DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Az együttes ajánlás 2. pontjában teszek - mondhatnám reménytelen - kísérletet arra, hogy a preambulum egy kis szócskával egészüljön ki. Nevezetesen ne azt tartalmazza, hogy Magyarország nem tett eleget a párizsi békeszerzõdés meghatározott részének, hanem hogy "részben" tett eleget.
Sajnos a bizottságok akkor folytatták le a módosító indítványok megtárgyalását, amikor politikai vitanap volt a parlamentben, ezért ott nem tudtam elmondani, kénytelen vagyok itt érvelni amellett, hogy ennek a kis szócskának nagyon komoly külpolitikai kihatása van, és amellett ez felel meg a tényleges valóságnak. Nem pedig az, hogy nem tett eleget a békeszerzõdésnek.
Az általános vitában utaltam arra Magyarország ideiglenes kormánya 1944 végétõl kezdve - és azt követõen a nemzetgyûlés - számtalan jogszabályt hozott a zsidóságot ért jogfosztó rendelkezések hatályon kívül helyezésérõl és a sérelmek orvoslásáról. Ebbe a körbe tartozott az 1946. évi XXV. törvény, amely rendelkezett arról, hogy a magyar állam mindazon hagyatékot - amelyet megörökölne az üldöztetések során törvényes örökös nélkül meghalt személyek után - átad egy úgynevezett Zsidó Helyreállítási Alapnak, és ez az alap fogja a túlélõket ebbõl segélyezni.
Ennek a jogszabálynak a végrehajtása megkezdõdött, mert az alap felállt, bizonyos vagyonhoz hozzá is jutott, csak azt követõen a végrehajtás már nem teljesedett ki. Végül a párizsi békeszerzõdés hivatkozott rendelkezése valójában már az egy évvel korábban elfogadott magyar törvényt ismétli meg. Ebbõl azért levonható, hogy ilyen szempontból részben végrehajtásra került a békeszerzõdés. Másrészt viszont nem feledkezhetünk el arról, hogy '45 után is a túlélõknek a segítése nem mindig jogszabályokkal, de a társadalom nagy részének egyetértésével megtörtént.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy 1990-tõl kezdve olyan jogszabályok születtek, amelyek egyértelmûen a túlélõk megsegítését szolgálták. Ezért ebben a körben nyugodt lélekkel lehet az Alkotmánybíróság azon határozatára hivatkozni, amely szerint az állam korábbi kötelezettségeit megújíthatja új jogcímen, ezt nevezik novációnak, és ezzel eleget tehet a korábbi kötelezettségeinek.
(19.20)
Nem vitatván, hogy a magyar állam nem teljesen adta át ezeket a vagyonokat, azonban rámutatván arra, hogy 1990-et követõen az üldözöttek - és ebben nemcsak a '45 elõttiek voltak, hanem a '45 utániak is, de miután a vita a '45 elõttiekrõl szól, csak ezt a részt hangsúlyoznám. A kormány nyugdíj- kiegészítést adott a gettóba zártaknak, a koncentrációs táborokba hurcoltaknak, a politikai kárpótlás során életjáradékot, illetõleg kárpótlási jegyet kaphattak. Megszületett a nemzeti gondozási díjról szóló törvény, megszületett a hadigondozásról szóló törvény. Ezek a jogszabályok egyértelmûen olyan állami kötelezettségvállalásokat tartalmaztak, amelyek a túlélõk megsegítését szolgálták. Ilyen értelemben tehát, én azt hiszem, igazat mondok, ha a határozati javaslat módosítása mellett érvelek, hogy azt mondjuk ki, hogy részben tett eleget ez az ország az ebbõl folyó kötelezettségének.
Én annak a veszélyét érzem, és õszintén mondom képviselõtársaimnak, ha mi ebben a kérdésben úgy foglalunk állást, hogy nem tettünk eleget, akkor ennek olyan külpolitikai vetülete lesz, amelyet szerencsés lenne elkerülni.
Az emberi jogi bizottság egykori tagjaként én tapasztaltam, hogy a környezõ országokban másként ítélik meg az ottani zsidóságnak a kárpótlását, mint Magyarország. A korábbi magyar kormány elkötelezte magát a kárpótlás mellett, elkötelezte magát a sérelmek orvoslása mellett. Ha most utólag mi olyat mondunk, ami nem igaz, de amelyet aztán lehet lobogtatni szerte az egész világon, hogy lám, Magyarország nem tett eleget, akkor úgy gondolom, hogy rosszat teszünk ennek az országnak a jó hírének. Annak a jó hírének, amelyet egyébként elért ezalatt a rövid, '90-tõl kezdõdõ idõszak alatt, hogy valóban szembe mert nézni történelmének ezen idõszakával, és meg merte tenni azokat a lépéseket, amelyeket a szomszédos országokban idáig nem tettek meg. Köszönöm szépen.