BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagy baj van! Múlt héten ön azt mondta, hogy a pótköltségvetésben ez a 600 milliós összeg, amirõl ön beszélt, benne van. Én megkérdeztem a Pénzügyminisztériumot, nem tudnak róla. Megkérdeztem a Földmûvelésügyi Minisztériumot, ahol ön dolgozik, õk sem tudnak róla. Tehát itt valami hibádzik.
A gond az, azt hiszem, amit édesapám szokott volt mondani: "Te fiam, miféle emberek ezek?" Kérdezem én is. Tényleg miféle ember az, aki itt a plénumon 100 olyan embernek, aki ott sír-rí, mert kihúzzák az ültetvényét, a szemébe hazudja, hogy benne van a költségvetésben a pénz, és nincs benne.
Kérdezem, hogy történhet ilyen, államtitkár úr? Akármilyen hangzatos is a válasz, igaznak kell lennie. Azt kell mondani: Kedves gazdák, kihúzattuk ugyan állami intézkedésre az ültetvényeteket, de nincs pénz, sajnos 5 milliárd hiányzik, nem kaptok egy vasat se. Megértik. De ezek az emberek, ezek elhiszik önnek - elsõ körben legalábbis -, elhiszik, hogy igazat mond.
Viszont van egy másik hang is, amire szeretném fölhívni a figyelmet. Helyi sajtó, már sejtette egyébként azt, amit ön mondott. Azt mondja: "A pénznek nyoma sincs. Elvégre az állam szava nem úri becsület kérdése." Államtitkár Úr! Õk tényleg látnokok voltak ezek szerint, mert õk már ezt egy hónappal ezelõtt megjelentették. Köszönöm.
Nem tudom elfogadni a válaszát, elnézést, és azt kérem a tisztelt parlamenttõl, elsõsorban kormánypárti képviselõktõl, ne fogadják el a választ, és lesz lehetõsége a bizottságnak kivizsgálni, hogy tényleg kapnak-e pénzt, vagy nem. Ha nem vizsgálja ki a bizottság, és önök elfogadják, ugyanoda kerülhetünk, (Az elnök pohara kopogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) mint eddig, hogy utólag derül ki, hogy nem mondott igazat az államtitkár. (Közbeszólás a kormánypárt padsoraiból: Hazug!)
(15.00)