DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (FKGP): Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az atomenergiával mindenki úgy van, hogy igényli is, meg fél is tõle. Mindenki egyetért azzal, hogy a technikai fejlõdésnek és egyáltalán a civilizáció továbbfejlõdésének alapja, hogy egyre több energia álljon rendelkezésre, és ennek a többletenergiának az elõállítása ma már nemcsak fosszilis energiahordozókból, hanem egyre inkább nukleáris energiahordozókból származik. Azonban az elvi támogatás mellett, amikor arra kerül a sor, hogy fel kell építeni egy atomerõmûvet, vagy létesíteni kell egy nukleáris, sugárzó anyagokat tároló lerakóbázist, mindenki arra gondol, hogy rendben van, csak ne az én házam közelében.
Ugyanis félünk, félünk általában az atomenergiától, félünk attól, hogy ez a hatalmas erõ kontrollálhatatlanná válik, kicsúszik kezeinkbõl, és nem tudjuk, hogy milyen pusztításokat fog elõidézni.
Azt hiszem, a csernobili atomtragédia mindnyájunknak intõ példa arra, hogy a legjobb ellenõrzés, a legmegbízhatóbb üzemelés mellett is elõfordulhat világméretû károkat okozó katasztrófa. Rengeteg olyan nukleáris baleset volt, amelyrõl nem tudunk, hiszen nem kerültek nyilvánosságra, vagy nem foglalkozott velük a közvélemény.
Tisztelt Ház! Ami ebben a törvényben benne van, a Kisgazdapárt részérõl alapvetõen támogatható és elfogadható. Ami nincs benne, arról kellene egypár szót beszélni.
Nincs benne az, hogy ezt a félelmetes erõt, ezt a fenyegetõ hatalmat nem szabad kiengedni az állam ellenõrzése alól. Most nemcsak arra gondolok, hogy a törvény elõírja, hogy milyen állami szervek és miként jogosultak egy atomenergiával mûködõ erõmûnek, vagy bármilyen - ahogy a törvény mondja - nukleáris rendszer vagy berendezésnek az elõállítására, üzemeltetésére; hanem arra gondolok ezalatt, hogy nem szabad ezeknek a tulajdonjogát kiengedni az állam kereteibõl.
Többször felmerült már, pletykaszinten, sõt, ennél hivatalosabban is, hogy a Paksi Atomerõmû esetleges privatizációja jöhet elõ.
Itt a parlamentben is felhívom képviselõtársaim figyelmét, hogy a Független Kisgazdapárt soha nem fog egyetérteni azzal, hogy ezt az erõmûvet kiadjuk állami kézbõl. Egy rendkívül veszélyes, rendkívül ellenõrizhetetlen folyamat felett meg kell tartani az állami kontrollt, az állami kontrollnak minden részét, a tulajdonos kontrollját is. Sem részleges, sem teljes privatizációt nem akarunk, és sajnáljuk, hogy ez a törvényben nem szerepel.
Nekünk az a véleményünk, hogy Magyarország egyetlen atomerõmûve nemcsak az energiaellátásban betöltött kiemelkedõ helyzete miatt, hanem azért sem kerülhet privatizálásra, mert ez olyan technika, technológia, ahol az állam felelõsségvállalása kiemelt.
Ugyancsak ide tartozik, hogy nem lehet privát kézbe adni az erõmû nukleáris hulladékának ideiglenes vagy végleges tárolóhelyét sem. Meggyõzõdésünk, hogy ez állami feladat most, és az is kell maradjon, hogy a nukleáris hulladék mindnyájunk biztonságára, mindnyájunk - lehetõ legnagyobb - megelégedésére és a lehetõ legolcsóbban kerüljön tárolásra.
Ugyancsak nem akarok kitérni rá, de ragaszkodunk, hogy ezeknek a sugárzó vagy mérsékelten sugárzó anyagoknak a tárolása olyan helyen történjen, amely felett teljes állami kontroll létezik.
Túllépve ezen a kérdésen egy másik témára szeretnék reflektálni. Mégpedig: a törvény ír a Nukleáris Pénzügyi Alap létrehozásáról. A Nukleáris Pénzügyi Alap tulajdonképpen arra való, hogy az egyszerre felmerülõ költségek fedezetére folyamatosan megteremtsük a pénzt.
(17. 20)
Ez azt jelenti, hogy a nukleáris erõmû által termelt áron, és egyéb szolgáltatás árának bizonyos százalékát arra fordítaná, hogy ezeket a feladatokat, amelyek tulajdonképpen a hulladék végleges eltávolítását, a kiégett üzemanyagok végleges vagy idõleges tárolását, valamint a nukleáris létesítmények lebontását meg tudjuk valahogy oldani. Elvileg szép ez az elképzelés, gyakorlatilag azonban nem érthetõ, hogy miért kellene ezért esetleg évtizedekig gyûjteni a pénzt egy külön számlára, amikor ezt az állam az adott évi költségvetésbe, amikor ez felmerül, be tudja építeni és be tudja állítani. Ennek a pénznek a rendeltetése egész másutt is megtalálható. Az a véleményünk, hogy a Nukleáris Pénzügyi Alapnak a megléte nem segíti elõ ezeket a feladatokat. A közgazdasági irodalomból tudjuk, hogy hasonló hosszú távú alapok sosem mûködtek kifogástalanul. Azok idõlegesen esetleg más célokra felhasználásra kerültek, hiszen a költségvetés étvágya általában erõsebb, mint ezeknek a pénzügyi alapoknak a fundamentuma.
Nem hiszem, hogy a jelenlegi áram- és egyéb szolgáltatás önköltségét ezzel a díjjal kellene terhelni, hiszen ha az országos hálózatba bedolgozó paksi erõmû olcsóbban termeli az áramot, ezáltal népgazdasági hasznossága révén egy többletjövedelem amúgy is képzõdik.
Végezetül csak egy formális megjegyzésünk marad: a törvény beszél Országos Atomenergia Bizottságról és Országos Atomenergia Hivatalról. Mi úgy gondoljuk, hogy nem szükséges két, egymással párhuzamos és egymást kiegészítõ grémium létrehozása. Az Országos Atomenergia Hivatal ellátja mindazokat a hatósági és állami feladatokat, amelyek az állam részérõl felmerülnek; az Országos Atomenergia Bizottság egy mellérendelt szerv, amelybõl nagyon sok van, nagyon jól tudjuk, hogy más területen sem mûködnek ezek a bizottságok, viszont mûködtetésük rendkívül drága, és bizonyos személyi összefonódásokra ad alkalmat.
Tisztelt Ház! Végezetül hadd foglaljam össze röviden: a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a törvényben rögzíteni kell, hogy nukleáris rendszer és berendezés csak állami tulajdonban maradhat, ezek privatizációjára nem kerülhet sor. Ebbe beleértjük, természetesen, a hulladéklerakó-telepeket. Nem értünk egyet a pénzügyi alap létrehozásával, ezt mindig az adott évi költségvetésbõl kell finanszírozni. És végül: nem tartjuk helyénvalónak egy külön atomenergia bizottság létrehozását. Egyébként a törvény jó, és azt elfogadásra ajánljuk mi is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)