DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Örülök annak, hogy egy olyan alkotó vitának vagyok a részese, ami nem mindig jellemzõ a parlament munkájára. Örülök annak, hogy az ellenzék soraiból elhangzanak olyan vélemények, amelyeket valóban érdemes lesz majd megszívlelni a törvény végleges megfogalmazásakor. Azonban nehéz azt megmondani, amit Csépe Béla képviselõtársam mondott, hogy a magyar tõkepiac fejletlenebb, mint a lengyel - azt hiszem, a lengyel tõkepiacra hivatkozott -, mert azért a magyar tõkepiac fejlettségét a volt szocialista országok tõkepiacaihoz képest azért a fejlett országok sem vitatják, és egyik ilyen kitörési lehetõség lehet számunkra a nemzetközi világban a viszonylag fejlett tõkepiac.
A hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról, az értékpapírokról és az értékpapírtõzsdérõl, valamint az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletrõl szóló egymással szoros kapcsolatban lévõ törvényjavaslat jelentõsen hozzájárul a piaci koordináció fejlõdéséhez. Hangsúlyozom, hogy ezen törvényjavaslatok igen szoros kapcsolatban vannak egymással, és ha az egyikhez hozzányúlunk, akkor a másikon javítunk vagy rontunk. Egy olyan piaci koordinációt tud létrehozni vagy elõsegíteni ez a törvényjavaslatsor, amely valóban a mellérendeltségi viszonyon épül a piaci résztvevõk között, amely valóban a monetáris kapcsolatok erõsítését szolgálja.
A gazdasági célok meghatározzák a bankrendszer jellegét, szervezetét, ugyanakkor a pénzintézetek tevékenysége jelentõsen befolyásolja a gazdaság állapotát.
(11.20)
A fejlett gazdaság sokféle pénzügyi tevékenységet igényel. Ez indokolja az univerzális, nagy tõkeerejû bankok létrehozását. Nemzetgazdasági érdek a diverzifikáció, sok feladat ellátására alkalmas univerzális bankok gazdaságos mûködése. Ezért célszerû ezen bankokon belül néhány tevékenységre specializálódott szervezetek létrehozása, mert ezek alacsonyabb költséggel képesek szolgáltatásaikat elvégezni. Ezen viszonylag önálló szervezeteknek biztosítani kell olyan önállóságot, hogy ne kerüljön sor jól mûködõ szervezetek jövedelmének átcsoportosítására veszteséggel tevékenykedõ szervezetek javára. Idegen szóval, ne következzék be keresztbe- szubvencionálás.
Végsõ soron az univerzális bankrendszer kialakulása nincs ellentétben a specializációval, hiszen a sokféle tevékenységet végzõ bankrendszeren belül is létrejöhetnek viszonylag önálló specializált szervezetek.
Erre azért tértem ki, mert a közgazdászok, a pénzügytan kiváló ismerõi között már hosszú ideje folyik a vita, hogy az univerzalitás vagy a specializáció irányába kell menni. Véleményem szerint az univerzális bankokon belül lehet viszonylag önálló, hangsúlyozom, viszonylag önálló specializált szervezeteket létrehozni. A fejlett országok gyakorlata igazolja, hogy a nagy bankok nagyobb tõkealapjuk, kedvezõbb image-uk miatt jobb szakembereket tudnak alkalmazni, ami javítja ezen bankok mûködésének hatékonyságát.
Az univerzális bankok kialakulása megköveteli az egységes felügyeletet. Tehát ha kimondjuk, hogy univerzális bankrendszer, akkor azzal közvetlenül kimondjuk azt is, hogy csak egységes felügyeletrõl lehet szó. Ezért egyetértek azzal, hogy létrehozzuk a Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletet. Ezen szervezet mûködése kulcsfontosságú a beterjesztett törvénytervezetben, hiszen az univerzalitás fokozatos kialakítását meg kell tervezni, létrehozni az egységes felügyeletnek. Helyes az, hogy 1997-tõl a bankok csak állampapír- kereskedelemmel bõvíthetik tevékenységüket, és az univerzalitás kiterjedését biztosító jogszabályoknak csak 1999-ben kell hatályba lépniük. A felügyelet nem ellenérdekelt az ésszerû és fokozatos átalakításban, ami megfelelõ biztosíték a bankrendszer fejlõdéséhez.
Miért hangsúlyozom én ezt? Mert akkor, amikor a kétszintû bankrendszert az 1980-as években létrehoztuk, az MNB-re bíztuk a kereskedelmi bankok mûködésének kialakítását, és enyhén szólva az MNB egy-két területen ellenérdekelt volt a kereskedelmi bankok gyors létrehozásában. Ezen felügyeletnél ez az ellenérdekeltség egyáltalán nem található meg.
Miközben a Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet fokozatosan növeli a bankok feladatát, aközben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a bankok ne vegyenek részt nagy kockázattal járó vállalkozásokban.
Szakmai berkekben sokan úgy látják, hogy a bankok részvénytulajdonlása a pénzintézetek fizetõképességének helyzetét veszélyezteti. Ennek oka az, hogy érdekellentét alakulhat ki a hitelezõi és a részvényesi feladatok között. Több tényezõ is indokolja, hogy a felügyeletnek csak alapos elemzõmunka alapján érdemes kidolgozni és ennek alapján a pénzintézetnek bevezetni az újabb feladatokat. Ezért helyes az, hogy a törvénytervezet fokozatosságot tartalmaz. Tehát én Csépe Béla képviselõtársammal szemben azt mondom, hogy itt érdemes egy alapos, meggondolt fokozatosság érvényesítése az univerzalitás felé.
A hitelintézetek biztonságos mûködését megfelelõ módon tartalmazza a törvénytervezet. Ezt erõsíti a hitelintézetek jegyzett tõkéjének felemelése, de ezt szolgálja az is, hogy a tulajdonszerzés határa 25 százalékról 15 százalékra csökken. Így egy tulajdonosnak sem lesz olyan befolyása a hitelintézetben, ami annak mûködését kockáztathatja. A biztonságot szolgálja az is, hogy a bank vezetését legalább két ügyvezetõ végzi, így az ellenõrzés közvetlenül érvényesül a felsõ vezetésben is. Az Európai Unióban ez az úgynevezett "négy szem elv" jól érvényesül, és bízunk abban, hogy nagyobb viták során ez nem szûkül esetleg "három szem elvre".
Sok más biztonságos intézkedés is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar bankrendszer alapvetõ feladatait a jövõben jobban el tudja látni. Így nem következik be az a negatív helyzet, amely szerint a bankok napsütésben kölcsönadják esernyõjüket, esõben pedig visszakérik azt.
A beterjesztett törvénytervezetek hozzájárulnak a pénz- és tõkepiac fejlõdéséhez, ami nélkül elképzelhetetlen az áru- és munkapiac kiteljesedése. Mindez végsõ soron a nemzetgazdaság megalapozott fejlõdését segíti elõ. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a bal oldalon.)