AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Csak azért kértem szót, mert immár többedszer említi meg ezt az ön számára problémát jelentõ jelenséget, hogy ennek az elõterjesztésnek az elõadója a külügyminiszter úr, miközben, ugye, azon a bizonyos kormányhatározaton az én személyem szerepel mint felelõs.
Szeretném világossá tenni az ön számára, hogy a kormányhatározat arra vonatkozott, hogy a kormány részére a különbözõ döntések elõkészítéséért milyen felelõsségi rend áll fönt, és miután én vagyok ebben a pillanatban ennek a kormánybizottságnak a vezetõje, nyilvánvaló, hogy a kormány számára a kormánybizottság vezetõje a felelõs azért, hogy a kormánybizottság keretében az egyes tárcák képviselõi elkészítsék azt az elõterjesztést, amit el kell készíteni. Egy ettõl teljesen független kérdés az, hogy amikor a kormány elfogad valamiféle javaslatot, akkor azt a kormány melyik tagja képviseli a parlament elõtt.
Szeretném frakcióvezetõ úr figyelmét felhívni, hogy a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára mint ilyen nem is lehet elõterjesztõ a parlament elõtt, legfeljebb a pénzügyminiszter lehetne, tehát nyilvánvaló, hogy a kormánynak azt kellett mérlegelni, hogy abban az ügyben, amit a tárcaközi bizottság vagy a kormánybizottság elõkészített, most éppen melyik miniszter az illetékes. Úgy láttuk, hogy ebben az ügyben, úgy látta a kormány, a külügyminiszter úr az illetékes. Nyilván ezzel összefüggésben lesznek majd más olyan részügyek, amit elõ kell terjesztenünk, ahol gondolom, hogyha mondjuk a kárpótlásijegy- konstrukcióhoz szükséges törvénymódosítást nyilván nem a külügyminiszter úr fogja elõterjeszteni, hanem valamelyik másik miniszter úr. Tehát én úgy látom, hogy ez a funkciómegosztás, ez teljességen elvi alapokon nyugszik, és emögött semmiféle zavart nem kell keresni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormányzó pártok oldaláról.)