DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A közalkalmazottak jogállását szabályozó 1992. évi XXXIII. törvény pontosan meghatározza a közalkalmazottak elõmeneteli és illetményrendszerét. A törvény V. fejezete biztosítja a közalkalmazottak számára a közalkalmazotti pályán való elõmenetel lehetõségét. Ennek megfelelõen az elõmeneteli rendszer illetménytáblájának nyolc fizetési osztálya van a 62. § (1) bekezdése alapján. A kiemelt közalkalmazotti osztályhoz tartozókat kettõ, a felsõ közalkalmazotti osztályhoz tartozókat három, a közép-közalkalmazotti osztályhoz tartozókat kettõ, az alsó közalkalmazotti osztályhoz tartozókat egy fizetési osztályba lehet sorolni. Az osztályok még ezen belül fizetési fokozatokra tagozódnak.
Látható tehát, hogy ez a fizetési rendszer a közalkalmazott iskolai végzettségét, szerzett képesítését figyelembe véve állapít meg egyénekre szabott bérezést. Ezzel szemben az ugyancsak közalkalmazottként foglalkoztatott mûszaki állomány munkabére minden finomítás nélkül csak a munkaviszonyban eltöltött idõ figyelembevételével kerül megállapításra. Nem veszik figyelembe, hogy az illetõ dolgozónak milyen és hány szakmai képesítése van, és milyen felelõsségteljes munkát lát el. Így alakulhat ki az az elképesztõ helyzet, hogy egy három szakmával rendelkezõ, felelõs munkát ellátó dolgozó ugyanannyi bérezésben részesül, mint a vele azonos munkaviszonnyal rendelkezõ (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) szakképzetlen udvarmunkás.
Kérdezem tehát a miniszter úrtól, miért nem veszik figyelembe költségvetési szerveknél munkaviszonyban álló munkavállalók fizetésének megállapításánál a szakértelmet (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.), illetõleg az egyéb eltérõ körülményeket? Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)