DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt is üdvözli ezt a törvénycsomagot, amelyet már több mint egy év óta vár a parlament. Kétségtelen tény, hogy a korábbi tervezetekkel összehasonlítva jelentõs elõrelépés történt a szabályozást illetõen, a különbözõ részek összhangba hozását illetõen, tehát ebben az esetben úgy véljük, hogy valóban célszerû volt még további egyeztetést és vitákat lefolytatni, hogy valóban egy sok szempontból, vagy lehetõleg minél több szempontból korszerû hitelintézetekrõl és az értékpapír-forgalmazásról, befektetésrõl szóló törvény kerüljön a parlament elé, illetve javaslat, melyet remélhetõleg nagyobb módosítások nélkül a parlament majd elfogad.
Hogy módosításra szükség van és szükség lesz, azzal több képviselõtársam egyetértett. Elsõsorban a Magyar Demokrata Néppárt azokra szeretne kitérni, amelyek véleményünk szerint versenykorlátozó javaslatok, illetve megfogalmazások, akár a hitelintézetekrõl, akár az értékpapír-forgalmazásról szóló törvényjavaslatot illetõen.
(12.00)
Az embernek, miután elolvassa a két meglehetõsen nagy terjedelmû törvényjavaslatot, hogy a "rablóból lesz a legjobb pandúr", ez a közmondás jut az embernek eszébe. Vagyis gyakorlatilag az a hatéves tapasztalat, amit a korábbi elfogadott törvény és a bankrendszer, illetve az értékpapír- és tõzsdepiac mûködése során az abban részt vevõk - akár államigazgatás részérõl, akár maguk a fõszereplõk - megtettek, lehetõséget biztosított arra, hogy ma egy olyan törvényjavaslatot tárgyaljunk és vitassunk, amely valóban igyekszik kiküszöbölni azokat a hiányosságokat, amelyek a korábbi, érvényben lévõ törvényekben vannak. Gondolok itt akár a prudens szabályozásra, gondolok akár a bennfentesség szabályozására, belsõ hitelnyújtás, vagy éppen akár a tulajdonjog-gyakorlás, -irányítás és -ellenõrzésre, mert nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom, a közvélemény ezen törvények kapcsán is szeretne biztosítékokat szerezni arra vonatkozólag, hogy azok a súlyos hibák, amelyeket a bankkonszolidáció során tapasztaltunk, vagy ennek egy részét a bankkonszolidációs bizottság tapasztalja, ezek a jövõben lehetõleg ne forduljanak elõ. A magyar bankrendszer, a tõzsde a jövõben botrányoktól mentes legyen, vagy lehetõleg minél kevesebb olyan botrány rázza meg a magyar értékpapír-, tõzsde- és bankrendszert, amelyet az elmúlt idõkbõl sajtón keresztül mindenki ismer, és korábban több képviselõtársam is - Torgyán József és Tardos Márton is - megemlített.
Úgy gondoljuk, hogy a bankkonszolidáción túlvan a magyar bankrendszer, levont tapasztalatok alapján a jövõben az új törvény segítségével lehetõvé válik, hogy ilyen konszolidációra ne kerüljön sor, vagy legalábbis az állam a jövõben tartózkodjon az ilyen bankkonszolidációtól. Ez a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslatban, úgy véljük, megfelelõen szabályozva van. Gondolok itt magára a pénzügyi intézmények engedélyezési eljárására, arra, hogy a javaslat - például a 11. §-ban - szigorúan elõírja azt, hogy banki hitelintézeti tevékenységet csak olyan személyek és intézmények, vállalkozások végezhetnek, amelyek üzleti kapcsolatrendszere teljes mértékben átlátható, és a befolyásoló részesedésre ennek függvényében a Bankfelügyelet - illetékes felügyelet - szigorú, több kérdéssorozatból álló vizsgálata után kerülhet csak sor.
Egyetértünk tehát az engedélyezési eljárás szigorításával, bár úgy gondoljuk, hogy itt talán idõnként túllép a javaslat az általunk támogatható mértéken. Gondolok itt például az igazgatótanácsi elnökök, illetõleg a felügyelõbizottsági elnökök megválasztásához elõírt bankfelügyeleti engedélyre. Sokkal helyesebb lett volna - vagy lenne -, ha a törvényjavaslat pontosan megfogalmazza azt, hogy ilyen pozíció megszerzéséhez milyen feltételeknek kell teljesülnie az illetõ személyre vonatkozólag. Ha ez megvan, akkor az bõven elegendõ arra, hogy a szakmai és egyéb prudens kritériumok teljesüljenek. A Bankfelügyelet vezetõjének az engedélye ez esetben meglehetõsen formális, ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy - lévén, hogy a bankfelügyelet szorosan a kormány felügyelete alatt mûködik - esetleg más szempontokat érvényesítve olyan kinevezések történjenek vagy ne történjenek meg, ami mindenképpen az illetõ pénzügyi vállalkozás tulajdonosainak érdekeit sértheti.
A befolyásoló részesedés megszerzésének bankfelügyeleti engedélyhez kötését rendkívül fontosnak tartjuk, és remélhetõleg ezzel a jövõben számos korábbról ismert botrányos ügy a bankrendszerben elkerülhetõvé válik.
Szeretném megemlíteni azt, hogy néhány oldalon viszont, néhány fejezetben ez a hitelintézetekrõl szóló törvényjavaslat talán túlzottan nagy szabadságot ad például az adatok és információk megszerzése terén. Gondolok itt az üzleti titok, pontosabban a banktitok szabályozására. A törvényjavaslat olvasójának az az érzése, hogy banktitokhoz csak az nem jut hozzá, aki nem akar. Itt úgy gondoljuk, hogy ha Magyarország valóban Közép-Európa hitel-, bank- és tõkepiaci központja kíván lenni, akkor a banktitokra vonatkozó szabályozást esetleg célszerû néhány ponton pontosítani. Például, hogy egy konkrétat mondjak: a jelenlegi javaslat szerint személyre vonatkozólag is nagyon sok szervezet, az adóhatóságtól kezdve a Nemzetbiztonsági Hivatal kérhet pontos tájékoztatást, hogy az adott állampolgárnak milyen forgalma, milyen számlamozgása van. Én úgy gondolom, hogy ez csak akkor történhet meg - és így lenne helyes -, ha aki kéri ezt a banktitoktól való mentesítést, tehát adatokat kér, az indokolja meg, hogy milyen okból kéri ezt a titoktól való felmentést, hogy ez késõbb dokumentálható legyen, hogy tudjuk azt, ha késõbbiekben valamiféle botrány keletkezik ez ügyben, hogy milyen indokok alapján, ki indított ilyen megkeresést az adott banknál.
Szintén aggályos dolog a belsõ hitelezés kérdése, amelyet - szerencsére nagyon precízen - tilt a törvényjavaslat, mondván, hogy hitel megszerzésével jelentõs vagyoni elõnyre lehet szert tenni, ezért az adott hitelintézet vezetõi, hozzátartozói és vállalkozásai a szóban forgó hitelintézettõl hitelt nem kaphatnak. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a szabályozás bármennyire is helyes lehet, másik hitelintézettõl - amelyik talán lehet, hogy éppen szintén állami tulajdonban van - minden további nélkül az adott személy, vagy vállalkozása jelentõs nagyságrendû hitelhez hozzájuthatott. Gondoljunk itt az egzisztenciahitelre, ami egy kifejezetten kedvezményes és jelentõs anyagi elõnyt biztosító hitelkonstrukció volt. Talán ezen a területen még szigorúbb szabályozást lehetne érvényesíteni, hogy más hitelintézetnél se juthasson hozzá egy bank vezetõje vagy az õ tulajdonában lévõ vállalkozás hitelhez, vagy ez valamiféle nyilvánosság elõtt történjen.
(12.10)
Az értékpapír forgalomba hozataláról és a befektetési szolgáltatásokról, valamint az értékpapírtõzsdérõl szóló törvényjavaslat a korábbiakhoz képest számos területen változott. Ez a változás a Magyar Demokrata Néppárt szerint inkább visszalépés, mint elõrelépés. A legsúlyosabb kritikánk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy a piacot rendkívüli mértékben korlátozza, ezáltal a versenyt is. Erre utalt Mádi László képviselõtársam is.
A kis és közepes brókercégeket rendkívüli mértékben megszorongatja, és az indoklás erre azt mondja, hogy minél nagyobb egy ilyen vállalkozás, annál nagyobb a valószínûsége, hogy professzionálisan mûködik. Tudnék konkrét példákat mondani, hogy ez nem így van. Ott van például a Talentum Rt.-nek a VVM-lízinggel kapcsolatos, meglehetõsen kétes színvonalú munkája. De mondhatnék kis brókerházat is, mint például a Concordia, amelyik a relatíve kisebb volta ellenére egészen professzionálisan mûködik.
Én úgy gondolom, hogy nem a nagyság dönti el azt, hogy egy adott értékpapír- társaság vagy egy befektetési szolgáltatás vagy szolgáltató professzionálisan, prudensen mûködik, vagy sem. Ezt mindenképpen módosító javaslatokkal szeretnénk javítani. Tehát a versenykorlátozást mindenképp, véleményünk szerint, enyhíteni lenne szükséges. Ez a törvényjavaslat sajnos nemcsak hogy nem versenybarát, de nincs összhangban a társasági törvénnyel sem. Ami többek között a vállalatfelvásárlás szabályozása miatt mindenképpen már ma szükséges lenne. Remélhetõleg a társasági törvény módosítása mielõbb a parlament elé kerül.
Ami az összevonással, tehát a Bankfelügyelet és az Értékpapír-felügyelet összevonására vonatkozik, az a meglátásunk, hogy talán nem szerencsés ezt ilyen gyorsasággal, már '97. január l-jével megtenni. Lehet, hogy célszerû lesz késõbb egy szoros kapcsolat a Bankfelügyelet és az Értékpapír-felügyelet között.
De többen utaltak már arra, hogy egészen eltérõ tevékenységet és ellenõrzési területen dolgoznak, az igaz, hogy az univerzális bankrendszer felé mozdul el a magyar bank- és pénzügyi szektor is. De ez az átmenet egy hosszabb ideig tart, és ahol igazán vagy talán az átlagosnál gyengébbek vagyunk a múltbeli tapasztalat alapján, az pontosan az Értékpapír-felügyelet tevékenysége, mely részben a jogosítványainak hiánya következtében történt, és nem pedig az esetleges szakmai gyengeségbõl.
A Magyar Demokrata Néppárt nem érti azt sem, hogy miért nem adja meg törvényjavaslat azt a lehetõséget, hogy az Értékpapír-felügyelet saját tevékenységi körén belül rendeleteket bocsásson ki. Tudomásunk szerint az Európai Unión belül ez egyértelmûen így van. Õk értenek ehhez legjobban, az államigazgatás is maximum annyit tehet, hogy a rendeletekkel kapcsolatban a szakértõi munkát az Értékpapír-felügyelettel végezteti el.
Tehát egy nagyon formális engedélyezés, ami a kormányszinten, tehát a Pénzügyminisztérium szintjén történne, ami meglassítja mindenképp azt a folyamatot, azt a beavatkozást, ami esetleg egy új rendelet megalkotásával az Értékpapír-felügyeleten belül elérhetõ lenne. Összességében a Magyar Demokrata Néppárt üdvözli ezeket a törvényjavaslatokat, jó irányba mutatónak tartja õket, de azokon a területeken, ahol mi a verseny korlátozását érezzük, ott mindenképp módosító indítványokkal kívánjuk a törvényjavaslatokat jobbá tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)