DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A Független Kisgazdapárt már a választási programjában rögzítette, hogy az állam egyik legfontosabb szociális feladata megvalósítani a lakáspolitikai koncepciót, és kialakítani annak a jogos lakásigénynek a lehetõségét. Különösen a fiataloknak az elsõ lakáshoz való juttatási jogának az érvényesítése, illetve ennek az elõsegítése. A speciális intézetek létrehozása a lakásszükséglet kielégítésének fontos intézménye lehet. Ezért az erre vonatkozó törvény megalkotása szükségszerûnek és idõszerûnek is ítélhetõ. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy az Országgyûlés ezzel az elõterjesztéssel is késedelembe esett, mert az eredeti terv szerint már ez év tavaszán napirendre kellett volna tûzni a javaslat megvitatását.
A törvény preambulumában megfogalmazódott célkitûzésekkel egyetértünk. Ösztönözni kell a lakásszükségletek saját erõbõl történõ megvalósítását segítõ elõtakarékosságot. Meg kell teremteni annak biztonságos kereteit, az állam támogatását, és az ehhez való mûködtetést is. A társadalom által egyértelmûen elfogadható és helyeselhetõ célkitûzések megvalósításának azonban több tekintetben nem ad megfelelõ jogi keretet ez a javaslat. Ezért elfogadását ebben a formájában nem javasoljuk.
A továbbiakban felhívjuk a figyelmet a javaslat legalapvetõbb fogyatékosságaira, amelyek többsége nem csupán jelentéktelen jogtechnikai, fogalmazási hiányosság, hanem jogelméleti szempontból is erõteljesen megkérdõjelezhetõ. Helyes az, hogy a kialakult törvényszerkesztési gyakorlatnak megfelelõen a javaslat már a 2. §-ban meghatározza a tervezetben használt fogalmakat. Véleményeink szerint azonban fontosabb meghatározást igényelne a c) pontban a szabályzott "kollektív kamat", mert még közgazdász számára is fejtörést okozhat. Tömör, de mégis hiányos fogalmazás. Általam nem érthetõ.
A szövegezés pontosítását annál is inkább el kell végezni, mert a javaslat egyes rendelkezéseinek, így a 15. és 16. §-oknak az értelmezése is nehézséget okoz, mert a szövegezés már adottnak tekinti a kollektív kamat fogalmát, holott ez a törvény szempontjából távolról sem tekinthetõ egyértelmûnek.
A lakás-takarékpénztárak - mint szakosított hitelintézetek - létrehozásához az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet mûködési engedélye szükséges. Erre az engedélyre azonban a javaslat csak negatív utalást tartalmaz, amikor rögzíti, hogy a felügyelet mikor utasítja el a mûködési engedély iránti kérelmet. Célszerûbb lenne a pozitív meghatározás, vagyis annak kifejezését rögzíteni, hogy milyen szervezetek felügyelete, engedélye alapján mûködhet. Egyébként a lakás-takarékpénztárnak alapítására, mûködésére és felügyeletére a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló, majdnem elfogadásra kerülõ törvény rendelkezik.
A kormány az erre vonatkozó javaslatát a T/2842-es szám alatt terjesztette elõ. Az Országgyûlés ülésterve szerint a parlament idõben, korábban szavazza meg a lakás-takarékpénztárról szóló javaslatot, mint azt a jogszabályt, amely a háttérszabályzást adja. Alapvetõ kodifikációs elv ezzel szemben az, hogy elsõként mindig az általános szabályokat kell megalkotni, és azt követõen kerülhet sor a speciális jog kodifikációjára. Erre tekintettel a jelenlegi sorrendiséget meg kell fordítani. Elsõként a hitelszövetkezetekrõl, - intézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról rendelkezõ javaslatot kell megvitatni és elfogadni, és csak ezt követõen kerülhet sor a lakás- takarékpénztárakról szóló javaslat vitájára és elfogadására.
Hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások csak társasági keretben mûködhetnek. Ezt egyértelmûen rögzíti a T/2842-es számú javaslat. A lakás- takarékpénztárakra vonatkozó javaslat szövegezése alapján egyértelmûen nem állapítható meg az, hogy a speciális hitelintézet nem rendelkezik arról sem, hogy miként mûködik. A társasági formát tekintve milyen jogi keretben, részvénytársaság, szövetkezet, netán egyéb társasági forma az irányadó e tekintetben.
A tervezet részletes szabályozása a lakás-elõtakarékosság szerzõdés 6-9. pontjaiban foglalt. Ezeknek a - várhatóan tömeges megkötésekre kerülõ - szerzõdéseknek általános jogi keretet kíván biztosítani a rendelkezés, amely szerint a takarékpénztárak általános szerzõdési feltételek kidolgozására kötelesek, a 18. § (2).
A Ptk. 209. §-a rendelkezik az általános szerzõdési feltételekrõl. Ilyen feltételek elkészítésére jogi személyek jogosultak. A javaslat zárórendelkezésének címe alatt rögzített felhatalmazás alapján azonban a kormány állapítja meg a takarékpénztárak általános szerzõdési feltételeire vonatkozó rendes szabályokat.
Véleményünk szerint a kormánynak olyan felhatalmazást adni, hogy egy önálló jogi személynek meghatározza azoknak az általános feltételeit, amely alapján a konkrét szerzõdést megköti, egyértelmûen a tervutasítási rendszernek a jellemzõje, de a napjaink piacgazdaságától ez a jog elvileg teljesen idegen.
Összegezésképpen megállapítható, hogy a javaslat elfogadására csak a hitelintézetekre vonatkozó tervezet elfogadását követõen kerülhet sor. Ez alatt az idõ alatt a javaslatot célszerû átdolgozni, figyelemmel mindazokra az észrevételekre, amelyek a javaslat vonatkozásában már elhangzottak. A törvénytervezet jelenlegi formájában - úgy ítéljük meg, hogy a Kisgazdapárt szempontjából - nem fogadható el. Ezért kellene ennek az átdolgozásáról gondoskodni. Köszönöm szépen. (Gyér taps a kormánypárti padsorokban.)