DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Az az érzésem, minthogyha ezt a vitát már egyszer lefolytattuk volna. Itt ebben gyakorlatilag semmilyen új momentum nem merült fel, de talán van, aki most kapcsolódik bele ebbe a vitába, és fontos lehet az, hogy megadjuk ugyanazokat a válaszokat, amelyek már egyszer elhangzottak ugyanezekre a kifogásokra.
Elsõsorban az elévülés kérdésérõl szeretnék beszélni, mert itt egy félreértés van, és ezt a félreértést én úgy emlékszem, hogy sikerült tisztázni a legutóbbi alkalommal. A nemzetközi jog azt a fajta elévülést, amelyet a belsõ jogi szabályozás és a polgári törvénykönyv ismer, nem fogadja el és nem ismeri el. Tehát a nemzetközi jogi szerzõdések gyakran több évtizedig, évszázadig vannak érvényben. Semmilyen általános elévülési szabály nem vonatkozik rájuk. Helyesen egyébként ebbõl indult ki az Alkotmánybíróság is az 1993-as döntése kapcsán.
Az V. mellékletben az elévülésre való utalás nem a békeszerzõdésben foglalt kötelezettségek elévülésére vonatkozik, hanem ellenkezõleg, arra, hogy az elévülésre vonatkozó belsõ jogi szabályok a háború folyamán nyugodtak, azaz a kárigények érvényesítését a határidõk elmulasztása nem akadályozhatja meg. Gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a kihirdetõ törvény 4. §-ának (4) bekezdésére is, amely csak annyit állapít meg, hogy a kormánynak adott felhatalmazás hatálya 1948. december 31-ig terjed. Tehát ez nem az igényekre vonatkozik, hanem a kormánynak nyújtott felhatalmazásra. Erre nem lehet alapozni az elévülést, hiszen a kihirdetõ jogszabály rendelkezése nem a nemzetközi szerzõdés része, hanem csak a kormányra nézve állapít meg eljárási kötelezettséget.
Mint tudjuk, az a kormány nem teljesítette ezt az eljárási kötelezettséget, de ettõl független a kötelezettség tartósan fennállt, erre az Alkotmánybíróság is figyelmeztet minket. Az 1993. december 31-ei dátum kiemeli azt, hogy valóban, ez nem egy elévülési határidõ, hanem egy olyan elõírás, amelyet a kormánynak, az elõzõ kormánynak teljesítenie kellett volna 1993. december 31- ig. Ez nem történt meg, de ez nem jelenti azt, hogy akkor a következõ kormányok mentesülnek a kötelezettség teljesítése alól. Torgyán József mint jogász ember pontosan tudja, hogy sok vagy legalábbis jó néhány olyan határozata van az Alkotmánybíróságnak, mely határidõt állapít meg, amelyek azóta nem teljesültek. Itt alkotmányos mulasztásról szoktak beszélni, és ha nem errõl lenne szó, akkor Torgyán József is egy más ügyben arra figyelmeztetne minket, hogy hosszú ideje alkotmányos mulasztásban vagyunk.
Tehát itt az elévülésrõl semmiképpen nem esett szó. Ezért én igazából megfontolni azokat az észrevételeket, amelyeket a frakcióvezetõ úr elõterjesztett, megfontoltuk, de nem tartottuk kellõképpen megalapozottnak, ebbõl következõen a visszavonásra vonatkozó javaslatát sem fogadjuk el, kérjük, hogy tárgyaljuk tovább a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)