SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtáraim! Alig több mint fél évtized telt el azóta, hogy a rendszerváltás elõtti utolsó pillanatban a pártállami országgyûlés elfogadta a most felváltásra kerülõ értékpapír-törvényt. De mégsem lehetünk elégedettek az akkor végzett munkával. Nem azért van szükség új törvényre, mert a régi elõkészítõi túlságosan rosszul dolgoztak volna.
A modern pénz- és tõkepiac intézményrendszer kiépülése volt oly gyors, ami elavulttá, elégtelenné tette a régi törvényt. Tehát az elõttünk fekvõ törvényjavaslat benyújtása indokolt, és az is indokolt, hogy e törvényjavaslat tárgyalására a szintén új hitelintézményi törvénnyel együtt kerüljön sor.
Ami viszont nem indokolható, az a késlekedés. 1995 elejétõl szó volt róla, hogy e törvényjavaslat kész, hamarosan az Országgyûlés elé kerülhet. Erre legalább másfél évet kellett várni. Mikor szeptember elején végül is bekerült, a kormány sürgõsséget kért, mondván, szeretné, ha a jövõ év elején hatályba tudna lépni.
Bár a kormányt nem jellemezte túlságosan a nagy igyekezet, a benyújtás után mégis õ kért sietséget. Ez a törvényjavaslat azonban túlságosan fontos és nagy terjedelmû ahhoz, hogy gyorsan, és alapos vita nélkül el lehessen fogadni.
A kormány ledegradálja ezt a törvényt, a parlamentet törvénygyárnak nézi. Hiszen õ másfél évet ült a törvényen, nagy apparátussal elõkészítette, mi pedig három hét alatt mondjunk megdönthetetlen véleményt az egészrõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk lévõ törvényjavaslat egy új intézmény létrehozását tartalmazza. Ez az új intézmény a Befektetõvédelmi Alap. Az elsõ pillantásra elégedettek lehetünk: végre egy intézmény, amely a kisbefektetõk érdekeit védi. Ha a kisbefektetõk által megbízott értékpapír- kereskedõ cég tönkre is megy, a természetes személy kisbefektetõ a Befektetõ- védelmi Alaptól l millió forint összeghatárig visszakapják pénzüket.
Ami miatt mégsem vagyok elégedett, az az, hogy miért van szükség Befektetõvédelmi Alapra. Ha az értékpapír-kereskedõ cégek tisztességesek és tevékenységük arra korlátozódik, hogy a kisbefektetõk megbízásait végrehajtsák, nem történhet baj. Baj azért történhet, mert egyes értékpapír- kereskedõ cégek tisztességtelenek.
Idézzük föl az úgynevezett Lupis-ügyet. Lupis József úr cége végrehajtotta megbízói megbízását. Vásárolt papírokról letéti igazolást is adott.
(12.30)
Csakhogy ez a letéti igazolás hamis volt. Lupis úr a vásárolt értékpapírok õrzésére kapott megbízást, de ezen értékpapírokhoz hozzányúlt, és forgatta õket. Ha a forgatáson nyer vagy legalábbis nem veszít, a befektetõk megkapják tulajdonukat, és senki még csak észre sem vesz semmit. Lupis úr azonban vesztett. Fizetésképtelennek bizonyult. Bár Lupis úr gondosan ügyelt arra, hogy birodalmai romjaiból kártalanítsa a kisbefektetõket. Az államnak, a honvédelmi, a belügy, valamint a társadalombiztosításnak viszont nem tudott fizetni. Bár legjobb tudomásom szerint a Lupis-ügyben minden kisbefektetõt kifizettek, érdemes feltenni a kérdést, hogy mi történt volna, ha már '93-ban is létezett volna Befektetõvédelmi Alap? Nos, a Befektetõvédelmi Alap kifizette volna Lupis úr helyett, egész pontosan a piac többi tagjai fizettek volna Lupis úr helyett. Úgy gondolom, hogy ez nem lehet a Befektetõvédelmi Alap feladata és célja.
Nézzük, hogy hogyan mûködik az alap. Az alap legfontosabb bevétele az éves tagsági díj, melynek mértékét az alap igazgatósága állapítja meg a tárgyévet megelõzõ naptári évben lebonyolított értékpapír-forgalom, a kezelt értékpapír- portfolio és értékpapír-letétállomány arányában. A törvényjavaslat szerint az éves díj összege nem lehet kevesebb mint 100 ezer forint, és nem lehet több, mint 2 millió forint. Tehát megállapíthatjuk, hogy az éves díj mértéke kizárólag a befektetési szolgáltató tevékenységének kiterjedésétõl függ. Vagyis ez az igazán fontos: az éves díj nem függ semmiféle kockázattól.
Persze a kisbefektetõ által adott megbízás teljesítésének nincs kockázata. Az ügyfél megrendeli a szolgáltatást és fizet. A befektetési szolgáltató pedig az ügyfél pénzével végrehajtja az ügyfél által kért ügyletet. Hogy mégis van kockázat, azt a Lupis-ügy bizonyítja. Kockázat az, hogy a befektetési szolgáltató hozzányúl az ügyfél pénzéhez. Nem arra használja, amire szerzõdött. Tehát a kockázat, hogy a befektetési szolgáltató tisztességtelen. Az alap létrehozását kizárólag azzal lehet megindokolni, hogy nem lehet elõre látni, ki lesz tisztességtelen, és a piac iránti bizalomvesztés megakadályozása bármely szereplõ hibájából következzék is be, megér annyit a többieknek, hogy zsebükbe nyúljanak.
Kérem szépen. Talán 20-50 vállalkozóról van szó. Nagyon jól tudják a vállalkozók egymás közt, hogy ki a megbízható, ki a tisztességtelen. A törvényjavaslat készítõi alighanem ugyanezt tudták, legalábbis errõl árulkodik a törvényjavaslat 162. § (3) bekezdése, e bekezdés szerint, idézem: "Az alap igazgatósága az alap által fizetendõ éves díjat mérsékelheti, ha a tag befektetési szolgáltatási tevékenységére tekintettel az alap számára átlagosnál kisebb kockázatot jelent."
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, gondolkodjanak el a következõ kérdéseken. Milyen az a befektetési szolgáltatási tevékenység, amely az alap számára az átlagosnál kisebb kockázatot jelent? Mint fentebb látjuk, az éves díjat az alap igazgatósága állapítja meg a tárgyévet megelõzõ naptári évben lebonyolított értékpapír-forgalom, a kezelt értékpapír-portfolio és értékpapír- letétállomány arányában. Míg egyik helyen az éves díj befektetési szolgáltatási tevékenység kiterjedésének függvénye, másutt elõkerül egy kockázat, aminek mibenlétét a törvényjavaslat nem is próbálja meg tisztázni.
Ami ebbõl számomra nyilvánvaló és amit elõttem megerõsítettek a szférában szereplõk, hogy a tõzsdebefektetési szolgáltatók világában szereplõk nagyon is pontosan tudják egymásról, hogy ki folyamodik tisztességtelen eszközökhöz, ki az, aki kölcsönveszi az ügyfelek pénzét és ki az, aki nem. Ez utóbbiak jutalma, hogy éves díjuk akár felére is csökkenthetõ. Az alap kétségtelenül védi úgy-ahogy a kisbefektetõt, de az alap létrehozása: tényleges problémára adott rossz válasz. A befektetõk érdekének védelmét más eszközökkel kell védeni. A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Befektetõvédelmi Alap mint felesleges, morális kockázatot jelentõ intézmény kerüljön elhagyásra, és a kormány az Értékpapír-felügyeleten keresztül tegye meg azokat a lépéseket, amelyekkel a piac tisztességtelen szereplõi kizárhatók az értékpapír-piacra.
Nem arra van szükség a jelenlegi történelmi, társadalmi helyzetben, hogy a jövendõ Lupis Józsefeket és áldozataikat, áldozataiknak kártérítését kifizessük, hanem arra, hogy ilyen lépésekre ne kerülhessen sor. Köszönöm, hogy meghallgattak.