi elfogadása alapján még ebben az évben, tehát 1996-ban meg kellett volna teremteni annak a lehetõségét, hogy valóban megvalósuljanak a közszolgálati médiák, és az új szervezetek megfelelõ pénzügyi háttérrel tudjanak tiszta lappal indulni. Sajnos, ezt itt nem sikerült megteremteni. Ezt kifogásoljuk, és már elõre érezzük ennek a terhét, hogy a jövõ évi költségvetésben ismét ezzel foglalkoznunk kell. Tehát sokkal jobb lett volna ezt elkerülni.
Mi úgy gondoljuk, hogy a médiák, a Magyar Televízó, Rádió tartozásaival kapcsolatban itt elõvezetett megoldás, amennyiben ingatlanvagyon elvonása, zár alá vonása történhet, ellentétben áll a médiatörvény szellemével, és veszélyezteti a közszolgálati funkció ellátását.
(19.10)
Más megoldást szerettünk volna. Nem értjük és kifogásoljuk a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank garanciaösszegének a megduplázását. Nem tudjuk, hogy miért nem kellett akkor más bankoknál is ezt megtenni, miért van ez így kiemelve.
Úgy látjuk, hogy a mezõgazdasági problémák is továbbgörgetésre kerültek, az agrártámogatások rendszerében létrejött feszültségeknek a kezelése itt még nem megfelelõ, és ez is a médiához hasonlóan tulajdonképpen tovább van görgetve, s a jövõ évi költségvetésben ugyanezzel a problémával fogunk újra birkózni.
Sor kerül ebben a törvényjavaslatban az állam és az egyházak közötti szerzõdés alapján egy átcsoportosításra, ami természetesen üdvözlendõ a Belügyminisztérium és a Mûvelõdésügyi Minisztérium között, azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez az összeg még nem nyújtja meg, nem nyújtja a teljes fedezetet:, itt 950 millióról van szó tudomásunk szerint, és az átcsoportosítás csak 700 milliót biztosít, tehát további 250 milliót majd a tartalékból kell elvenni, amennyiben a kormányzat be akarja tartani ezt a megállapodást.
Sor kerül a törvényjavaslat keretében az államháztartási törvény módosítására is. Tulajdonképpen az önmagában üdvözlendõ, hogy a kincstári kör, a kincstár alá tartozó szervezetek devizaszámlái ezentúl nemcsak az MNB-nél vezethetõk. Ez egy természetes dolog. De fölhívjuk a figyelmet arra, hogy íme, milyen eredménnyel járt egyes szervezetek jogkövetõ magatartása, amelyek komolyan vették ezt a rendelkezést és kizárólag az MNB-nél akartak számlákat vezetni, szemben azokkal, akik a késedelem miatt vagy az elutasítás miatt már eddig is máshol vezették devizaszámláikat, és ezek gazdaságilag sokkal jobban jártak. El kellene kerülni azt, hogy a jogkövetõ magatartás tulajdonképpen hátrányt okozhasson.
Még egyszer vissza kell térnem a médiákra. Tudniillik az ezzel kapcsolatos törvényt a 30., 31. §-ban a törvényjavaslat még külön módosítja, mely szerint ezeknek a közalapítványoknak a számlaforgalmát a jövõben a kincstári számlán kell vezetni. Mi úgy véljük, hogy a médiatörvénynek ezen utólagos módosítása is veszélyezteti a közszolgálati funkciók ellátását, és ezzel ebben a formában nem tudunk egyetérteni, mert ez gazdaságilag is tulajdonképpen hátrányos a médiák részére.
A tb-önkormányzatok vagyonnal történõ ellátása ismét határidõ-módosítást szenved a törvény által. Mi szeretnénk, hogyha ennek az évek óta húzódó problémának egyszer a vége látszana már, és szeretnénk, hogyha a társadalombiztosítási alapok problémáival, amelyek tulajdonképpen az államháztartásban a valódi egyensúlytalanságot okozzák, a kormány valóban és minél hamarabb úgy szembenézne, hogy megoldódna ezen a téren minden feszültség. Tehát itt a további elodázás tulajdonképpen nem tûnik szerencsésnek. Elismerjük azt, hogy ez egy olyan gubanc és olyan probléma, amit nem lehet gyorsan és máról holnapra megoldani, de nem tudjuk, hogy ez a hosszabbítás valódi megoldás-e.
Végezetül egy módosító, készülõ módosító javaslatunkat szeretném megemlíteni. Múlt évben a költségvetés vitájában egy módosító javaslatot nyújtottunk be a hadirokkantak világtalálkozójának a költségvetési fedezetéhez, mintegy 30 millió forint összegben. Ez akkor nem került elfogadásra, viszont a hadirokkantak a legmagasabb helyekrõl biztatást és támogatást kaptak, hogy megkapják, mégpedig a Népjóléti Minisztérium által kezelt Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványtól. Ilyen ígéretek ellenére sajnos, mind ez ideig nem valósult meg ez a világtalálkozó. Mi fölvetjük azt, hogy tulajdonképpen a hadirokkantak számára mindegy, hogy milyen forrásból, de szükséges lenne ez az összeg, amely talán nem borítja fel most már a módosított költségvetésnek is az egyenlegét, de szükséges lenne ez az összeg. Tudniillik ez a világtalálkozó olyan, hogy maguk a hadirokkantak rendkívül szegény emberek, és semmiképpen nem várható el tõlük ennek az összegnek az elõteremtése. Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindegy, akár ebbõl a költségvetésbõl, akár végül is a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványból, de valahonnan teremtsük elõ ezt az összeget, mivel ez a világtalálkozó legfelsõbb szinten már támogatást nyert, és ennek a fõvédnökei közé tartozik a magyar parlament elnöke is, és igen magas közéleti személyiségek támogatták ezt, és végül is ezt így kudarcként kellene megélni az országnak, ha ez nem jönne létre. Ilyen irányú módosítást fogunk beadni, és szeretnénk, hogyha ezt valamennyi frakció támogatná.
Összefoglalva: természetes, hogy módosítani kell a költségvetést, hiszen a jogszabályi elõírások, az élet fölvethet sok olyan problémát, aminek a megoldása szükséges. Ennyiben tudjuk támogatni. Annyiban viszont nem tudjuk támogatni, hogy ilyen nagy összegû elmozdulásoknál, és fõleg az MNB-vel kapcsolatos labilitást figyelembe véve úgy véljük, hogy pótköltségvetést kellett volna benyújtani, és a közszolgálati médiáknak a kezelése, az eddig is görgetett problémáknak a megoldása, sajnos, ebben a törvényjavaslatban nem történt meg. Ezen tételek miatt nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)