DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magyar gazdaság további fejlõdését befolyásoló nagy jelentõségû törvénycsomag javaslata fekszik önök elõtt. A pénz- és tõkepiac minden ország gazdaságának meghatározó eleme, amely igen fontos szerepet játszik a gazdaságban keletkezõ megtakarítások átcsoportosításában, a gazdasági vérkeringés biztosításában. A pénzügyi közvetítõrendszer valóban a keringési rendszer biztosítását jelenti a gazdaságban. Ha jól mûködik, az erõforrások ésszerû, hatékony átcsoportosítását eredményezi, ellenkezõ esetben egyenesen a gazdaságot bénító hatása is lehet.
A most elõterjesztett törvények a pozitív szcenáriót célozzák meg, azaz egy olyan gazdaságot, amely a kibontakozás jeleit mutatja. Ebben a folyamatban a kulcskérdés a pénzügyi közvetítõrendszer mûködése, életképessége. Törvényjavaslataink e tekintetben kívánnak minõségi elõrelépést nyújtani abban a reményben, hogy ez az a kiindulópont, amely képes igen rövid idõ alatt mozgásba hozni a magyar gazdaságot. Ezért tekintjük kulcskérdésnek azon törvényeket, amelyek a pénzügyi közvetítõrendszer mûködésével függnek össze. Egyszerre fontos itt a szabályozás, a racionális versenyfeltételek biztosítása Bs a liberalizálás, a piacok megnyitása. A törvénykezés e két célt hangolja össze.
Tisztelt Országgyûlés! A pénz- és tõkepiac alapvetõ intézményeit létrehozó szabályozó jogszabályok hazánkban a térség országai közül elsõként már a '90- es évek elején kidolgozásra kerültek és hatályba léptek. A pénzintézetekrõl szóló törvényt 1991-ben, az értékpapírtörvényt pedig '90-ben fogadta el a parlament. Az Állami Bankfelügyelet '89-ben, az Állami Értékpapír-felügyelet pedig '90-ben alakult meg. A törvények hatálybalépése óta eltelt évek során a pénz- és tõkepiacon hatalmas méretû fejlõdés ment végbe. A kereskedelmi bankok és takarékszövetkezetek tekintetében a fejlõdés elsõsorban a minõségi jellemzõkben mutatkozott meg. A hitelezési gyakorlat - igaz, a '90-es évek elején megindult konszolidációs program és bankcsõdök sorozata után, de - gyökeresen változott. A megbízható, óvatos, körültekintõ gyakorlatban is a "prudentia" jelszóból egyre inkább realitássá válik a banki belsõ kontrollrendszerek, minõsítési kritériumok, különbözõ limitek és az ezt szavatoló információs rendszerek szigorúbbá, szakszerûbbé, ennélfogva biztonságosabbá váltak. De a rendszer egészének biztonsága a szabályozás oldaláról még sok tekintetben javítható.
Az új törvényjavaslatok célja a betétesek, befektetõk biztonságának növelése. Egyfelõl a felügyeleti jogosítványok tágításával, és nem utolsósorban a bankszektor kockázatosnak minõsülõ ügyleteinek szabályozásában végrehajtott, a betétesek érdekeit a tulajdonosok érdekei elé állító, illetve a tõkébõl adódó garanciák növelését elõíró, szigorító jellegû szabálymódosítások révén. Másfelõl viszont azzal, hogy minden pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzése engedélykötelessé és felügyeltté válik.
Míg '91-ben 37 bank és 257 takarékszövetkezet mûködött, jelenleg az engedéllyel rendelkezõ bankok száma 44, a szövetkezeti formában mûködõ pénzintézeteké pedig 252. A pénzintézetek összesített mérlegfõösszege 2211 milliárd forintról 3876 milliárd forintra növekedett, ami csak kis mértékben haladta meg az inflációs rátát, valóságos expanzióról ebben az értelemben tehát aligha lehet szó.
Jelentõsen változott a piaci szereplõk összetétele. A fiatal kereskedelmi banki szféra egyre markánsabb hányada áll a privatizáció vagy bankalapítás révén magas szakmai követelményeket támasztó tulajdonosi kontroll alatt. A bankszektorban a külföldi tulajdon részaránya 36 százalék, ez egyidejûleg jelenti a pénzintézeti kör tõkeerejének erõsödését és a korszerû banküzem egyre kifejezettebb meghonosodását.
Fokozatosan bõvül a tõkepiac intézményrendszerének palettája, és ez a folyamat a jövõben is érvényesül. Az értékpapír-forgalmazók száma dinamikusan nõtt, a '91-es 53-ról 90-re emelkedett. Az értékpapírok forgalma 1991-ben 131 milliárd forintról 1995-re 1832 milliárd forintra nõtt, tehát több mint tízszeresére. Az MBFB Rt. mellett a jelzálog-hitelintézet és a lakás- takarékpénztár típusa is megjelenik majd mint jellegzetesen hosszú távú forrásgyûjtõ intézmény. Kialakult a határidõs piacok rendszere, és ezzel a tõkepiac fehér folt nélkülivé vált.
A törvények újrakodifikálását alapvetõen két tényezõ tette szükségessé. Egyrészt az elmúlt évek tapasztalatai alapján a betétesek, befektetõk fokozott védelme, a piac biztonságának javítása, a szabályozás szigorítása, a pénz- és tõkepiaci intézmények tulajdonosaival szemben támasztott fokozott követelmények, illetõleg a felügyeleti munka hatékonyságának növelése révén. Másfelõl fontos szempont volt az Európai Unió szabályozásához való közelítés és a jogharmonizáció soron következõ lépéseinek megtétele.
Meghatározó jelentõségû a szektor jövõbeli fejlõdése szempontjából az Európai Unió felé történõ nyitás. A csatlakozás olyan kihívásokat fog jelenteni a pénz- és tõkepiaci szektor számára, amelyek döntõen meghatározzák a hazai bankok, értékpapír-kereskedõk, illetve egyéb intézmények jövõjét. Az ennek következtében megnövekedõ verseny olyan szakmai, illetõleg tõkekövetelményeket támaszt, amelyekre már most meg kell kezdeni a felkészülést.
A törvényjavaslatok fontos lépést jelentenek a pénz- és tõkepiac két részterületére vonatkozó szabályozás közelítése irányában. Ugyanakkor a két terület sajátosságai miatt teljes azonosság a szabályozásban nem valósítható meg. Az elmúlt években jellemzõ tendenciaként a bankok és értékpapír- kereskedõk tevékenysége közötti határvonalak elmosódtak, a termékek szintjén átfedések jelentek meg. Ezt felismerve a törvényjavaslatok elkötelezik magukat az olyan bankrendszer mellett, amelyben a bankok lehetõséget kapnak a befektetési szolgáltatások teljes körének végzésére is.
Az új rendszerre való áttérés azonban rendkívül gondos elõkészítést igényel, ezért az univerzális bankrendszerre történõ teljes áttérés késõbbi törvénymódosítás után történhet majd meg. Ezt a változást megfelelõ alkalmazkodási idõt hagyva szeretnénk megtenni. A most benyújtott javaslatok elsõ lépésként az állampapírok terén növelik a bankok mozgásterét. Az univerzális bankrendszerre való áttérést segíti, illetõleg a két részterület felügyeletének hatékonyságát növeli, ugyanakkor az ellenõrizetlen, szürke területek kialakulásának lehetõségét csökkenti a két felügyelet összevonása, az egységes pénz- és tõkepiaci felügyelet megteremtése. A pénz- és tõkepiac biztonsága szempontjából alapvetõ fontosságú, hogy a felügyelet erõs szakmai jogosítványokkal rendelkezzen, olyan vezetõi és munkatársai legyenek, akik képesek szakmai feladataikat magas színvonalon ellátni. Az összevonás ehhez csupán a jogi intézményi kereteket teremtheti persze meg. A lényeg az, hogy a két egymással egyre inkább összefonódó piaci szegmens szabályozása és kontrollja egységes elvekre épüljön. Ha ez sikeresnek bizonyul, akkor a továbbiakban nem lesz akadály az univerzalitást és ezzel értelemszerûen a piaci közvetítés hatékonyságát erõsítõ rendszer kialakulásának.
Tisztelt Ház! Az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló törvényjavaslat célja, hogy feladatai ellátásában nagy önállósággal, így komoly felelõsséggel bíró felügyeletet alapozzon meg.
(09.40)
Meghatározza a felügyelet jogállását, feladatait, hatáskörét. Ugyanakkor a felügyelet rendelkezésére álló eszközöket, az eljárási szabályokat, az adatkezelés rendjét, más szervekkel való együttmûködést, egyes konkrét feladatokat, mivel ezek a felügyelt területek sajátosságai miatt nem egységesíthetõk, a szakmai alaptörvények alapozzák meg.
A törvényjavaslat szerint a felügyelet a kormány felügyelete alatt mûködõ országos hatáskörû államigazgatási szerv. A kormányfelügyelet többek között abban nyilvánul meg, hogy a miniszterelnök nevezi ki a felügyelet vezetõit a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke együttes javaslatára, és a visszahívás joga is ezen a módon gyakorolható. A visszahívás lehetséges okait meg kell pontosan nevezni. Ez az intézményes garancia arra, hogy a felügyelet mûködésében a szakmai szempontok legyenek meghatározók.
A felügyelet vezetõje évente köteles beszámolni a kormánynak, valamint közzéteszi éves tájékoztatóját. A felügyelet hatáskörébe tartozó kérdések tárgyalása esetén, az elgondolások szerint a felügyelet vezetõje, mint addig is, meghívottként részt vesz a kormányülésen. A felügyeletet az elnök vezeti, aki egyszemélyi felelõs vezetõje az intézménynek, irányítja a felügyelet munkaszervezetét, gazdálkodását, valamint a felügyeleti dolgozók feletti munkáltatói jogokat is gyakorolja. Az egyes szakmai területek irányítását a pénzpiacért és a tõkepiacért felelõs két elnökhelyettes látja el. A felügyelet jogállásának ez a megoldása lehetõvé teszi azt, hogy a felügyelet tevékenysége, intézkedései során a pénz- és tõkepiac biztonságos mûködésére tudjon koncentrálni, ugyanakkor a felelõsség érvényesítése is egyértelmû a kormányzati, a monetáris és az érintett felügyeleti körben.
Tisztelt Országgyûlés! Az értékpapírokról, befektetési szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat alapvetõ célja a befektetõk védelme. Az eddigi szabályozás korszerûsítését elengedhetetlenné teszi az értékpapír-piaci fejlõdés, a kereskedelem liberalizálása. Bár a kisbefektetõk egyre tájékozottabbak a különbözõ befizetési formák tekintetében, a szolgáltatások fejlõdése, a nagy port felvert bukások, visszaélések felerõsítették az állami szabályozás felelõsségét és fontosságát.
Ebbõl kiindulva fontos célja a tervezetnek a felügyeleti munka hatékonyságának növelése. Ezért a javaslat újrafogalmazza az értékpapír- forgalmazók piacra lépésével, valamint piaci tevékenységükkel kapcsolatos szabályokat. A mai elõírásokhoz képest minden elemében szigorúbb és következetesebb szabályok célja az, hogy a már ma piacon lévõ forgalmazók, illetve az ezután engedélyt szerzõ társaságok a mainál lényegesen nagyobb biztonsággal mûködjenek, tevékenységük mind a felügyelet, mind a nyilvánosság számára átláthatóbb, kontrollálhatóbb legyen.
A tervezet az európai szabályozáshoz igazodva határozza meg a befektetési, szolgáltatási tevékenységek körét. A tevékenységek szakmai követelményekhez kötött engedély megszerzését követõen végezhetõk csupán. Lényeges iránymegjelölést ad a törvény azáltal, hogy deklarálja: a hitelintézetek megjelenhetnek a befektetési vállalkozások piacán is. Ha a felhatalmazás bõvülése ma még nem is teljes hatókörû, a kormány szándéka az ebben az értelemben vett univerzális bankrendszer megteremtése. Már ma lehetõvé teszi a törvénytervezet, hogy a bankok a zárt körben kibocsátott értékpapírral eddig is folytatott kereskedelmi tevékenységükön kívül állampapírokkal saját számlára vagy bizományosként kereskedjenek, állampapír-kibocsátásban részt vegyenek, a kibocsátással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtsanak. Az Ígynevezett származékos termékek körében a Budapesti Árutõzsdén túl a Budapesti Értéktõzsde piacán is tevékenykedhetnek.
Az engedélyezésnek szigorú normatív követelményeket szab a törvényjavaslat. Igazolni kell a kellõ személyi és tárgyi feltételek, valamint a tõke meglétét, be kell mutatni a különbözõ szabályzatokat. Ugyanakkor engedélyhez kötött a befektetési vállalkozásokban történõ tulajdonszerzés.
A befektetési társaság tevékenységének megszüntetéséhez, mivel itt a legsokoldalúbb szolgáltatásra feljogosított fontos piaci szereplõrõl van szó, a gazdaság e területén különleges felelõsséggel bíró pénzügyminiszter és jegybank-elnök jóváhagyására van szükség.
Rendkívül jelentõs és a tõkepiac fejlõdésére hosszú távon is kiható lépés annak a lehetõségnek a megteremtése, hogy értékpapírt a jövõben kétféle módon lehet elõállítani: a hagyományos nyomdai úton vagy elektronikus úton. A fejlett tõkepiacokon egyre dominánsabb az elektronikus értékpapírokkal folytatott kereskedelem. Ez a forma a kereskedelem lebonyolításának gyorsasága és olcsósága miatt mind a kereskedõket, mind a befektetõket meghódította.
Az eddigi tapasztalatok, az eddigi hazai tapasztalatok, az összevont címletû értékpapírok mellett a gyakorlatban csak számlán megjelenõ ügyfélkapcsolatok azt tanúsítják, hogy az elektronikus úton elõállított értékpapír-forgalmazásnak biztonsága nagyobb, mint a fizikailag kibocsátottaké. A fogyasztók megszokták, hogy miként a pénz esetében a számlabetéteknél, nem feltétele egy befektetés birtoklásának, hogy azt fizikailag körülhatárolható tárgyként birtokolják is. Természetesen a javaslat gondosan körülírja a nyomdai úton ki nem nyomtatott, dematerializált értékpapír kibocsátásának feltételeit. A kibocsátó a kibocsátás elõtt eldöntheti, hogy melyik módszert választja, de a kétféle módon elõállított értékpapír nem keveredhet. Lehetõség lesz arra, hogy a már kinyomtatott, vagy a törvény hatályba lépése után kinyomtatandó értékpapírok kibocsátói a más adathordozón megjelenített értékpapír elõnyeirõl meggyõzõdve, választásuk szerint áttérhessenek az új rendszerre. A dematerializált rendszerben az értékpapírszámla képezi az értékpapírok tulajdonlására, az értékpapírok adásvételére vonatkozó nyilvántartás alapját. Az értékpapír tulajdonjogát az értékpapírszámláról vezetett számlanyilvántartás igazolja.
Meghatározza a törvény tervezete a nyilvános forgalomba hozatal szabályait is. Az állampapírok nyilvános forgalomba hozatala esetén ismertetõt kell készíteni, amelyet a nyilvános ajánlattétel szövegével együtt az ajánlattétel közzétételét megelõzõen a felügyeletnek be kell nyújtani. Egyéb értékpapír nyilvános forgalomba hozatalának feltétele, hogy ennél és az eddiginél bõvebb tartalmú, a felügyelet által jóváhagyott tájékoztatót kell közzétenni.
A forgalomba hozatal garanciális szabályai a megfelelõ felelõsségi szabályokkal együtt azt szolgálják, hogy a kibocsátó adatai a befektetõ számára ismertek legyenek. A felügyelet kötelezheti a forgalmazót és a kibocsátót, hogy a tájékoztató elején, valamint a hirdetményekben feltûnõ módon tüntesse fel azt a tényt, hogy az értékpapír a felügyelet véleménye szerint a szokásostól eltérõ kockázatú-e.
A kisbefektetõk védelmét szolgálja az a javaslat, hogy 200 millió forintos értékhatár felett kötelezõ a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok tõzsdei bevezetésének megkísérlése. Így az értékpapírok forgalma a nyilvános, szervezett piacon valósul meg, nagyobb az esély arra, hogy a piacon lesz kellõ likviditás is. A tervezet megkívánja az egyértelmû megkülönböztetést a zártkörûség és a nyilvánosság között, továbbá olyan bejelentési, regisztrálási kötelezettséget ír elõ, amely alapján az értékpapírok teljes köre megfigyelhetõ, számba vehetõ lesz.
A tervezet szabályozza a külföldi értékpapírok belföldi forgalmazását. Az OECD-hez történt csatlakozásunk során liberalizációra vállaltunk kötelezettséget. Az itt kialakított szabályozás módot ad belföldi székhelyû kibocsátó értékpapírjának külföldön történõ forgalomba hozatalára. Ilyen részvény külföldön kizárólag elismert értékpapírpiacon hozható forgalomba.
Dematerializált értékpapír esetén a részvénykönyvbe a forgalmazó nevét, valamint a központi értékpapírszámláján lévõ értékpapír-mennyiséget is bejegyeznék, így a kibocsátónak nem szükséges a részvénytulajdonosok széles körével napi kapcsolatot tartani, hanem csak a forgalmazókkal. Ugyanakkor bármely pillanatban hiteles, megbízható és teljes körû információt kaphat tényleges tulajdonosainak személyérõl.
Befektetési társaság ügyfele értékpapírügyleten keresztül megvalósuló befektetési tevékenységének elõsegítése érdekében szigorúan korlátozott nagyságrendben befektetési hitelt is nyújthat a megvásárolt értékpapírok egyidejû óvadékba adása mellett. A forgalmazó az ügyfelei pénzét nem kölcsönözheti, az ügyfél értékpapírja annak beleegyezése nélkül semmilyen célra nem használható fel.
Tisztelt Ház! A törvénytervezet prudenciális szabályokat vezet be. A befektetési vállalkozásnak folyamatosan fizetõképesnek kell lennie, a saját tõkéjének mindig el kell érnie a törvényben elõírt minimumot. A forgalmazónak az általa végzett forgalmazási tevékenység kockázatának mindenkor megfelelõ nagyságú szavatoló tõkével kell rendelkeznie. A forgalmazókra érvényesülõ befektetési korlátozások célja, hogy a forgalmazók tõkéje ne legyen ingatlanokban vagy vállalkozásokban lekötve vagy azokból származó esetleges kötelezettségekkel megterhelve.
Részletesen meghatározza a törvény a bennfentes információt, a bennfentes személyt és a bennfentes kereskedelem fogalmát. A bennfentes kereskedelem megakadályozása a tõkepiac zavartalan mûködésének egyik alapvetõ feltétele, hiszen olyan területekrõl van szó, ahol az információ a legnagyobb érték.
(9.50)
Rendelkezik a tervezet a Befektetõvédelmi Alap létrehozásáról. Az alapból kifizetések azonban abban az esetben teljesíthetõk, ha valamely forgalmazó a befektetõ részére a fizetési kötelezettségeit nem képes teljesíteni, s így fizetésképtelensége esetén a befektetõ legalább részleges kártalanításhoz juthat. Az alaphoz az engedéllyel rendelkezõ forgalmazók kötelesek csatlakozni, az alap pénzeszközeit õk kötelesek biztosítani.
A jelenleg hatályos törvényhez hasonlóan szabályozza a törvény az értéktõzsde mûködését. A helyzet még nem érett az értéktõzsde és az árutõzsde szabályozásának egységesítésére, de nevesíti az árutõzsdetagot mint az értéktõzsdén kereskedõt.
A tervezet fenntartja a tõzsde önkormányzó, önszabályozó jellegét, valamint azt, hogy a tõzsde jogi személy, amely nem társasági formában mûködik. Tõzsde tagja a jövõben Magyarországon bejegyzett befektetési vállalkozás lehet. A tõzsdei taglétszám a tervezet szerint nem korlátozható.
A tagsági és kereskedési jog szétválásával lehetõség van arra, hogy a hitelintézetek - annak ellenére, hogy csak egyes részpiacokon tevékenykednek, így nem válhatnak tõzsdetaggá - részt vehessenek a tõzsdei kereskedelemben.
Az értékpapír-törvény tervezete az Elszámolóházat az új értékpapír- elszámolási rendszer belföldi központjába kívánja tenni. Az Elszámolóház kizárólag csak néhány tevékenységet folytathat, ezek jórészét viszont rajta kívül más nem is végezheti el. Az Elszámolóház tõkekövetelménye 1 milliárd forint, tulajdonosi szerkezetében a feladatából következõen indokolt korlátozások érvényesülnek.
Tisztelt Országgyûlés! A pénzintézetek tevékenységének hatályos törvényi keretei utoljára '93-ban módosultak lényeges mértékben. Az azóta végbement fejlõdés szükségessé teszi a szabályok újragondolását. A megváltozott fogalomhasználat, például a "pénzintézet" helyett - jól körülírt tartalommal - a "hitelintézet" alkalmazása az Európai Unió szabályozásához való közeledést célozzák.
A törvényjavaslat az Európai Unióban használt nómenklatúrát alapul véve a pénzügyi szolgáltatások fogalmát tágan értelmezi, összhangot teremtve a hitelintézet és az értékpapír-törvény között. A pénzügyi intézmény fogalmán belül a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás közötti elhatárolás alapja, hogy betétet kizárólag hitelintézet fogadhat el, és kizárólag hitelintézet jogosult a saját tõkéjét meghaladó mértékben a nyilvánosságtól visszafizetendõ pénzeszközöket gyûjteni. Egyéb pénzügyi szolgáltatást kizárólagos tevékenységként a pénzügyi vállalkozások is végezhetnek.
A törvényjavaslat kiszélesíti a szabályozás hatályát, jelenleg ugyanis számos olyan pénzügyi szolgáltatást nyújtó cég és személy van, amely gyakorlatilag ellenõrizhetetlenül végezheti a tevékenységet. A törvényjavaslat szerint minden pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzése engedélykötelessé válik. Ugyanakkor a javaslat lehetõvé teszi azt is, hogy kiegészítõ pénzügyi szolgáltatásokat, mint például a pénzváltást, a pénzfeldolgozási tevékenységet pénzügyi intézménynek nem minõsülõ jogi személyiség, gazdasági társaság vagy szövetkezeti formában mûködõ személyek is végezhetnek.
A köztes, ez idáig szabályozatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység lehetõségét a törvényi szabályozásnak és a felügyeletnek a bankcsoportok egészére való kiterjesztése is csökkenti. Ez egyben azt is szolgálja, hogy a felügyeletnek teljes körû információja legyen a hitelintézetek kockázatairól.
A hitelintézeti rendszer hatékony és biztonságos mûködésének elõsegítése érdekében a javaslat szerint szigorodnak a piacra lépés és a hitelintézetekben való tulajdonszerzés további feltételei. A jelenlegi szabályozástól eltérõen, a hitelintézeteknél kétlépcsõssé válik az engedélyezés az alapításhoz, majd a mûködés megkezdéséhez is engedélyt kell kérni. Az egyszerûbb tevékenységet végzõ intézményeknél a két engedély egyidejûleg megszerezhetõ.
A tervezet meghatározza az engedélyhez szükséges személyi, tárgyi, anyagi feltételeket. A törvény követelményeket fogalmaz meg a lehetséges tulajdonosokkal szemben is. A hitelintézet tevékenységi engedélyének visszavonásához - mint a befektetési társaságnál - a pénzügyminiszter és a jegybank elnökének egyetértése szükséges.
Tisztelt Ház! A minimális tõkekövetelmény meghatározása óta a megjelölt összegek elinflálódtak, az élet idõnként keserû tapasztalatként bebizonyította elégtelenségüket. Ezért a hitelintézetek jegyzett tõkéjének legkisebb összege felemelésre került 1 milliárd forintról 2 milliárd forintra. Ha a szövetkezeti hitelintézetek, illetve a szövetkezeti hitelintézet tagja valamely önkéntes betét- vagy intézményvédelmi alapnak, akkor 25 millió forintról 100 millió forintra emelkedik a kötelezõ tõke.
Szakosított hitelintézetek minimális tõkéjének meghatározását az ezekrõl szóló külön törvényekbe utalja a törvénytervezet. Pénzügyi vállalkozás esetében 20 millió forintban határozza meg a minimális tõkenagyságot.
A hitelintézetekben való tulajdonszerzés határa - a meghatározott szakmai befektetõi kört kivéve - 25 százalékról 15 százalékra csökken. Fontos ugyanis biztosítani azt, hogy a hitelintézetek mûködését meghatározni képes tulajdonosi kör egyetlen tagjának se legyen olyan mértékû befolyása a hitelintézetre, ami a megbízható, óvatos mûködést a források kivonásával vagy más módon veszélyeztetné.
Átmeneti szabályként az ennél nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezõ tulajdonosok 1999. december 31-ig gyakorolhatják korlátozás nélkül tulajdonosi jogaikat. Tehát van egy átmeneti idõszak. Az állam esetében három esetben van mód e tulajdoni korlát túllépésére: ha külön törvény meghatározott feladat ellátására alapít speciális hitelintézetet; ha a pénzpiac valamelyik fontos szegmensén komoly koncentrálódás, tehát monopolizáltság veszélye mutatkozik; végül a konszolidációs helyzet esetében, ez utóbbi esetben hangsúlyozottan átmeneti idõre.
A hitelintézetek biztonságos, körültekintõ, óvatos mûködése szempontjából alapvetõ fontosságú az irányítás, ellenõrzés és vezetés színvonala. A törvénytervezetnek fontos részét képezi a hitelintézet vezetõ testületeinek tagjaival szembeni követelmények megfogalmazása. A vezetõk megválasztásához, kinevezéséhez a felügyelet elõzetes engedélye szükséges. Az európai direktívák lényeges, a törvényekbe átemelt eleme az úgynevezett "négy szem elve", amely szerint a pénzügyi intézmény vezetését legalább két ügyvezetõnek kell ellátnia.
A törvény, akárcsak az értékpapírokról szóló törvénytervezet, tartalmazza a felügyelet által hozható szokásos és rendkívüli intézkedések körét. Tisztázza, mely esetben van mérlegelési joga a felügyeletnek a tekintetben, hogy érvényesít-e intézkedéseket és mikor köteles megtenni azt.
Tisztelt Országgyûlés! Az új törvényjavaslat részét képezi az Országos Betétbiztosítási Alapra vonatkozó szabályozás is. Az alap feladata a betétkifizetésen túl preventív intézkedések megtételére is kiterjed majd, segíti a válsághelyzetek kialakulásának megelõzését, illetve korai szakaszban történõ beavatkozás eredményeképpen a hatékonyabb, olcsóbb válságkezelést. E feladatkörében hitelt nyújthat az alap, alárendelt kölcsönt folyósíthat, tulajdonrészt szerezhet, garanciát vállalhat, állományátruházáshoz fedezetet nyújthat.
A hitelintézeti törvényhez illeszkednek majd azok a szabályok, törvények, amelyek az egyes speciális hitelintézeti fajták sajátos szabályozását tartalmazzák. Maga e törvény tartalmazza az állami fejlesztési bankra vonatkozó szabályozást. Eszerint az állam fejlesztési bankja, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. olyan szakosított hitelintézet, amelynek feladata, hogy pénzkölcsönök nyújtásával, hitelközvetítéssel, átmeneti tõkerészvétel vállalásával elõsegítse a magyar gazdaság modernizációját, fejlesztési programok keretében regionális fejlesztési hálózatot mûködtessen, térségfejlesztési programokhoz kapcsolódva hitelt nyújtson.
Ez a speciális tevékenység szükségessé teszi az egyes prudentiális szabályok, így a nagyhitel-korlátok, a kapcsolódó hitel, a befektetési korlátok tekintetében az általánostól eltérõ szabályozást.
A hitelintézet speciális, például a hosszabb lejáratú hitelezésbõl fakadóan kockázatosabb tevékenysége, a gazdaságpolitikával meglévõ szoros kapcsolata szükségessé teszi azt, hogy az állam kizárólagos tulajdonnal rendelkezzen benne.
Tisztelt Ház! Az elõzõekben elmondottak alapján úgy gondolom, hogy a törvénytervezetek elfogadásával a gazdaság e folytonos változásban lévõ szektorának szabályozásában jelentõs lépést teszünk elõre. Igaz talán, hogy a pénzügyi közvetítõ szektor a hajtóereje, ha nem is az egyetlen, de talán az egyik legfontosabb a piacgazdaságra történõ átállással kapcsolatos válságból való kilábalásnak.
A módosult szabályok, mint láthatják, döntõen a biztonságot, elsõsorban a betétesekét és a befektetõkét kívánják szolgálni, ennek következtében a piaci szereplõk kockázatának mérséklését is. Esély van arra, hogy egy biztonságos hitel- és befektetési piac gazdasági fellendülést generálhasson.
Az elõterjesztõk tudják, hogy a munkának nincs vége, további tapasztalatok gyûjtése alapján, a nemzetközi tendenciák folyamatos figyelemmel kísérésével tovább kell majd menni az univerzális bankrendszer szabályainak teljes megalkotása irányában.
(10.00)
Ehhez a lépéshez is nélkülözhetetlen azonban, hogy a beterjesztett javaslatok alapján a törvények elfogadásra kerüljenek. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzékiek oldalán)