DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az országgyûlési határozati javaslat 2. pontja arról rendelkezik, hogy az Országgyûlés felhatalmazza a kormányt, hogy a közalapítványnak juttatandó vagyoni körrõl - ingatlan, muzeális értéktárgy, életjáradékra váltható kárpótlási jegy, készpénz, tartalmazza az elõterjesztés zárójelbe foglalt része - és annak mértékérõl tárgyalásokat folytasson az érintett szervezetek képviselõivel.
A Független Kisgazdapártnak több észrevétele van ezzel az elõterjesztéssel kapcsolatban. Mindenekelõtt hadd utaljak arra, hogy akkor, amikor ez a kérdéskör elõször a kormány elé került, akkor a kormány egy olyan határozatot hozott, amelyben a pénzügyi államtitkárt jelölte ki a kérdés rendezésével kapcsolatban. Sajnálatos módon, anélkül, hogy ismernénk a kormányon belüli változtatás okát, végül is a H/2643. számú országgyûlési határozati javaslatot nem a pénzügyi államtitkár, hanem Kovács László külügyminiszter úr terjesztette elõ.
Ilyen körülmények között, úgy gondoljuk, hogy a határozati javaslat benyújtását megelõzõ fejleményeket, elõzményeket nehéz figyelembe venni, mert ez egy teljesen új beterjesztésként értékelhetõ csupán. Itt is szembeötlik, hogy ennek a beterjesztésnek az a rendelkezése, miszerint a juttatandó vagyoni kör ingatlan, muzeális értéktárgy, életjáradékra váltható kárpótlási jegy és készpénz lehet.
(18.40)
Úgy tûnik, hogy az egyéb kárpótoltak vonatkozásában diszkriminatív rendelkezéseket tartalmaz, hiszen ott a kárpótlás csak a kárpótlási jegyre terjed ki és a kárpótlási jegy váltható át életjáradékra. Ott nem szerepel ingatlan, muzeális értéktárgy és készpénz. És itt külön kiemelendõ, hogy semmilyen további adatot nem tartalmaz ez az elõterjesztés, hogy milyen ingatlanokról, milyen muzeális értéktárgyakról van szó.
Emlékeztetem igen tisztelt képviselõtársaimat, hogy az általános vita kapcsán arra hivatkoztam, hogy most nem tudom elképzelni ennek a beterjesztésnek a következtében, hogy például a muzeális értéktárgyaknak a figyelembevétele miként fog történni, hogy valaki bemegy a múzeumba, rámutat a falon lévõ muzeális értékekre, hogy erre, erre, erre meg erre gondoltam. Erre a televízióban egy olyan vita hangzott el, hogy errõl szó sincs, mert a raktárban fognak rámutatni. Most én úgy gondolom, hogy ez sem megoldás, tehát a határozati javaslatnak konkrétan ki kellene terjednie ezekre a tényekre, mint ahogy az értékszerûségek vonatkozásában is valamilyen álláspontot kellene elfoglalni.
Továbbá ki kellene arra térni, hogy vajon ez a diszkrimináció a többi kárpótolt vonatkozásában miként bírálható el. Hadd utaljak arra, hogy éppen a mai nap került visszavonásra, átdolgozásra a T/1268. számon benyújtott javaslat, amely az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatként nyert beterjesztést. Egyértelmû, hogy ezek között megvan az a diszharmónia, amelyre én az elõbb rámutattam.
Igen fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy semmilyen elõadást nem tartalmaz a beterjesztõnek a határozati javaslata, amely világosan lerögzítené, hogy a magyar nép nem tehetõ felelõssé a nyilas és a kommunista kormányok által megalkotott, illetõleg megalkotni elmulasztott rendelkezésekért. Én ezt egy nagyon fontos megállapításnak tartottam volna, hiszen arról sem lehet megfeledkezni, hogy Magyarország elõször németek által megszállt ország volt, akkor követték el ezeket a szörnyûségeket, amikor Magyarország állami függetlenségét elvesztette, és késõbb a szovjet megszállás alatt folytatódtak ezek az anomáliák. Itt egyértelmû, hogy ebben a körben figyelembe kellene venni azokat az adatokat, amelyek meghatározzák a megszálló csapatok közül a náci megszállóknak, majd késõbb a szovjet megszállóknak a felelõsségét.
Hadd legyen szabad arra is rámutatnom, hogy akkor, amikor ez a kérdés a tisztelt Ház döntésére kerül, nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha már a beterjesztõk javaslatáról... A bizottsági vélemény például hivatkozhat egy olyan vagyoni felmérésre, amely nem képezi ennek az elõterjesztésnek az anyagát - akkor hadd hivatkozzam arra, hogy ugyanakkor megjelent Randolf Brahamnak A magyar holocaust címû mûve, és amint a beadványomban utalok is arra, annak második kötete 460. és 461. oldala tartalmazza, hogy a szovjetek a németek által megkaparintott zsidó tulajdont német vagyonként kezelték, és így az a német-magyar jóvátétel részeként szovjet szerzeménnyé vált.
Egyértelmû, hogy ezeket a kérdésköröket fel kellene deríteni, enélkül nem lehet a vagyoni körrõl rendelkezni, de különösképpen nem lehet úgy, hogy az országgyûlési határozati javaslat egyáltalán semmit nem mond a vagyoni körre nézve. Hát hogy hozzon döntést az Országgyûlés egy olyan határozati javaslatról, ahol nem lehet tudni, hogy milyen vagyont érintenek ezek a kérdések?
Itt utalhatnék arra, ha jól emlékszem, ez a sajtóban is megjelent, hogy amikor egy konkrét összeget mondott korábban, ha jól emlékszem, az Igazságügyi Minisztérium egyik felelõs munkatársa, rögtön följelentették a zsidó hitközség részérõl antiszemitizmus miatt. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz lenne összegszerûségrõl tárgyalni. De most állítsunk ki egy biankó csekket a kormánynak? Azt se tudjuk, hogy mennyi az alapítványi vagyon részére juttatandó készpénzjuttatás, mennyi az ingatlanjuttatás, mennyi a muzeális értéktárgyak körében való juttatás. Tehát én azt hiszem, hogy igazán nem tekinthetõ felesleges akadékoskodásnak a Független Kisgazdapárt részérõl az a követelmény, hogy ezeket a kérdéseket bizony összegszerûen is meg kell határozni.
Nem történt meg felmérés tudományos igényességgel az 1946. évi 25. törvénycikk folytán történt teljesítéseket illetõen, és hadd utaljak arra, hogy nem történt meg az ilyen jellegû perek kapcsolatán történt ítéleteknek a figyelembevétele, nem történt meg, hogy felmérte volna bárki, hogy a Magyar Dolgozók Pártja különbözõ bizottságai miként kaparintották magukhoz az Országos Zsidó Helyreállítási Alaphoz juttatott összegeket, egyéb vagyontárgyakat.
Én úgy gondolom, hogy miután az érintett idõszakban az Országos Zsidó Helyreállítási Alap és az Elhagyott Javak Kormánybiztossága is jelentõs vagyonokat kezelt és juttatott különbözõ személyeknek, szervezeteknek, fel kellene deríteni ennek a pontos összegszerûségét is, mint ahogy a megszállt Magyarországról elhurcolt zsidó javakkal kapcsolatos bizonyos német teljesítések is történtek. Nem tudjuk, hogy mi a helyzet a svájci bankokban õrzött jelentõs vagyonokat illetõen. Nem tudjuk, hogy a Szovjetunióba hurcolt zsidó vagyontárgyak vonatkozásában mi a helyzet, hiszen annyit tudunk mindösszesen, hogy a Duma hozott ebben egy bizonyos rendelkezést, de a felsõház azzal nem értett egyet.
Úgy gondolom, hogy így rendkívül nehéz az összegszerûség tekintetében álláspontot kialakítani. Ezért a Független Kisgazdapártnak ez a határozott véleménye, hogy ahogy vissza tudta vonni átdolgozásra a mai napon az életüktõl és vagyonuktól jogosulatlanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény módosítására beterjesztett törvényjavaslatot, célszerû lenne ezt az országgyûlési határozati javaslatot is visszavonni, és amikor meg tudja határozni a kormány, hogy a vagyontárgyakat illetõen miért van diszkrimináció az egyéb kárpótoltak vonatkozásában, a párizsi békeszerzõdés 27. cikke (2) bekezdésében írtakhoz képest, és meg tudja azt a vagyoni értéket nevezni, amelynek a vonatkozásában tárgyalni kíván, akkor terjessze vissza ezt az országgyûlési határozati javaslatot, mert addig a Ház nincsen döntési helyzetben. Köszönöm a türelmüket.
(18.50)