DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány kétéves mûködésérõl szóló politikai vitában szó esett arról, hogy az ország egyes területein a közalkalmazotti státusok csökkentését a nevelõszülõk számának csökkentésével érik el. Nagy örömünkre, felszólalásában miniszter úr is hitet tett amellett, hogy a gyermekek számára lényegesen elõnyösebb, ha családi környezetben élhetnek, mintha intézeti elhelyezésben.
Fennálló törvényeink sok esetben nem teszik lehetõvé az örökbeadást, ám nevelõi feladataik ellátására valamilyen szempontból alkalmatlan szülõk gyermekeirõl feltétlenül gondoskodni kell. Az intézeti elhelyezés megnehezíti a felnövekvõ gyermekek társadalmi beilleszkedését, s mindez tetemes anyagi terhet jelent a társadalom számára is.
A másik oldalról: a közalkalmazotti státusba vett nevelõszülõ maga és családja számára is valóban közhasznú társadalmi szükségletet kielégítõ munkát végez. Miniszter úr akkori hozzászólása arra utal, hogy osztja elveinket. Erre való hivatkozással, most nem interpelláció, hanem a megegyezés reményével kecsegtetõ kérdés mûfajában fordulunk államtitkár úrhoz.
Van-e tudomása arról, hogy az idén nyáron több nevelõszülõi státust megszüntettek az 1992. évi XXXIII., a közalkalmazottak jogállásáról törvény ez évi változtatására való hivatkozással. Mit tesz ön és a tárca annak érdekében, hogy ez a káros folyamat megálljon, sõt az emberibb és gazdaságilag hatékonyabb nevelõszülõi rendszer mind szélesebb körben terjedjen el? Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)