DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Általában a csomagról. A Magyar Demokrata Fórum osztja azt a véleményt, amit már sokan a képviselõtársaim közül elmondtak, hogy mindhárom törvénytervezet nagyon idõszerû volt, és igen hosszú elõkészítettség vagy elõkészítési igény elõzte ezt meg. A korábbi, számos ponton kifogásolható, elavult és valóban könnyen kijátszható, ellenõrizhetetlen szabályok korszerûsítésére irányul. A jogalkotó két fõ célt követett.
Egyik oldalról az elmúlt években felhalmozódott banki szférában felgyûlt tapasztalatoknak a hasznosítása, a visszaéléseknek és a károkozásoknak a megszüntetése, valamint a megtakarítói és a befektetõi körnek, kör biztonságának a fokozása, a másik oldalról pedig az európai jogharmonizációs törekvések jellemzik ezt a három törvénytervezetet. Jellemzõ módon egyik törvénytervezet, illetve indokolás sem tartalmaz utalást a kormányzati gazdaságpolitikai célokkal való összefüggésekre, illetõleg ahol tartalmaz, azt mi kifogásoljuk majd a továbbiakban.
Nem tartalmaz utalást ez a három törvényjavaslat a piacvédelemre, és nem tartalmaz utalást a magyar tulajdonú piaci résztvevõk pozícióinak erõsítésére, nem is beszélve az ilyen résztvevõi kör kialakításának az elõsegítésérõl. Ez a hiányosság könnyen vezethet el oda, hogy a magyar pénz- és tõkepiacok szinte korlátlan külföldi uralás alá kerülnek, az országos sorsközösségben élõ tulajdonosi réteg kialakulásának újabb lehetõségétõl fosztva meg ezzel a jövõ nemzedékét.
Hadd mondjam el, hogy számos európai tõzsde, ahol van alkusz, kiköti, hogy csak hazai alkuszokat lehet alkalmazni, ilyen a német is és a francia is, tehát nem idegen ez a gyakorlat. A kevésbé fejlett európai uniós tagállamok: Finnország, Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália, sõt, még a fejlettebbek is alkalmaznak nemzeti tõkét, hazai befektetõt preferáló, és a külföldi versenyt keretek között tartó elõírásokat. Ezt a Magyar Demokrata Fórum hiányolja ezekbõl a törvénytervezetekbõl. A hazai tulajdonú intézmények védelmére ez a törvénytervezet úgy lenne alkalmas, hogy az állami tulajdonban lévõ, illetõleg a törvény hatálybalépése elõtt már mûködõ társaságokra vagy az újonnan engedélyért folyamodókhoz képest enyhébb korlátozó elõírásokat tartalmazna, vagy pedig a megfelelésre hosszabb határidõt állapítana meg.
A pénzintézeti szektorban a nemzeti tulajdonlás esélyeit növelné, ha a külföldiek által csak korlátozottan megszerezhetõ ellenõrzési, szövetkezeti formáció mûködési feltételeit javítanánk. A tervezetekbõl egyértelmûen megállapítható, hogy a kormány még e korlátozott lehetõséggel sem kívánt élni. Többször elmondtam már, ezért ebben a körben nagyon rövid leszek, hogy a törvénytervezetek minõségében bizony nagyon sok a kifogásolható, nagyon sok helyen törvényszövegbe nem illõ megfogalmazásokat tartalmaz. Egyet hadd mondjak a hitelintézeti törvénybõl, és ez a 44. §. A felügyelet engedélyt ad olyan személynek - és ez idézet a törvénybõl: "aki szakmai hozzáértése, vezetõi gyakorlata alapján alkalmas a pénzügyi intézmény független, megbízható, körültekintõ irányítására, tevékenysége az intézmény hasznára lesz." Én nem hiszem, hogy a korábbi gyakorlatban nem ilyen nemes célok vezérelték volna a vezetõk kiválasztását, a gyakorlat mégis sokszor nem ilyen képet mutatott.
Ugyanakkor el kell ismernünk azt, hogy ha ezt a három törvényjavaslatot akár változatlan formában és tartalommal is törvényerõre emelnénk, az állam kiszabadul a pénz- és tõkepiaci szereplõkkel szemben jelenleg nehezen alárendelt szerepébõl. A tervezetek szerint az állam által alkalmazható eszközök súlya és ereje ugyanis eléri azokét, amelyekkel a szabályozott területen mûködõ intézmények rendelkeznek. Ez a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint a mindenkori kormánynak is elõnyös.
Persze, az más kérdés, hogy ezeket az eszközöket az állam milyen színvonalon képes és szándékozik használni. Nem áll-e fenn annak veszélye, hogy az egyébként egzisztenciálisan kiszolgáltatott, megélhetési gondokkal küszködõ tisztviselõt egy-egy érintett, jelentõs összegek felett diszponáló szervezet vagy személy a késõbbiekben befolyásolni tudja? Az összeférhetetlenség alig ellenõrizhetõ és nagyon könnyen kijátszható szabályozásán túl nem ártott volna az eszközök alkalmazásáról döntõ vagy az azokat alkalmazó államigazgatási dolgozók és az általuk felügyelt területen tevékenykedõk jövedelmei között valamilyen arányosságot is felállítani.
Az egyes törvénytervezetekrõl osztom Mádi képviselõ úrnak azt a véleményét, hogy az állami pénz- és tõkepiaci felügyeletnél a törvénytervezet alapján végzett összevonás bizony nem indokolható azzal, hogy a nemzetközi gyakorlat ezt kikényszerítette, mert a nemzetközi gyakorlatban több példa van arra, hogy külön felügyeletek látják el ezt a tevékenységet.
Látszólag az ilyen összevonások mindig valamiféle egyszerûsítést tartalmaznak, a céljuk valamiféle egyszerûsítés. Én nagyon remélem, hogy ez az összevonás nem jár azzal, ami a rossz emlékû ÁV Rt. és ÁPV Rt. összevonásakor elõfordult, hogy egy idõ után véletlenül az összevont apparátus is sokkal nagyobb, mint a külön-külön ellátott tevékenység során, és hogy az összevonás költsége, ami adott esetben az ÁPV Rt.-nél kb. 560 millió forint volt, igen költségessé is tette ezt az összevonást.
(11.50)
Azonban ha elfogadjuk azt a koncepciót, amit a törvénytervezet tartalmaz, hogy erre az összevonásra szükség volt, akkor felvetõdik az a kérdés, hogy a biztosítási felügyelettel való összevonás miért nem került szabályozásra ugyanebben a törvényjavaslatban, hiszen a fejlett országokban is mind határozottabban érvényesülõ irányzat ezeknek az egybeolvadása. Nem értettük, hogy miért maradt ki a biztosítási felügyelet, ha már elkötelezte magát az összevonás mellett.
Egyes szakértõi vélemények szerint - amelyek véleményezték ezeket a törvényjavaslatokat - mérlegelendõ lenne, hogyha az új felügyeletnek nem a kormány alá helyezésérõl, hanem az Országgyûlés alá helyezésérõl rendelkezne ez a törvényjavaslat. Én tudom, és nyilván ilyen esetben mérlegelni kell, hogy mi ennek az elõnye, és mi ennek a hátránya. Nyilván elõnye lenne az úgynevezett pártatlan mûködésének, nyilván hátránya lenne, hogy az Országgyûlésnek nagyon-nagyon nehezen mobilizálható szervezetei vannak ezt a feladatot végrehajtani. Azonban én osztom azoknak a szakértõknek a véleményét, akik azt mondják, hogy nagyobb garanciát látnak abban, hogyha Országgyûlés alá tartozik, illetõleg törvény határozza meg, hogy a felügyelet véleményével és javaslatával a kormány mit tegyen, milyen határidõn belül köteles tenni, illetõleg a felügyelet mikor köteles beszámolni, és hogyan köteles közzétenni a beszámolóját. Nagyon érdekes szakértõi vélemények voltak azok, amelyek azt támasztották alá, hogy a Bankfelügyeletnek a Magyar Nemzeti Bankhoz kellene tartoznia, érdekes vélemények voltak ezek. Én a szakértõi véleményeknek ezt az igen nagyon megosztottságát csak azért mondtam el, hogy ezt egy sokkal szélesebb spektrumban kell vizsgálni, sem mint hogy néhány indok alapján merjük azt állítani, hogy ez a tõkepiaci felügyelet összevontan jobban fog mûködni az állami pénzfelügyelettel.
A másik törvény az értékpapír forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtõzsdérõl szól. Ez a törvényjavaslat vagy tervezet nem veszi következetesen figyelembe a versenysemlegesség elvét. Gyakorlatilag diszkriminációt tartalmaz az értékpapír-forgalmazók számára. A tervezet új kategóriát hoz létre, és ez a befektetési társaság, amely nagyon komoly - 1 milliárd forintos - tõkenagysággal alapítható meg. Az intézmény léte a piac szempontjából feltétlenül kívánatos lenne, azonban a tervezet szerinti formájában nehezen tudja betölteni a funkcióját, hiszen nincsenek megfelelõ jogosítványai. Ahhoz, hogy a befektetési társaság mint az értékpapír- forgalmazók csúcsintézménye a bankokkal szemben versenyképes szolgáltatást tudjon nyújtani, szükséges lenne számára a korlátozott pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására is lehetõséget biztosítani. Jelenlegi formájában a befektetési társaság intézményeinek fenntartása indokolatlan, jó lett volna, hogyha az elõkészítõ kormány a Budapesti Értéktõzsde véleményét e vonatkozásban figyelembe vette volna.
Nem tartható a törvényjavaslatnak az a hipotézise sem, mely szerint azonos mércével kell mérni a befektetési társaság és az értékpapír-kereskedõ cégek kockázatát. Nem indokolható a napi tõkemegfelelési mutatók számítása és folyamatos meglétének követelménye. Ez a bankokra vonatkozó szabályozásnál is sokkal szigorúbb elõíráshalmaz gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állítja ezeket a cégeket. Ilyen naprakész nyilvántartás kizárólag jelentõs beruházással és jelentõs emberi, ügyviteli és számítástechnikai erõforrás-, kapacitáslekötéssel valósítható meg, illetve üzemeltethetõ.
A törvényjavaslat szerint a Tõzsdetanács tagjainak többségét a tõzsdetagoktól független személyek körébõl kell választani. Éppen fordítva kellene ezt szabályozni, hiszen így sérül a tervezetnek más részeiben is deklarált tõzsdei önkormányzó, önszabályozó jelleg, ami eddig is jól mûködött. A külsõ tagoktól egyébként elmélyült taktikai és stratégiai munkát várni a magyarországi igazgatósági tapasztalatok szerint nagyon ritkán lehet.
Végezetül a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a kormány tõzsdealapítás jóváhagyását elutasíthatja, ha az alapítás nem illeszkedik a kormány gazdaságpolitikai céljaihoz, illetõleg a magyar pénz- és tõkepiac belföldi vagy nemzetközi megítélését hátrányosan érintené. Ebbõl a szakaszból, igen, sugárzik a szubjektivitást megengedõ szabályozás, különösen az elsõ formájából, hogy nem illeszkedik a kormány gazdaságpolitikai céljaihoz. Ez - megítélésünk szerint - kormányzati visszaélésekre adhat okot. A kormánynak nem kell beavatkoznia a tagok tõkéjébõl összerakott tõzsdealapításba, ha egyébként - és ezt ismétlem még egyszer, ha egyébként - az a jogszabályoknak megfelel. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ennek elhagyását javasolja.
A harmadik törvénytervezet a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szól. A törvénytervezetben foglalt szöveggel mi egyet tudunk érteni, hibáját nem is abban látjuk, ami benne van, hanem abban, ami abból kimaradt. A magyar bankrendszer a konszolidáció után többé-kevésbé eleget tett az Európai Unió alapvetõ prudenciális követelményeinek, versenyképessége azonban igen gyenge. Részben a bankméretek, részben a hatékonyság oldaláról igen sérülékenyek, ami a piaci verseny kiszélesedése, a jövõbeni európai uniós csatlakozás, és a már meglévõ OECD-tagságnak a pénzügyi szektorra vonatkozó liberalizáló elõírásainak bevezetése esetén komoly problémát okoz. Ezért ezek bevezetése során a versenyképességünk szempontjait figyelembe kellene vennünk. Jó lett volna, ha a most elõterjesztett törvény nemcsak közeledett volna az Európai Unió vonatkozó szabályozásához, hanem választ adott volna a már aláírt OECD-tagságból következõ szabályozási kérdésekre.
Nagyon sok helyen az elkövetkezõ idõben - az 1997-es évben és '98-as évben - módosítani kell majd ezt a törvénytervezetet, és nem értjük, hogy amit most beépíthetett volna a kormány, azt miért nem tette meg. Miért készül arra, hogy fél éven belül újabb módosításnak tegye ki ezt a törvényjavaslatot? Ilyen pontokon például, mint a szavatoló tõkére vonatkozó szabályozás, a betétbiztosítási összeg hozzáigazítása az Európai Unió elõírásaihoz, a fiókliberalizálás, amiben 1997-tõl kötelezõen vállaltuk ezt a liberalizációt, holott ezt a jelenlegi törvénytervezet még kizárja.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye összegezve: ez a három tervezet a jelenlegi formában is még mindig alkalmasabb és magasabb színvonalú, mint az a törvénycsomag, aminek a felváltására készül ez a javaslat, így módosító indítványunkkal együtt a Magyar Demokrata Fórum elfogadásra fogja ajánlani ezt a törvénytervezetet. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.)