SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én azt hiszem, hogy Schamschula képviselõ úr félreérthette a kétperces reagálásoknak a lényegét, mert épphogy nincs abban egyetértés, hogy egy atomerõmûnek mindenképp állami tulajdonban kell-e maradni. Ezt semmi nem indokolja. Az ember a világból számtalan példát tudna felhozni, Németország esetét, Belgiumét, Angliát, ahol most kezdték el privatizálni az atomerõmûveket. Persze ellenkezõ példákat is. Ugye, legismertebb a francia atomerõmûvek teljes állami monopoljoga. A tulajdonforma azonban nincs mechanikus összefüggésben az atomerõmû biztonságával. Mint ahogy Bauer képviselõtársam utalt rá, állami tulajdonban lévõ atomerõmûvel éppúgy elõfordulhat - ne adj' isten! - egy baleset, mint privát tulajdonban lévõvel.
A villamos energetikai hálózatnak nem az atomerõmû az a lényeges pontja, amit a privatizáció alól ki kell venni. Az áramelosztó, a teherelosztó és az alaphálózatok kérdése az már egy sokkal érzékenyebb kérdéskör, azon el lehet gondolkozni, hogy azt állami tulajdonban tartjuk-e. Az atomerõmû azonban semmiben nem más eleme az államrendszerünknek, mint egy szenes erõmû, vagy mint egy szénhidrogénbázison mûködõ erõmû. Nem lehet belátni, hogy miért az atomerõmû lenne az, ahol az állami tulajdonformát fenn kell tartanunk.
Ez a kérdés tehát alapvetõen egy vitakérdés ezek szerint a Kisgazdapárt és több más parlamenti párt között, úgyhogy a dolog tisztázása érdekében azt ki kell jelentenünk, hogy ebben nem érthetünk egyet Schamschula képviselõtársunk felszólalásával. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)