TARDOS MÁRTON, gazdasági bizottság elnöke, a bizottság elõadója: Igen tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselõtársaim! A három törvény, amelyet elénk terjesztett a kormány, a gazdasági bizottság véleménye szerint a gazdasági élet egyik legjelentõsebb, és az új, 1989 után kialakult körülmények között minõségileg másképp mûködõ testének a szabályozását jelenti. Éppen ezért a bizottság nagy gonddal fordult a törvény felé, és próbálta megállapítani a törvény általános vitára való alkalmasságát.
Amikor megkaptuk a három törvénytervezetet, meghívtuk a Bankfelügyeletet, a Bankszövetség képviseletét, az Értékpapír-felügyeletet, valamint a vezetõ bankok képviselõit, és velük vitattuk meg a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank jelenlétében azokat a kérdéseket, amelyeket ez a három törvény elénk tár.
Különleges helyzetre voltunk képesek fölfigyelni, nevezetesen arra, hogy ilyen bonyolult kérdésben a szakértõk a lényeges kérdéseket illetõen egyetértettek. Ez azt mutatja, hogy a hosszú elõkészítõ munka a nemzetközi szervekkel és a nemzetközi tapasztalatok ismeretében föllépõ szakértõkkel való tanácskozás többéves munkája eredménnyel járt, és ma olyan törvények kerülnek a tisztelt Ház elé, amelyek minden bizonnyal nagymértékben javítani fogják mind a bankrendszer, mind az értékpapír-forgalmazás - tehát a tõzsdék - munkáját.
A bizottság az elsõ két javaslatot egyhangúlag, a harmadik javaslatot egy tartózkodással támogatja és általános vitára alkalmasnak tartja. A tisztelt Ház figyelmét a vita alapján arra szeretném felhívni, hogy Magyarországon a bankrendszer nem egy szeretet-intézményrendszer. Ugyanakkor mindnyájan tudjuk, akik a piacgazdaság kérdésével foglalkozunk, hogy jól mûködõ bankrendszer nélkül nem mûködhet hatékonyan egy piacgazdaság.
A kérdés, amire ezentúl is föl kell hívni a figyelmet - tehát azon túl, hogy a bankok fejlõdése mindnyájunk közös érdeke -, az, hogy ez a gazdasági tevékenység különleges szabályozást igényel. Ez vonatkozik a bankokra is, és vonatkozik az értékpapír-forgalmazásra is.
Miért? Azért, mert a piacgazdaság általában abból indul ki, hogy a tõke önérdeket keresve megtalálja az érdekérvényesítés útját, és az érdekek ütközése elvezet egy olyan helyzethez, ami minden állampolgárnak és minden gazdasági tevékenységben részt vevõ szereplõnek együttesen meghozza a közel optimális megoldást, a viszonylag jó megoldást. A bankrendszerben ez bonyolultabb, mint az ipari tevékenységben meg a kereskedelmi tevékenységben. Nevezetesen azért, mert a bankok tulajdonosai jelentõs tõkékkel foglalkoznak, amelyhez képest a saját tõkéjük, a saját kockázatuk viszonylag szerény.
A miniszter úr külön beszélt arról, és teljesen egyetértek vele, és a bizottság véleménye alapján egyetérthetek vele, hogy nagyon nagy jelentõségû a kisbefektetõk védelme mind a hét érintett területen, de tulajdonképpen meg kell állapítani, hogy itt nemcsak a kisbefektetõk, a kisbetétesek érdekeinek védelme fontos, hanem a betétesek érdeke általában is.
Két különleges szempont van, amirõl egy ipari vállalat esetében nem kell ilyen mértékben gondoskodni: hogy itt a tõke - a bank mögött álló tõke - érdeke, és a betétesek érdeke nem mindig harmonikus, és ezért a szabályozásnak kell elintézni azt, hogy a betétesek érdeke védve legyen.
A másik kérdés pedig az, hogy a bankok olyan nagymértékben foglalkoznak az ország pénzével, az ország gazdasági helyzetét olyan mértékben befolyásolják, hogy a szabályozásnak az ország érdekében is nagy jelentõsége van. Egy bank csõdje, egy bank nem megfelelõ viselkedése az egész országot bajba hozhatja, ami sokkal kevésbé igaz egy kereskedelmi vállalatnál vagy egy iparvállalatnál.
Ennek alapján nemcsak egyértelmûen javasoljuk a három törvényjavaslat parlamenti vitáját, hanem fölhívjuk a Ház figyelmét, hogy egy nagyon fontos kérdés szabályozásával fog foglalkozni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártiak felõl.)