DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársam! Valóban egy nagyon komoly problémát feszeget: az állatállomány létszáma 1990 és 1994 között tragikusan csökkent. Sertésbõl felére, szarvasmarhából egyharmadával csökkent az a tenyészállatlétszám, amely a jövõt meg tudná alapozni.
Nagy eredményekrõl nem számolhatunk be, azonban 1994 és '96 között - mint ahogy azt voltam bátor a kormány kétéves tevékenységérõl szóló beszámoló kapcsán is említeni - a sertésállomány mintegy másfél millióval növekedett, és a szarvasmarhánál a tejelõállomány 21 ezerrel nõtt. A baromfinál százezres növekedés volt tapasztalható. Ezek valóban nem nagy számok, ezek a biológiai funkciót is figyelembe véve, bizony még további éveket igénybe vesznek, hisz egy laktáció egy szarvasmarhánál nem 1-2 év, tudjuk, hogy 6-8 év is kell mire az állomány a korábbi létszámot meg tudja közelíteni.
Az elmúlt évben az önök segítségével - mert itt ismételten meg kell, hogy ezt köszönjem - 5,9 milliárd forinttal tudtuk az állattenyésztést támogatni úgy, hogy a szarvasmarhánál 45 ezer forintot, a sertésnél 38 ezer forintot adtunk vissza nem térítendõ támogatásként az állományba állításhoz. Baromfinál 1000 forint volt négyzetméterenként ez a támogatás, és ez a mai napig is tart, hisz ebben az évben is több mint 22 ezer négyzetméterrel kívánják a baromfitartók a korábbi telephelyeiket bõvíteni. A technológiai fejlesztéshez a reorganizáció kapcsán és az istállóállomány feljavításának érdekében több mint 26 milliárd forintos beruházásra került sor.
Nyilván a piaci helyzet ennek függvényében nem ilyen egyértelmûen javult, hiszen a takarmányárak drasztikus emelkedése az állattartókat ellehetetlenítette. A tavasszal tapasztalatra, elsõsorban a sertéságban megjelenõ piaci áresésre a kormányzat azzal reagált, hogy a fölvásárlási árakhoz, a kiviteli támogatásokhoz 20, illetve 15 forintos támogatást biztosított kilónként. Ez arra vezetett, hogy jelen pillanatban a sertésárak a 190 és a 176 forintos ár között mozognak minõségtõl függõen, és úgy tûnik, hogy a második félévben ez a felvásárlási ár a 200 forinot meg fogja haladni a minõsített, EU-minõségnek megfelelõ sertések esetében, ami már a termelõnek valamiféle nyereséget is eredményezhet.
(15.50)
A gabonapiacon azzal a szabályozással, miszerint a takarmánygabonának a kivitelét korlátoztuk, mindössze egymillió tonnára adtunk ki engedélyt, és ebbõl az egymillió tonnából sem ment ki mindössze csak 280 ezer ez idáig. Remélhetõleg az év hátralévõ részében még a kiadott kvótát felhasználják; valamint az elõreláthatólag jó - vagy jónak ígérkezõ - kukoricatermés azt feltételezi, hogy az állattenyésztésben az az egyensúlyi helyzet, ami az elmúlt évben valóban megbomlott, a korábbi évek intenzív állatkivágása és az ennek kapcsán kialakult tragikus mélypont talán a következõkre már megakadályozható és egy kiszámítható - állattartóknak is megfelelõ - szabályozásra építhetünk az 1997-es évtõl. Itt továbbra is tervezzük a hímivarú állatoknak az állami támogatással történõ kihelyezését, s változatlanul fenntartjuk azt a takarmánytermelési támogatást, amelyet ebben az évben vezettünk be elõször, ami a rét-, legelõ- és a gyepmûvelési ágba tartozó területekre 3-5 ezer forintos hektáronkénti támogatást biztosít.
Azt azonban látnunk kell, hogy az állattenyésztésben csak azok számíthatnak bizonyos nyereségre és további állományfejlesztésre, akik az európai minõségnek megfelelõ és az európai piacon elismert minõséget állítják elõ, és nem utolsósorban azt is el kell hogy mondjam, hogy azok, akik a takarmánytermelést és az állattenyésztést is egy vertikumban végzik, visszatérve az örök paraszti igazsághoz, hogy a gabonát bõrében kell eladni. Köszönöm szépen, és kérem tisztelt képviselõtársamat, szíveskedjen a választ elfogadni. (Taps.)