DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A részletes vita ezen szakaszában számtalan ok késztet arra, hogy megszólaljak. Meg kell védeni azért az Országgyûlésnek a becsületét is. Meg kell védeni, hogy az Országgyûlés ne tárgyaljon olyan határozati javaslatokat, amelyek az én álláspontom szerint fügefalevélként értékelhetõk. Azért mondom ezt a hasonlatot, mert aki a határozati javaslatba foglalt 2. pontot részletesen elolvassa és értelmezi, véleményem szerint arra a következtetésre fog jutni, hogy ez a rész tartalmilag fából vaskarika, és az égadta világon nincs erre szükség.
Mirõl szól ugyanis ez a 2. pont? Hogy "az Országgyûlés felhatalmazza a kormányt, hogy a közalapítványnak juttatandó vagyoni körrõl (ingatlan, muzeális értéktárgy, életjáradékra váltható kárpótlási jegy, készpénz) és annak mértékérõl tárgyalásokat folytasson az érintett szervezetek képviselõivel".
Tisztelt Ház! Azért fából vaskarika ez a határozati javaslatrész, mert úgy tudjuk a sajtóból és az itt elhangzott egyes kormánypárti megnyilatkozásokból, hogy megállapodtak az érintett szervezetek a kormánnyal a vagyoni körrõl és annak mértékérõl. Elhangzott olyan információ is - csak errõl sajnos az ellenzéknek igazából nincs hiteles ellenõrzési lehetõsége e tekintetben -, hogy egy 4 milliárd forint összegû kárpótlási jegy kerül majd átadásra.
Na most, hogyha az Országgyûléstõl felhatalmazást kér arra a kormány, hogy tárgyalásokat folytasson, holott már megállapodott, akkor valóban meg kell kérdeznem a kormánypárti képviselõtársaimtól is, tényleg bólogatójánosnak képzeli a kormány az Országgyûlést? Egy befejezett folyamathoz utólag kívánja az Országgyûlés áldását adni, ahhoz - és még egyszer hangsúlyozom -, hogy tárgyalásokat folytasson?
Az Országgyûlés, véleményem szerint, azt megtehetné egy határozati javaslatban, hogy elõírja a kormánynak, hogy folytasson tárgyalásokat és állapodjon meg. De önmagában ahhoz, hogy a kormány tárgyalhasson, amirõl idáig is tárgyalt, mert ez az egész történet nem most kezdõdött, hanem valójában '93 óta, mióta az Alkotmánybíróság ebben az ügyben döntött, azóta a mindenkori magyar kormány folyamatosan tárgyalt az érintett szervezetek képviselõivel. És ehhez sem korábban nem kérte az Országgyûlés felhatalmazását, sem most, idáig nem kérte az Országgyûlés felhatalmazását.
Nekem valóban meggyõzõdésem, hogy az Országgyûlés tekintélyének és a méltóságának a megõrzése érdekében ezt a pontot nem szabad elfogadnunk. Mert ha ilyen ügyben felhatalmazzuk a kormányt, akkor számtalan ügyben fel kell majd hatalmaznunk a kormányt, hogy bizonyos dolgokban tárgyalásokat folytathasson az érintett felekkel. Akkor az összes nemzetközi szerzõdés elõkészítése majd országgyûlési határozati javaslat formájában ide fog kerülni, hogy fölhatalmazzuk az elkövetkezendõ újabb alapszerzõdés megkötésére folytatandó tárgyalásokra a magyar kormányt?
(19.00)
Én remélem, hogy érzik képviselõtársaim azért, hogy az irónia mellett azért van igazság a szavaimban, és jogilag talán az államtitkár úr megint azt fogja mondani, hogy igazam van.
Ha a kormány létrehozhat egy közalapítványt, akkor tessék nekem megmondani, hogy miért kell felhatalmazni, hogy a kormány szuverén akarat elhatározásán múló közalapítvány létrehozásához miért folytathasson az Országgyûlés hozzájárulásával a kormány tárgyalásokat? A kettõ nem következik egymásból, és logikailag önellentmondásos. Ez a felhatalmazás tehát értelmetlen.
Másrészt. Ha arra gondolok, hogy a késõbbiek során a tárgyalások folytatásánál esetleg ez meg fogja kötni a kormány kezét, akkor nem lenne szabad a vagyoni kört például ilyen "szabatosan" meghatározni. A szabatost idézõjelbe teszem, megmondom miért. Egyrészt, mert nem tudom - lehet, hogy majd képviselõtársaim ki fognak oktatni -, hogy igazából mit jelent a muzeális értéktárgy, és mire tudja ezt a közalapítvány használni? Mert muzeális tárgyról hallottam már. Az értéktárgyról kevésbé. Lehet hogy az alatt az ékszert érti a határozati javaslatnak a megfogalmazója. De muzeálisnak kell lenni, ami azt jelenti, hogy legalább - mondjuk - a múlt században kellett annak az ékszernek létrejönnie, tehát akkor kellett csinálni azt az ékszert. Ezzel viszont mit fog csinálni a közalapítvány, tisztelt képviselõtársak? Ki fogja állítani, és belépõdíjat fog szedni a látogatóktól, hogy az ebbõl befolyt összeget fogja odaadni a rászorultaknak?
Én azt hiszem, hogy ez nem jó megoldás. El fogja adni a muzeális értéktárgyat? Hát akkor jobb, hogyha a közalapítványnak készpénzt ad az állam, és nem terheli azzal sem a törvényhozást, sem késõbb különféle szervezeteket, hogy a muzeális értéktárgyat értékesítsék, és az abból befolyt vételár fordítódják a közalapítvány céljaira.
Persze kénytelen vagyok megint egy kicsit incselkedni képviselõtársaimmal, lehet, hogy emögött az van, amirõl ma az ország közvéleménye tudomást szerzett, hogy az ÁPV Rt. több milliárd forintért bíz meg egy közvetítõt, hogy bizonyos feladatokat elvégezzen. Lehet hogy a muzeális értéktárgyat majd bizományos útján fogják értékesíteni, és ez a haszon ez aztán másé lesz, nem pedig a közalapítványé. Tehát itt a muzeális értéktárgy fogalmával igazából nem lehet mit kezdeni. Az ingatlannal igen, az elképzelhetõ, hogy egy olyan ingatlant fog kapni ez a közalapítvány, amelyiknek a mûködtetésével, kiadásával rendszeres bevételhez fog jutni. Ezzel nincs probléma.
A másik viszont az életjáradékra váltható kárpótlási jegynek a fogalma. Kétfajta kárpótlás volt idáig Magyarországon, a vagyoni jogosultaké és a politikai üldözötteké. A politikai üldözöttek nem kaptak olyan kárpótlási jegyet, amelyik életjáradékra váltható lenne, mert az esetükben a kárpótlásnak két formája volt, vagy életjáradék, vagy kárpótlási jegy.
A vagyoni sérelmet szenvedettek kaptak kárpótlási jegyet, amelyik felhasználását tekintve viszont lehetett olyan, amelyen földet vettek, lehetett életjáradékra váltható, önkormányzati lakás megvásárlásra fölhasználhatták, s a privatizációkban volt a korlátlan lehetõség. Valamint nyilvánvalóan eladható is volt az a kárpótlási jegy. De olyan, hogy életjáradékra váltható kárpótlási jegy, nincs.
De most olyan fölhatalmazást adni a kormánynak, hogy olyan vagyonról tárgyaljon, ami nincs, hát ez lehet, hogy belefér a kormányzat elképzeléseibe, de én azt hiszem, hogy ez megint nem jó, hogyha az Országgyûlés ehhez adja a felhatalmazását. Elképzelhetõ - és én nem vitatom -, hogy majd lesz egy olyan konstrukció, amely a kárpótlási jegy tekintetében különleges szabályokat akar alkalmazni. De hát várjuk meg, hogy az a konstrukció létrejöjjön, várjuk meg, hogy az Országgyûlés elfogadja. És majd akkor lehet egyébként tárgyalni errõl. De ha a kormány annyira biztos benne, hogy el fogja fogadni ezt az Országgyûlés, akkor mi szükség van erre a határozati javaslatra? Akkor a kormány terjessze be azokat a törvényjavaslatokat, amelyek ezekrõl szólnak, és majd akkor a konkrét ügyekrõl lehet vitatkozni.
Nyelvhelyességi szempontból pedig megint hadd utaljak arra, hogy a vagyoni kör s annak mértékérõl nem lehet tárgyalni. A vagyon mértékérõl lehet tárgyalni - tisztelt képviselõtársaim -, a vagyoni kör mértékérõl nehéz. Kimaradt egyébként a vagyoni kör felsorolásából például az a vagyontömeg, amelyet részvényhányad testesít meg vagy üzletrész. Tudjuk jól, hogy a korábbi Országgyûlés, a jelenlegi Országgyûlés is több esetben rendelkezett vagyonátadásról. Például a nemrég becsatolt költségvetés módosítása fog szólni arról, hogy a kisebbségi önkormányzatok kapnak egy bizonyos forint értékû vagyontömeget az ÁPV Rt.-tõl.
Én úgy gondolom, ugye a társadalombiztosítás is kapott vagyontömeget, meg folyamatosan kap még vagyontömeget. Nem célszerû tehát adott esetben a közalapítvány mûködtetése szempontjából szükséges vagyontömeg fogalmát így leszûkíteni, és bizonyos vagyoni kategóriákat megfogalmazni, hanem ha a kormány megteheti, hogy létrehoz közalapítványt, megteheti, hogy vagyonhoz fogja juttatni azt a közalapítványt, akkor bízzuk rá képviselõtársaim, hogy hogyan és miként gondolja.
Én azt hiszem, hogy ebbõl a pontból is látható, hogy ez a határozati javaslat nem azt a célt szolgálja, amit eredetileg a jó szándékú képviselõk ennek a határozati javaslatnak tulajdonítanak. Nem a kérdésnek a megnyugtató és a végleges rendezését, hanem egy olyan felmutatható alibidokumentum, amely hátráltatja azt, hogy az érintettek minél hamarabb ebbõl a közalapítványból valamihez hozzájussanak. Akármennyire ingatják kormánypárti képviselõtársaim közül egyesek a fejüket, ez valóban így van, mert ha itt lenne a közalapítványnak a tervezete, a kormány elfogadta volna, akkor mi már azokat a törvénymódosításokat tárgyalnánk, amelyek adott esetben a vagyoni körrõl szólnak, nem pedig még mindig csak elvekrõl.
Hozzá kell tennem, hogy ami hiányzik ebbõl a határozati javaslatból, az nagyon hiányzik. Nincs benne sem a részlegesség, sem a szakaszosság, sem az, hogy Magyarországon lehet ezt fölhasználni, mindaz, ami valóban szükséges és lényeges lenne. Amit a kormány beterjesztett, az sajnos, ebben a formájában elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.