DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Elõször is az elnök úrnak szeretném megköszönni azt, hogy e késõi órában szót kaptunk. Nem fogok visszaélni ezzel a lehetõséggel, és igyekszem nagyon rövid lenni.
Engedtessék meg, hogy arról tájékoztassam a tisztelt Ház tagjait, hogy 1995. év végén az alkotmányügyi bizottság egy delegációjának egyik tagjaként kint járhattam Németországban, ahol a pénzintézetek vezetõi a lakás- takarékpénztárakról tartottak nekünk egy egynapos konzultációt. A konzultáció végeredménye az lett, azt közölték velünk, hogy ez a konstrukció, ami Németországban tökéletesen mûködik, minden olyan országban megvalósítható, ahol az átlagos infláció nem haladja meg az évi 3 százalékot.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez ennek a konstrukciónak a magyarországi bevezetését végleg agyonverje. Kétségtelen, olyan új elemek, mint ez a viszonylag magasnak tûnõ állami támogatás, megpróbálja ezt Magyarország területére is alkalmazhatónak tenni.
Azt azért hadd mondjam, hogy végighallgatva az eddigi felszólalókat, valamennyi képviselõ úr, különbözõ felvezetések után a törvényjavaslat rendkívül nagy hiányosságára és rendkívül nagy problematikájára hívta fel a figyelmet. Természetesen kormánypárti oldalon azt mondták, hogy ez ennek ellenére jó, az ellenzék ennek ellenére azt mondja, hogy nem jó. Tisztelettel, az én álláspontom szerint ez a törvényjavaslat még az általános vitára is alkalmatlan, de látom azt, hogy a tisztelt Ház tagjai most, az általános vitát követõen megpróbálnak egy törvényjavaslatot készíteni tulajdonképpen módosító indítványaikkal.
Én címszavakban - különös tekintettel a késõi órára -, amit rendkívül fontosnak tartok: hogy maga a törvény rendezze az állami támogatásnak az összegszerûségét és az állami támogatásnak a mértékét. Mindenféleképpen feltétlenül szükségesnek tartom azt, amit az elõttem szóló MSZP-s képviselõ urak és az ellenzéki képviselõ urak is elmondtak, hogy különösen a nagyvárosokban égetõ probléma: nem szabad kizárni a lakástakarékoskodás körét (sic!) azok szempontjából, akik ugyanakkor, amikor a lakásukat rendbe kívánják hozni, a közös tulajdonú részek tekintetében is fizetési kötelezettségekkel rendelkeznek.
Én a fõvárost ismerem e tekintetben, arra hadd hivatkozzam, hogy különösen a belvárosi lakások, a volt önkormányzati lakások elidegenítése során, megengedem azt, hogy félig romokat vettek meg az állampolgárok. Nyilvánvalóan alacsonyabb jövedelmû réteg lakta ezeket a lakásokat, õk vásárolták meg, nekik jelen pillanatban, mint ahogy ma kérdés formájában a népjóléti minisztériumi államtitkár úrhoz fel is tették, a megélhetés is probléma, a lakás üzemeltetése is probléma, ezektõl elvárhatatlan az, hogy a lakásukat is és a közös tulajdonú részt is különösebb állami támogatás nélkül rendbe tudják hozni. Tisztelettel: erre egyébként utal a Pénzügyminisztériumtól utólag megkapott tájékoztató anyagnak a szöveges része is, de ez teljesen önálló tételként, a lakás-takarékpénztár bevezetésének indokaként sorolja föl.
Minden körülmények között szeretnénk azt a megoldást megtalálni, hogy a lakástámogatás mellett egy ilyen közös tulajdonú támogatáshoz is legalább csökkentett részben hozzájussanak az állampolgárok.
Nagyon fontosnak tartanám még azt a kérdést is, ami szintén ebben az anyagban és az elõtte felszólalások során is kiolvasható, hogy biztosan és törvény rendezze ezeket az adatokat. Azokat az adatokat, amelyekrõl az államtitkár úr az elõbb felszólalásában szólt, ezek - elnézést kérek - becslések, én imádkozni fogok, hogy bejöjjenek, de nem bízom benne. Tehát az, hogy az infláció csökkenni fog és mit tudom én.
De azért hadd hívjam fel a figyelmet - és ezt nálam az államtitkár úr sokkal jobban tudja -, hogy itt költségvetési tételekrõl van szó, amelyeket minden évben a költségvetésben meg kell jeleníteni, következésképpen a Háznak ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell, tehát semmi gondot nem okoz, ha az adott költségvetés tárgyalása során a lakás-takarékpénztárral kapcsolatos adatokat évente az Országgyûlés felülbírálja.
(20.30)
Jóllehet ez a jövõre nem vonatkozhat, de az új szerzõdésekre minden körülmények között kiterjeszthetõ. Tisztelettel - annak ellenére, hogy úgy fogalmaztam, hogy a törvénytervezet jelen formájában szerintünk alkalmatlan - mindent el fogunk követni annak érdekében, örömmel véve a kormánypárti képviselõk felszólalását is, hogy módosító indítványokkal olyan szintre hozzuk, hogy ez valamilyenfajta megoldást jelentsen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)