Gyõriványi Sándor Tartalom Elõzõ Következõ

DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyûlés! Ebben a késõi órában engedjék meg, hogy kicsit lerövidítsem az eredetileg elkészített elõterjesztésemet: néhány fejezetet - amelyet már Filló képviselõtársam itt részletesen kifejtett - kihagyjak, hisz lényegileg ezekkel az észrevételekkel egyetértek. Az 1991. évi IV. törvény így kezdõdik, idézem: "A Magyar Köztársaság alkotmánya mindenki számára biztosítja a jogot a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. E jogok gyakorlásának elõsegítése, a foglalkoztatási feszültségek feloldása, valamint a munkanélküliek ellátásának biztosítása érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja." Idézõjel zárva.

Ha a módosítások a tavalyi elsõ félévi, drasztikus változtatások után ilyen ütemben követik egymást, lassanként kiderül, hogy a törvény bevezetõ szövegét is meg kell változtatni, ugyanis a teljesen átforgatott törvény már valami másról szól.

A jelenlegi módosítást az tette szükségessé, hogy tavaly decemberben a kormány - az érintettek tiltakozása ellenére - a törvényben elõírt feladatok végrehajtására elkülönített alapokat összevonta, és lényegében minden érdemi döntési lehetõséget saját hatáskörébe rendelt. Az indokolt felháborodást kivédendõ az erre vonatkozó törvényjavaslat mellett egy országgyûlésihatározat- tervezet is benyújtásra került, ami azt irányozta elõ, hogy 1997-tõl kezdve az összevont alapok - a korábbi állapothoz hasonlóan - önkormányzati jellegû irányítás alá kerülnek, és az erre vonatkozó szabályozás kerül a parlament elé. Ezt a lehetõséget a kormány alaposan kihasználta a törvény szövegének átforgatására. A törvényjavaslatot vizsgálva ezért az észrevételeket két témakör köré kell csoportosítanunk.

Vizsgálni kell, hogy mennyiben felel meg a javasolt szabályozás az önkormányzati jellegnek, illetve milyen hatást váltanak ki az egyéb módosítások.

Nézzük meg tehát, hogyan lesz a Munkaerõ-piaci Alap irányítása önkormányzati jellegû a jövõben! A törvényjavaslat immár sokadik szervezetét kreálja ebbõl a célból. A Munkaerõ-piaci Bizottság, az Országos Munkaerõ-piaci Tanács, illetve az Érdekegyeztetõ Tanács után a Munkaerõ-piaci Alap irányító testületet hozta létre.

Az új testület létrehozásával azonban nem valóságos önkormányzati jellegû irányítás jön létre. Az 1991. évi IV. törvény alapján életre hívott Munkaerõ- piaci Bizottság egységes keretek között látta el az érdekegyeztetés és az alapok feletti rendelkezés feladatát. Az alapok összevonása után az érdekegyeztetés elvált az alapokkal kapcsolatos feladatoktól, és az Országos Munkaerõ-piaci Tanácsnak csak véleményezési jogköre maradt.

A célul kitûzött önkormányzatiság alapjául és alapján, amely abból indult ki, hogy a befizetõ képviselõi fokozottan kerüljenek bevonásra az alap feletti rendelkezésbe, az lett volna várható, hogy valóban egyenrangú félként jelenjenek meg az új szervezetben a kormány, illetve a munkaadók, munkavállalók tripartit szervezetei; és a tripartit szervezetek és a Munkaerõ- piaci Alap mint az államháztartás egy sajátos alrendszere mûködjék.

Az új szervezet azonban nem más, mint az éppen mûködõ, némileg módosított változat. Elõször is a javaslat megtartotta az utolsó módosítás által létrehozott feladatmegosztást, így fennmaradt az Érdekegyeztetõ Tanács, de jogköre tovább csökkent, elveszti ugyanis az alap költségvetésére, felosztására vonatkozó véleményezési jogát. Az Országos Munkaerõ-piaci Tanács helyett létrejövõ Munkaerõ-piaci Alap irányító testület viszont furcsa képzõdmény lesz. Ha önkormányzati jellegû lenne, úgy teljesen felesleges fenntartani a részt vevõ szervezetek által megválasztott tagok a munkaügyi miniszter által történõ megbízását.

(20.20)

Ez ugyan látszólag formai elem, de a feladat, illetve a jogkörök meghatározásánál már egyértelmûen kiderül, hogy a kormányzat csak látszatönállóságot hajlandó adni, és kellõen bebiztosítja magát a valódi önkormányzatiság ellen. Tömören szólva, a rendelkezésre álló jelentõs idõ sem volt elegendõ tisztességes szabályozás kialakítására. Alapvetõen tisztázatlan például, hogy a Munkaerõ-piaci Alap irányító testülete hogyan hozza a döntéseit. Többségi szavazattal? Vagy csak az egyhangú szavazás az elfogadott? Mint az ügyrend esetében?

A javaslat 18. §-a ugyanis elég homályos. Az önkormányzatiság szempontjából már az is különös, hogy a Munkaerõ-piaci Alappal a javaslat szerint a munkaügyi miniszter rendelkezik, de a rendelkezési jogát a testülettel megosztva gyakorolja. Ez a megosztás veti fel elõször a szavazás kérdését. A törvényjavaslat szerint ugyanis a Munkaerõ-piaci Alap éves költségvetésére a javaslatot a testület hozza, s ennek alapján nyújtja be a munkaügyi miniszter a kormánynak az éves költségvetési törvényjavaslatot. De eltekinthet a javaslattól, ha meghatározott idõpontig a testület ezt nem alkotta meg.

Mi lehet az oka annak, hogy egy felelõs testület nem látja el a feladatát? Ennek megvan a maga oka. Valószínûleg az, hogy az elõterjesztést a minisztérium mint a titkársági feladatok ellátója teszi meg. Ha ez az érdekképviseleti szervek delegáltjainak nem felel meg, az az õ bajuk. De többségi szavazattal nem változtathatják meg. Ezt csak így lehet értelmezni, mert másképpen nem magyarázható a javaslat 18. § (4) bekezdése, a) pont zárómondata. Idézem: "Amennyiben a MAT javaslata nem születik meg, a munkaügyi miniszter a kormánynak benyújtott elõterjesztéshez csatolja a munkaadói és a munkavállalói oldal véleményét." Ez a formula, ez az elõterjesztésekkel kapcsolatos vélemény kötelezõ elfogadásra kerül a testület minden jogkörével szemben. Ám még ez sem elég. Rögzíteni kell, hogy irányító testületnek nem a kormány részérõl delegált tagjai eleve nem érthetnek a feladatukhoz, és tisztességtelenek is, mert a munkaügyi miniszter egyedül dönthet, ha a MAT döntése jogszabályba ütközik. Egyszerûen elképesztõ ez a fogalmazás. Szégyenteljes lenne az Országgyûlés részérõl, ha így elfogadná, hiszen ez feltételezi, hogy érvényes döntéseket lehet hozni a jogszabályok megkerülésével. Le kell szögeznünk, hogy az országgyûlési határozat nem ilyen önkormányzatot képzelt el. Annak idején a határozati javaslat indoklása így fogalmazott, idézem: "Az alap önkormányzati jellegû irányításának a kidolgozása a valamennyi fél számára szükséges biztosítékok kölcsönös megfogalmazása hosszabb idõt, további egyeztetést igényel" - idézet zárva. Vajon a most benyújtott törvényjavaslathoz mit szóltak az érintettek? Errõl az indoklás nem beszél.

Az önkormányzatinak nevezett szervezeti változás mellett a törvényjavaslat - hivatkozva a közigazgatás reformjára - a munkaerõ-piaci szervezetet is átalakítja. Az indoklás szerint így megszûnnek felesleges irányítási szintek, jobban összehangolódik a munkaügyi és a munkaerõ-piaci ellenõrzési tevékenység. Az új szervezeti felépítést vizsgálva azonban korántsem ilyen rózsás a helyzet. A változások vagy formálisak, vagy egyszerûen értelmetlenek.

Az Országos Munkaügyi Központ így Országos Munkaügyi Módszertani Központtá alakul át. Ebben a formában megszûnik a munkaügyi központokat irányító szerepe, egyébként semmit sem változnak feladatai. Az adott körülmények között nem egészen világos, hogy ez az átalakítás, illetve decentralizáció mire volt jó. A munkaügyi központok valamilyen felügyeletét valamelyik szerv csak el kell hogy lássa. A javaslat szerint az Országos Munkaügyi Módszertani Központ ellát egyéb, a munkaügyi miniszter által meghatározott tevékenységeket. Esetleg éppen a munkaügyi központok felügyeletével bízzák meg külön juttatás fejében? A megyei, fõvárosi munkaügyi központok gyakorlatilag sem szervezetükben, sem feladatukban nem változtak azon kívül, hogy hirtelen keretükbe kerültek a megyei munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõségek. Ehhez csak a keretet adják, hiszen a felügyelõségek változatlanul a korábbi irányítási rendszerben mûködnek.

Ebben a szervezeti változásban az a különleges, hogy a nem régen benyújtott vagy elfogadott, a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvényjavaslat - vagy most már rövidesen törvény - errõl az elképzelésrõl még mit sem tudott. Egyszerûen érthetetlen, hogy az ellenõrzés szervezetére, mûködésére és feladatkörére így tegyenek javaslatot, hogy a témakörrõl önálló törvényjavaslat vagy törvény készült. A változtatások között meg kell említeni a megyei, fõvárosi munkaügyi tanácsokkal kapcsolatos módosításokat. Ebben az csupán a lényeges, hogy a javaslat csökkenti a tanácsok belsõ autonómiáját, és nagyobb súlyt biztosít a hatósági oldalnak. Választott képviselõk esetén itt is teljesen értelmetlen a megbízólevél kiadását a munkaügyi központ igazgatójára bízni.

A javaslat egyéb, az 1991. évi IV. törvényt módosító szakaszai zömmel csak körítésül szolgálnak. A járadékfizetés idõtartamának vizsgálata helyett a munkaviszony idõtartamának vizsgálata - tekintve, hogy 1996. december 31-ig úgyis az utóbbi szerepel - a munkanélküli-járadék folyósításánál nem igazán lényeges változtatás. Hasonlóan, a járadékfizetés szakaszokra bontásának megszüntetését nem ildomos úgy beállítani, hogy ezzel a munkanélküliek többsége hosszabb idõre kap magasabb járadékot. Hiszen a járadékként kifizetett összeg majdnem ugyanannyi.

Érdemleges döntés csak a munkanélküli-járadék kifizethetõ összegének, azaz alsó és felsõ határának módosítása, amire a fokozott infláció mellett már régen sort kellett volna keríteni. A törvényjavaslat indoklása büszkén említi meg, hogy az új támogatási formák kerültek most megfogalmazásra. Ezekkel viszont az a probléma, hogy a 11. és 12. §-ban odavetetten megfogalmazott új támogatási formák rendkívül ködösek. Az indoklás ezt azzal kívánja feloldani, hogy a munkaügyi miniszter majd mindezt részletes rendeletben szabályozza. Jó ötletnek látszik például, hogy a munkanélküli, aki vállalkozást indít, pályázat útján támogatást kap. Bár ilyen megoldás korábban is volt, de kevéssé vált be. Arról nem is beszélve, ha a kényszervállalkozó kezdeményezése nem válik be, minden munkanélküli-támogatást elveszít.

(20.30)

Hasonlóan rendkívül kritikus kérdés az átmeneti likviditási gondokkal küzdõ vállalkozók támogatása az alapból a munkahelyek megtartása érdekében. Egy ilyen megoldás csak akkor fogadható el, ha legalább a törvényszöveg minimálisan kizárja a visszaélés lehetõségét.

Az elmondottak alapján a Független Kisgazdapárt úgy értékeli a törvényjavaslat egészét áttekintve: a kormány nem tett eleget az országgyûlési határozatnak. A javaslat elfogadásával a Munkaerõ-piaci Alap nem került önkormányzati jellegû irányítás alá. A szervezeti változások pedig, amelyek a munkaerõ-piaci szervezetet érintik, rendkívül rossz fényt vetnek a közigazgatási reform elképzeléseire is. Úgy tûnik, hogy az országgyûlési határozat által adott nem kevés idõ sem volt elegendõ az érdemi megoldás megtalálására. Néhány módosító javaslatot adtunk be, és ezek elfogadása esetén a Kisgazdapárt mérlegelni fogja a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage