Kelemen András Tartalom Elõzõ Következõ

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Méghozzá kérdõjellel tettem fel a címet. Még Budapesten is természetes, hogy az érintett lakosság mindent elkövet, hogy elérhetõ távolságban - például kerületében - mûködõképes mentõállomása legyen. Emlékezzünk csak a VIII., IX. kerületi lakosok riadalmára, amikor megtudták a Delej utcai mentõállomás bezárását, s arra, hogy a X., XVI. kerületben az ott lakók mindent elkövettek, hogy mentõállomás mûködjék a kerületben.

Ez a szorongató igény csak fokozódik, ha hallják a kórház leépítését. Hiszen könnyen belátható, hogy a kórházbezárásokkal megnõ a mentõk dolga. A népjóléti államtitkár még a szülõotthonok bezárása kapcsán állította, hogy jobb egy mentõautóban szülni, mint egy rossz szülõotthonban. Nos, a napokban egy szülõ nõvel igyekvõ mentõautó balesete négy halottat eredményezett. A mentõ pedig annál jobban fog sietni, minél távolibb a kórház.

Az elõbb vitatkoztunk a pincehelyi példán. Ott is megoldatlan a mentõellátás a kórház megszûnése után. A kormány mintha eltökélte volna, hogy leépíti ezt a közszolgáltatást is. Nem veszi tudomásul, hogy 187 mentõállomásból 40-ben van csak 24 órás szolgálat. A betegszállításnak pedig a növekvõ benzinárak is gondot jelentenek.

Az Országos Mentõszolgálat ez ideig több mint 160 millió forint adósságot halmozott föl. Ez igaz. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár augusztusban viszont több mint 11 millió forinttal, szeptemberben 23 millió forinttal folyósított kevesebbet, mint az általa áprilisban megállapított havi 560 millió forint, mely összeg egyébként havi 39 millióval kevesebb a mûködéshez feltétlenül szükségesnél.

Úgy látszik azonban, hogy a közszolgáltatásoktól elvárja a kormány, hogy pénz nélkül is mûködjenek. Hiszen a Népjóléti Minisztérium az elmúlt évben két alkalommal hozott létre különbizottságot az Országos Mentõszolgálat tevékenységének vizsgálatára. Emellett nemrég zajlott le egy számvevõszéki vizsgálat, mely közel egy éven keresztül tartott.

Egyébként az egyik bizottságban olyan személyek is részt vettek, akik a magán-betegszállításban voltak érdekeltek. Talán ezért kaptak hamarabb pénzt a betegszállítók, mint az Országos Mentõszolgálat. A bizottságba bekerült olyan személy is, aki bizottsági munkája révén elõbb az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban fõosztályvezetõi beosztást nyert, és e minõségben felügyelte volna a magán-betegszállítást, de - ügyei miatt - több hónapja elõzetes letartóztatásban van.

A magán-betegszállítás területén történt visszaéléseket, miután itt a parlamentben feltett kérdéseimre válaszokat sose kaptam, most az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mûködését vizsgáló országgyûlési bizottság tárta fel. A vizsgálatok egyik döntõ megállapítása volt, hogy az Országos Mentõszolgálat a jelenlegi feladatmennyiség ellátása mellett elégtelenül finanszírozott. Ettõl eltérõ véleményt csak az Impact nevû, külföldön bejegyzett cég fogalmazott meg, szerinte évi közel egy milliárd megtakarítás érhetõ el az Országos Mentõszolgálatnál.

Ebben csak az a furcsa, hogy ebbõl több százmillió forinttal a profitérdekeltségû cég részesült volna. Ezzel szemben a helyzetre jellemzõ, hogy a légi betegszállítás személyzete kft.-be kényszerült, hogy bérrepüléssel tarthassa fenn mûködését. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1996. augusztus 1-jétõl a mentés, betegszállítás ellátmányösszegét havonta változóan határozza meg. Ugyanis elõször a magán-betegszállítás finanszírozását teljesíti, s ezután csak a maradványt utalja át az Országos Mentõszolgálat részére.

(9.10)

Így az Országos Mentõszolgálat finanszírozása kiszámíthatatlan, gazdálkodása nem tervezhetõ. Egyébként az Országos Mentõszolgálatnak - írd és mondd - 1990 óta nincs finanszírozási szerzõdése az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral. Amikor errõl a rádióban kérdést tettek fel, az egészségbiztosító fõigazgatója nevetséges kifogásokkal azt igyekezett bizonyítani, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nem is feladata finanszírozni a mentést, hiszen az - kapaszkodjanak meg! - állami feladat. A kormány eredményei közé számíthatja tehát, hogy a mentésügy épp olyan kiszámíthatatlanná vált, mint akár az adózás. Ezzel veszélybe kerül az állampolgárok ellátása. Ezen a helyzeten a Népjóléti Minisztérium által elrendelt, sorban immár tizenegyedik vizsgálat így inkább zaklatásnak tûnik, és nem segítésnek.

A mentõszolgálat fontos része a gyógyításnak. Ha a kormány nem törõdik vele, mindnyájunkat veszélyeztetne, mert miért kelljen szorongania a szülõ nõnek vagy infarktusos betegnek vagy a súlyos sérültnek amiatt, hogy nem jön idõben a mentõ. Sokszor szóltunk már ebben az ügyben eredmény nélkül. Ezért döntött úgy az MDF, hogy október 5-én a parlament elõtt tüntetésen kéri számon a kormánytól azt is, hogy elhanyagolja a nemzet egészségügyét. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage