MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Egy nagy törvénycsomagnak van most a tárgyalása, és ennek a törvénycsomagnak van története, hiszen a '89-'90-es elõzményekhez képest elég hosszú idõ telt el ahhoz, hogy átfogóan felülvizsgáljuk az akkori törvényi szabályozást. Ez a konklúzió egyébként már jó pár éve a szakmában és talán a támogatási szférában is világossá vált, és a törvénynek hosszú elõkészítése történt az elmúlt idõszakban. Mintegy 20 változatot élt meg például csak az értékpapír- piaci törvény, egyesek szerint egyébként nem az elõnyére változott. De ez persze különbözõ szereplõk érdekeinek és véleményének eltérésébõl is adódhat.
Én a továbbiakban alapvetõen az értékpapírtörvényrõl fogok beszélni, s részben fogok beszélni a felügyeletek összevonásáról, és amennyiben ma nem lesz mód, akkor a jövõ héten Kósa Lajos képviselõtársam fogja alapvetõen véleményünket a hitelintézeti oldalról ezen törvénycsomag vitájában a Fidesz oldaláról elmondani.
Ezen törvénynél, tehát az értékpapírtörvénynél alapvetõen támogatni kell azokat az elveket, amely elvek meghúzódtak a törvényjavaslat mögött, amely elvek közül mindenképp, mondjuk, az egyik legfontosabb az, hogy a nyugati országok, és itt elsõsorban az európai uniós országok szabályozási rendszerével való konformitás megteremtése legyen.
Másodsorban szintén támogatni tudjuk azt a szándékot, hogy az összeférhetetlenség, tehát alapvetõen a bennfentes kategória szabályozásra kerüljön. Ez egy nagy hiányossága volt az eddigi szabályozásnak.
Nagyon hangsúlyos vonás a befektetõvédelem, ami szintén egy olyan elv, ami azt hiszem, hogy konszenzusra tarthat számot a parlamenti pártok, parlamenti frakciók között.
Egy részintézkedés, azonban mégis önmagán messze túlmutató részintézkedés a dematerializáltság, tehát az, hogy az értékpapírokat ne kelljen fizikailag kinyomtatni, hanem azok valójában fiktíven és igazolásokkal kereskedési lehetõségekkel lebonyolódhassanak. Mi azt gondoljuk, hogy ebben a dologban talán elõrébb lehetett volna lépni, és akár kötelezõen is ki lehetne mondani a dematerializáltságot.
Ötödsorban a nyilvános forgalomba hozatalnak a szabályait, ami talán az egyik legfeszítõbb vagy legproblémásabb pontja volt a jelenlegi értékpapír- piacnak, ennek a megoldását és törvényi szabályozását is messzemenõleg támogatjuk.
(11.30)
Az általam elmondott öt elv vagy öt célkitûzés kapcsán nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt minden egyes szabályzási technikával egyetértene, amely ezen szándékok és célok megoldási javaslatait jelenti.
Számos dolog nemcsak beépítõdött, de számos dolog ki is maradt - mondjuk - a törvényjavaslatból, a piaci szereplõk szempontjából, elsõsorban az értékpapír-piaci szereplõk szempontjából a nominee és vállalatfelvásárlási terület, take-over-szabályzások hiánya jelenthet a késõbbiek folyamán problémát. Ez utóbbi, tehát a vállalatfelvásárlásoknál egy körültekintõbb és átfogóbb törvényszabályzás is lenne szükséges, tehát nem csak ebben a törvényben kellene ezt megjelentetni. De mindenképp ez egy olyan terület, amire, azt hiszem, hogy a késõbbiek során megoldási javaslatokat kell törvényileg is biztosítani.
A továbbiakban öt olyan kritikát mondanék, ami a szándékok üdvözlésén túlmenõen, azt hiszem, hogy koncepcionális szempontból is fontos és problémás: az értékpapírpiac mûködése szempontjából.
Az univerzális bankrendszer felé haladunk, és ez a cél volt kitûzve. Ennek a pontos mibenléte azért nem érzékelhetõ, azt hiszem, egyértelmûen, a szereplõk oldaláról, és ezzel kapcsolatosan van még tisztáznivaló ennek nemcsak az ütemezését, hanem a technikáját illetõen is.
A bankok beengedése az értékpapírpiacra azért számos problémát vet fel. Mondhatjuk azt, hogy ez egy jelenlegi helyzetnek részben a legitimizálása, hiszen a bankok brókercégei eddig is jelen voltak az értékpapírpiacon, de teljesen más az, hogyha egy bank egy önálló jogi személyiségû cégen keresztül van jelen, mint hogyha önmagában, alanyi jogon keresztül.
Számos problémát felvet ez a dolog, és nagyon komoly versenyegyenlõtlenség is keletkezik, amelynek a törvényben nyújtott megoldási lehetõségei igazából nem tûnnek megnyugtatónak számunkra. Ugyanis a bank számos olyan többletelõnnyel rendelkezik a piacon, ami a nem banki háttérrel rendelkezõ értékpapírcégekkel szemben versenyelõnybe juttatja, rajta van a klíringen, rajta van a zsírón, és azontúl pedig, ami problémát jelent igazából, hogy a tõkemegfelelés oldaláról a bankok elkenhetik a kockázatokat, és az egész tõkehátterükre vetíthetik azt, míg az értékpapírpiacnál nagyon kemény és komoly és készpénzes garanciák vannak, és ez nyilvánvalóan versenyhátrányokat jelenthet az utóbbi cégek számára.
Tehát a bankoknál nincsen dedikálva az a tõkeháttér, a tõkemegfelelés, ami az értékpapír-piaci cégeknek, akik ezzel foglalkoznak, ezek számára megvan. A második konkrét kifogásunk, hogy nagyon szépek s üdvözlendõek azok a befektetõvédelmi intézkedések és azok a kontrollmechanizmusok, amiket kiépítünk a piacon, de látni kell ennek az árát.
Látni kell azt az árat, ami elsõsorban abban jelenik meg, hogy a rendkívül erõs felügyeleti funkciók mellett, illetve a nagyon komoly költségmechanizmusok mellett a piaci kisszereplõk, akik az értékpapírpiacon voltak - hiszen számos kis magyar értékpapír-kereskedõ cég, brókerház indult 10-20-40-60 milliós alaptételekkel -, ezek ezeket a követelményeket nem fogják tudni teljesíteni, és ezzel sérülhet egy olyan elv, amely egy liberális piacgazdaságban rendkívül jelentõs: a piaci elv. Tehát az, hogy megfelelõ számú szereplõ legyen a piacon, és ne csak 3-4-6-8 cég, nagy cég és banki háttérrel rendelkezõ cég uralja a piacot, ami nagyon sok esetben a piaci mechanizmusok pozitívumait szüntetheti meg esetleg.
Tehát ez a törvény a jelenlegi formájában, illetve törvénycsomag a jelenlegi formájában felvetheti azt a veszélyt, hogy egyrészt a nagy értékpapírcégek a banki ágazattal szembeni versenyhátrányból adódóan piacvesztésen mennek keresztül, és kénytelenek becsatlakozni valamilyen pénzügyi konglomerátumhoz, a kis cégek pedig a piacszabályzási elvek miatt nem tudnak megmaradni a piacon, és egyáltalán, azok az eredmény- és nyereségkövetelmények, amelyek ebbõl a törvénybõl kiszámolhatók, ezek - mondjuk ha a tavalyi vagy tavalyelõtti eredménykimutatásokat nézzük -, akkor mintegy 5-6, maximum 8 cég megmaradását vetítik elõre az értékpapírpiacon. Azt gondoljuk, hogy ez nem biztos, hogy jó irányba vezet, és ez nem biztos, hogy nem egy olyan koncentrációhoz vezet, ami számos negatív következménnyel jár.
A harmadik problémánk az, hogy egy olyan óriási pénzügyi konglomerátum jön ezáltal létre az univerzális pénzrendszerben, amelyik áttekinthetetlen, és amelyik sokkal kevésbé ellenõrizhetõ, mint akár a jelenlegi szituációban volt.
Ráadásul ez az óriási pénzügyi konglomerátum a felügyeletek összevonásán keresztül egy helyre lenne ellenõrzési funkcióba telepítve, ami mintegy 300 fõs apparátus kialakulását eredményezi, amit, hogyha megnézünk néhány minisztériumot, akkor láthatjuk, hogy ez magyarországi viszonylatban néhány minisztériumi apparátusnál is nagyobb céget jelent.
Na most, itt Takács Imre képviselõtársammal részben vitatkoznék, vagy pontosítanám. Az, hogy univerzális bankrendszert akarunk, az nem jelenti azt, hogy összevont felügyeletet kell csináljunk. A nyugat-európai vagy OECD- országokban - és itt elhoztam egy értékpapír-piaci OECD-kimutatást, ami a felügyeletekrõl szól - az a kivétel, ha összevont felügyelet van. Annak ellenére, hogy zömében univerzális bankrendszerben gondolkodnak.
Szóval ne akarjunk olyan szakmai érveket a felügyelet-összevonás mögé sorakoztatni, amely egész egyszerûen nem állja meg a helyét. Tehát itt nyilvánvalóan érthetõ, mondjuk, a felügyelet összevonásával kapcsolatos szándék, de azt gondolom, hogy nem feltétlenül éri el azt a célt, és több negatív hatása is lehet, mint amennyi pozitív. Annál is inkább, mert - és itt részben már a felügyelet-összevonásra kitérve - két teljesen más típusú szakmai szféra, mûködése tekintetében, funkciója tekintetében két teljesen különbözõ szféra összevonása vagy összemosása történne meg ezáltal, ami számos feszültséget kelt.
A bankszféra alapvetõen betétgyûjtõ, és sokkal kevésbé a nyilvánosság mentén mûködõ, az értékpapírpiac pedig alapvetõen a forgalomból élõ, a kockázatot és kis nyereséget - nem nagy vagyoni háttérrel rendelkezõ cégeknek - és óriási nyilvánosságot biztosító szféra. Tehát a kettõnek a keveredése, az nem feltétlenül elõre vivõ. Ezt a kérdést, azt hiszem, hogy körül kell járni a törvény vitája során, és számos módosítás szükséges, még akkor is, hogyha elfogadjuk a felügyelet-összevonást.
Például azt a módosítást mindenképp, hogy a felügyelet elnökét a miniszterelnök nevezze ki, és ráadásul - egy gumijogszabály révén, a szakma által egy d) pontként emlegetett lehetõség révén - a miniszterelnök valójában bármikor felmentheti a felügyelet elnökét.
Azt gondoljuk, hogy a gazdaságnak és a politikának sokkal erõteljesebben szét kell válnia a jövõben, ezt hirdették egyébként a kormánypártok is; ezt nem szabályozza a jelenlegi szabályozás. Tehát azt, hogy a miniszterelnökhöz telepítjük a felügyelet elnökét, és mondjuk nem parlamenti kontroll oldaláról vagy más oldalról, vagy a pénzügyminiszterhez, az kifejezetten egy politikafüggõ állapotot tesz lehetõvé, és ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök és a politika nemcsak kontrollálhatja, hanem saját belátása szerint bármikor befolyásolhatja, akár manipulálhatja is a bank- és értékpapírpiacot.
Most ne legyen így, tehát nem kívánom ezt a helyzetet, de nincs garanciális oldalról ennek a veszélynek az elhárítására a törvényi szabályozás megfelelõen kialakítva. És azt gondolom, hogy amennyiben ebben a koncepcionális célban egyetértünk, akkor a módosító javaslatokkal megfelelõ módon ezt talán kezelni is lehet.
A tõzsde mint olyan, egy olyan új pénzügyi kategória, amit lassan az egész országban kezdenek megtanulni, érteni. Azt gondoljuk ugyanakkor - részben itt az autonómiára visszautalva, a szféra autonómiájára és a gazdaság autonómiájára -, hogy a tõzsde önszabályzása, önkormányzati jellege egy olyan érték, ami a jelenlegi piacon létezik, és ezt nem csökkenteni, hanem még inkább erõsíteni kellene.
(11.40)
A jelenlegi törvényszabályozás nem ezt célozza, ezzel sem tudunk semmiképp egyetérteni, amikor a Tõzsdetanácsba olyan, kívülrõl jött embereket lehet betenni többségében a tisztelt tanács tagjai közé, akik nem a szakmából jöttek, akkor a tõzsde önszabályozását, a tõzsde autonómiáját sértjük jelentõs mértékben, ugyanakkor továbbiakban politikafüggõséget, és az adott kormányzati politikától való alárendeltséget és átláthatatlan kapcsolatokat erõsítjük ezáltal. Tehát azt gondoljuk, hogy ez is egy olyan lépés, amiben a törvényjavaslatot megfelelõ módon korrigálni kell.
Én a továbbiakban részletesebben akartam még szólni a felügyelet- összevonással kapcsolatos aggodalmaimról, de ezt majd egy késõbbi felszólalásban fogom megtenni. Így a jelen pillanatban, azon túlmenõen, hogy Kósa Lajos képviselõtársam a hitelintézeti szféráról és annak a törvényszabályozásáról annak a piacnak a szemszögébõl fog beszélni, én összefoglalnám körülbelül az általam az elõbbiekben elmondott problémákat, veszélyeket.
A törvényjavaslat, azt hiszem, hogy egy kellõen kimunkált, bár néhány hiányosságot vagy néhány problémát nem kezelõ, de alapvetõen a törvényi szabályozás egységességét, a nemzetközi szabályozásokkal való konformitását biztosítja, és számos olyan területen fogalmazza meg a törvényi szabályozást, ami eddig nem létezett, például, mint ahogy említettem, a nyilvános forgalomba hozatalt.
Ugyanakkor el kell dönteni ezt a koncepcionális kérdést, hogy ha univerzális bankrendszert akarunk, akkor pontosan milyet akarunk, milyen szabályozással. Ez jelenleg még nem világos, és nagyfokú bizonytalanság van abban a szférában, amelynek óriási biztonságra és óriási stabilitásra lenne szüksége. Másodsorban nagyon komoly aggodalmaink vannak a területek összemosása kapcsán és a politikának a hitelintézeti, pénzügyi, értékpapír- piaci szférával való összefonódása kapcsán, és ezeket az összefonódásokat mindenképpen csökkenteni kívánjuk, a gazdasági szereplõknek nagyobb önállóságot akarunk nyújtani.
Harmadsorban pedig látni kell azt, hogy tisztázatlan - és ez már egy kicsit távolabb vezetõ kérdés, a Fidesz-Magyar Polgári Párt beszélt már errõl korábban - a köztisztségviselõi szabályozás kérdése. Ugyanis látni kell, hogy ezt a törvényi szabályozást olyan emberek késztették a Pénzügyminisztériumban, akiknek szinte kivétel nélkül mind banki felügyelõbizottsági vagy igazgatótanácsi háttere van, eléggé tisztázatlan és nem átlátható módon. Itt látni kell, hogy egy szférának az érdekei vetítõdnek rá ebben az esetben a törvényszabályozásra, és az a nem normális helyzet van, hogy a rosszul fizetett apparátust különbözõ más technikákkal, ráadásul teljesen perszonális függõségben finanszírozza a minisztérium, illetve a kormányzat, ami a korrupciónak és az összeférhetetlenség igényének enyhén szólva ellentmond, tehát mindenképp egy olyan tisztázatlan helyzetet jelent, ami a köztisztviselõi szférában hosszú távon semmiképpen nem tartható. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártiak oldalán.)