HIDASI REZSÕ (MSZP): Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló, valamint az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtõzsdérõl szóló, továbbá az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló törvényjavaslatok áttekintése alapján megállapítható, hogy az elõterjesztõk szándékai hármas logikai sort alkotnak, mellyel a pénz- és tõkepiac modernizálását, a betétesek és a befektetõk védelmét, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozást kívánja elõsegíteni. Ez a három elképzelés mutatható ki egyértelmûen mindhárom törvényjavaslatban azzal, hogy bizonyos értelemszerû átfedések találhatók a javaslatban, hiszen egy-egy új megoldás akár egyszerre mindhárom elképzelést is megvalósíthatja, ezért nem húzható éles határvonal az elõterjesztõi szándékok közé.
A törvényjavaslat modernizációs rendszere elsõsorban abban nyilvánul meg, hogy lehetõséget nyújt hitelintézetek számára az értékpapírpiacon való - egyelõre még korlátozott - megjelenésre, ezért lehetõvé válik a késõbbiekben úgynevezett univerzális bankok kialakulása. A törvényjavaslat elsõ lépésként lehetõvé teszi a hitelintézeteknek, hogy állampapírokkal kereskedjenek, valamint megjelenjenek a zártkörû kibocsátási vállalati papírok piacán. A jövõben azonban a bankok univerzalitása tovább szélesedik azzal, hogy belátható idõn belül megjelenhetnek a nyílt kibocsátású vállalati értékpapírok piacán. Ezzel az utóbbi lépéssel válik univerzálissá a magyar bankrendszer, amely megfelel a nemzetközi tendenciáknak, így a törvényjavaslat ezúton is hozzájárul a hazai bankrendszer nemzetközi versenyképességének növekedéséhez, ezáltal modernizációjához.
A hitelintézeti törvény második fontos logikai eleme, amely az egész törvényjavaslatban kimutatható, a betétesek védelme. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat egészében megtalálhatók a betétesek védelmére vonatkozó szabályok, ezért csak néhányat emelek ki belõlük. A törvényjavaslat megnöveli a hitelintézet alapításakor szükséges alaptõke mértékét az eddigi 1 milliárd forintról 2 milliárd forintra. A pénzügyi vállalkozások tekintetében, amelyek nem folytathatnak betétgyûjtõ tevékenységet, 20 millió forintos alaptõkével kell rendelkeznie annak, aki ilyen vállalkozást kíván mûködtetni.
A törvényjavaslat csak hitelintézet számára teszi lehetõvé betét gyûjtését, illetve más visszafizetendõ pénzeszköznek a nyilvánosságtól való gyûjtését. Ez a szabály garanciát jelenthet arra, hogy csak megfelelõ szakismerettel rendelkezõ szervezet kezelheti mások, betétesek pénzét, elkerülendõ a közelmúlt sokak által ismert eseteit, amelyek során több befektetõ elveszítette megtakarításait, mely eljárás egyúttal veszélyeztette a pénz- és tõkepiacba vetett általános bizalmat. Ezzel a szabállyal tehát a jövõben meg lehet akadályozni azokat az eseteket, amelyekben alacsony alaptõkéjû társaságok jelentõs tõkéjüket többszörösen meghaladó forrásokat gyûjtöttek a lakosságtól, illetve más gazdálkodó szervezetektõl, majd fizetésképtelenné válva eltûntek a piacról.
A törvényjavaslat szigorú szabályokat állapít meg továbbá a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások vezetõire nézve is, mivel ilyen szervezetek élén álló, nem megfelelõ képzettséggel rendelkezõ, illetve üzleti jó hírnévvel nem rendelkezõ személy jelentõsen növeli az adott hitelintézetben rejlõ kockázatot. A törvényjavaslat a korábbiakhoz képest részletesen kifejti a vezetõ állású személlyel kapcsolatos jó üzlethigiéne fogalmát, lehetõséget teremtve így arra, hogy az ezzel nem rendelkezõket a felügyelet ne engedje hitelintézet vezetõjének alkalmazni.
A felügyelet vizsgálja továbbá azt is, hogy az alapításhoz felhasznált pénz az alapításban részt vevõ személy törvényes jövedelmébõl származik-e. Az alapításban részt vevõ személynek nem lehet továbbá tartozása adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel szemben sem, mert ebben az esetben nem kaphat a felügyelettõl alapítási engedélyt.
Fennmarad továbbra is a betétesek védelmét szolgáló Országos Betétbiztosítási Alap, amely azonban e törvényjavaslatban kerül meghatározásra, így az a szervezetrõl szóló korábbi törvény hatályát veszíti. A betétesek védelmét szolgálja továbbá a felügyelet intézkedési jogosítványainak bõvülése, amely alapján a pénzpiac mûködését veszélyeztetõ pénzügyi intézmény felügyelete, ellenõrzése, illetve súlyos esetben a piacról való kivetése hatékonyabbá válik.
A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat 12 EGK-irányelvet tartalmaz az Európai Gazdasági Közösségek joganyagából annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz történõ csatlakozás feltételeinek a hazai bankrendszer meg tudjon felelni. A jogharmonizáció keretében a törvényjavaslat az EU által kialakított fogalomrendszert használja elsõsorban a pénzügyi intézménytípusok, másodsorban pedig a pénzügyi szolgáltató tevékenységek vonatkozásában. A fentebb már említett modernizációs, illetve betétesvédelmi megoldások tekintetében a javaslat felhasználja az Európai Unió tagországaiban követett jogi szabályozás egy részét, a magyar viszonyoknak megfelelõen.
A törvényjavaslat a tõkepiac fejlõdését követve vezet be új jogintézményeket. Ezek közül kiemelkedik az úgynevezett dematerializált értékpapír, amely az eddig hagyományos nyomdai úton történõ értékpapír- elõállítás helyett lehetõvé teszi az elektronikus úton történõ rögzítést, valamint az értékpapírszámlán való nyilvántartást. Így az értékpapír tulajdonosa az eddig kinyomtatott értékpapír helyett csupán egy számítógép által nyilvántartott elektronikus jel tulajdonosává válik, amelyet a központi értéktár tart nyilván. A javaslat lehetõvé teszi továbbá külföldi értékpapírok belföldi forgalomba hozatalának szélesítését is, ezzel hozzájárulva a tõkepiac fejlõdéséhez.
A törvényjavaslat tõzsdére vonatkozó szabályai követik a tõzsde hazai fejlõdését, a jövõre nézve azonban megfontolandónak tartom külön, egységes tõzsdetörvény megalkotásának lehetõségét.
A befektetõk védelmét e törvényjavaslat is kiemelten kezeli, ez megmutatkozik többek között a befektetési vállalkozásra vonatkozó szervezeti szabályokban, amelyek a befektetési szolgáltatások körének végzéséhez kötik az adott befektetési vállalkozás tõkekövetelményeit. Így értékpapír-bizományos 20 millió, értékpapír-kereskedõ 100 millió, befektetési társaság pedig 1 milliárd forint alaptõkével kezdheti meg mûködését. Az engedélyezés tekintetében szintén szigorúbbá válik a szabályozás, így különösen bizonyos szabályzatok elkészítését, szigorúbb személyi követelményeket állapít meg a javaslat.
A betétesek védelmét szolgálja továbbá a kibocsátó azon kötelezettsége, hogy a hatályos szabályozásnál részletesebb tájékoztatót kell a nyilvánosság számára biztosítania a kibocsátani kívánt értékpapírról. A tõkepiac sajátos kockázata a bennfentes kereskedelem lehetõsége, melyet a törvényjavaslat igyekszik visszaszorítani, a hatályos szabályozásnál sokkal pontosabban rögzíteni a bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó szabályokat.
A befektetõk védelme érdekében a törvényjavaslat szabályozza a Befektetõvédelmi Alap intézményét, amely új jogintézményként jelenik meg, hasonlóan a pénzpiacon már megjelenõ Országos Betétbiztosítási Alaphoz. Elsõsorban a kisbefektetõk részére biztosít kedvezõbb lehetõséget az alap azzal, hogy a befagyott követelés után 1 millió forintig kártalanítást fizet a befektetõk részére.
A törvényjavaslat az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében 7 EGK- irányelvet vett figyelembe, elsõsorban a befektetési és szolgáltatási tevékenységek felhasználási körében. Meg kell azonban jegyezni, hogy a törvényjavaslat fogalomrendszere még nem pontosan fedi az irányelvekben megtalálható fogalmakat. Bár a törvényjavaslat sok tekintetben korszerûnek mondható, egyes részeiben pontosításra szorul, illetve egyes részei nem illeszkednek maradéktalanul az elõterjesztõ koncepciójába, ezért szükséges ezeknek a részeknek a pontosítása, illetve az eredeti koncepcióhoz történõ igazítása.
Az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló törvényjavaslat rendelkezik az Állami Bankfelügyelet, valamint az Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet összevonásáról, valamint a létrejövõ felügyelet szervezeti kérdéseirõl.
(10.20)
Nemzetközi kitekintésben is találhatunk példákat összevont felügyeletek mûködésére: Svájc, Svédország, Hollandia, Luxemburg. E felügyeleti szervek összevonását elsõsorban mégis a korábban említett két törvényjavaslat alapján kialakuló pénz- és tõkepiac hatékony felügyelete indokolja. Szervezeti oldalról ugyanis szükséges, hogy azonos tevékenységet végzõ szervezeteket egy felügyelet ellenõrizzen. Mint fentebb már említettem, a közeljövõben kialakul az univerzális bankrendszer, amely esetén a bankok lehetõséget kapnak arra, hogy minden értékpapírral kereskedhessenek.
Célszerû ezért már most létrehozni egy egységes felügyeletet, amely az univerzális bankokat létrejöttük pillanatában képes ellenõrizni, s nem akar foglalkozni a két felügyelet összevonásának szervezeti kérdéseivel. Ez ugyanis lényegesen lelassítaná a hatékony felügyelet kialakulásának idejét. Az elõterjesztõ koncepciója szerint egy olyan felügyeletnek kell létrejönnie, amely hatékonyan tudja ellenõrizni a pénz- és tõkepiac szereplõit.
A hatékonyság több mindent rejt magában; így a felügyelet függetlenségét, hatáskörének megerõsítését, intézkedési jogának kiszélesítését. A felügyelet függetlensége tekintetében a javaslat elsõsorban a felügyelet elnökének és elnökhelyettesének függetlenségét igyekszik biztosítani, bár hozzá kell tenni azt is, hogy ez a szándék nem valósult meg tökéletesen.
A törvényjavaslat a felügyelet alkalmazottaira nézve szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, mely elsõsorban a felügyelet alkalmazottainak tulajdonszerzését korlátozza, ezzel is elõsegítve a felügyelet befolyástól mentes mûködését. Megszûnik az a sajátos jogforrás, amely eddig bankfelügyeleti rendelkezésként szabályozta a pénzintézetekre vonatkozó szabályokat, a törvényjavaslat hatálybalépésével ezek a szabályok pénzügyminiszteri rendeleti, illetõleg kormányrendeleti szintre kerülnek. A felügyelet ezért bekapcsolódik a jogszabály-elõkészítés közigazgatási folyamatába, így javaslatot tesz jogszabályalkotásra, illetve véleményezni is fog olyan jogszabályokat, amelyek a pénz- és tõkepiac mûködésére kihatással lesznek.
Az univerzális bankok léte és funkcionális szabályozási elve bizonyos fokig összetartoznak, de nem úgy, ahogyan azt a német gyakorlatban eddig láthattuk. Németországban nem volt funkcionális szabályozás. A hatóságok nem piacokat, hanem intézményeket szabályoztak. A bankok esetében ez a mérlegeik részletekbe menõ és naponta felügyelt szabályozását jelentette, amelyben szigorúan szabályozták az egyes mérlegtételek, illetve az alaptõke közötti arányokat, a mérleg lejárati szerkezetét, miközben bármilyen pénzügyi piacra beléphettek. Ez tehát a piacok - eltérõ piac, eltérõ kockázat -, azaz a funkciók szerinti szabályozás alternatívája volt. A bankfelügyelet látta el a pénzpiacok felügyeletét, mert minden piaci szegmensben a bankok játszották a fõszerepet.
A piacok kockázati fajták szerinti szabályozását célozza - intézménytípustól függetlenül - az EU-direktíva is, miközben nem ragaszkodik az intézmények merev, piacok szerinti felosztásához. E két törekvés együttesen eredményezi a funkcionális szabályozási elveket, amelyek együttesen sem a korábbi specializált, sem a korábbi univerzális bankrendszerekben nem voltak meg.
Világossá kell tenni, hogy Magyarországon az univerzális pénzügyi rendszerre való áttérési szándék nem a hagyományos német rendszer adoptálását jelenti. A nemzetközi gyakorlat - és maguk a németek is - a szabályozás terén a funkcionalitásra térnek át, miközben az intézmények tekintetében a piaci szegmensek szerint elkülönülõ alaptõke és kockázati tartalékok meglétét követelik meg, a szervezeti, intézményi felépítésre tekintet nélkül.
A mi esetünkben az univerzalitás célja összhangban az EU-direktívákkal egyes pénzügyi piacokra való belépés intézményi korlátainak a felszámolása lehet. Azaz nem tiltjuk meg a kereskedelmi bankoknak az értékpapír- mûveleteket, ha ugyanazokat az elõírásokat teljesítik az értékpapír üzletággal foglalkozó egységei a pénzügyi függetlenség terén, mintha önálló értékpapírcégek volnának. Ez a váltás azonban azzal jár, hogy a jelenlegi kockázati szabályozást az EU-direktívák szerinti szigorúbb szabályozással kell felváltani. Tudatosítani kell tehát a szakmai közvéleménnyel, hogy teljesen új, más típusú univerzalitás van kialakulóban, mint az, ami eddig Németországban volt.
Összességében megállapítható, hogy a három törvényjavaslat jelentõs mértékben hozzájárul a pénz- és tõkepiac korszerûsítéséhez, a befektetõk, betétesek fokozottabb védelméhez, és elõsegíti az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetõségét. Ezzel a kormánynak - mint elõterjesztõnek - az elképzeléseit sikerült alapjaiban megvalósítania. A törvényjavaslatok egyes részeiben azonban valószínûleg módosításokat kell eszközölni annak érdekében, hogy az elõterjesztõ célja még teljesebben valósulhasson meg. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)