SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az atomerõmû privatizálása vagy nem privatizálása ügyében egyrészt meg szeretném jegyezni, hogy fontos érvek szólnak ugyan a dolog olyan megközelítése mellett, amilyet Schamschula képviselõ úrtól hallottunk, hogy tudniillik jobb, ha az állam kezében van, mert akkor jobban ránéz.
De aki egy kicsit követi nemzetközi szinten is az e kérdésrõl folyó vitákat, az nyilván azt is olvashatta a külföldi lapokban, hogy mi az ellenérv. Nevezetesen az, hogy ha az állam tulajdonában van a létesítmény, akkor az állam - a saját létesítményérõl lévén szó - egy kicsit hajlamosabb lehet arra, hogy a biztonsági problémákat eltussolja. Tehát az érvek, az érvelés nem ennyire egyszerû.
Másrészt azt szeretném mondani, hogy a kormány nem javasolja, hogy ebben a törvényben errõl a kérdésrõl rendelkezzék a parlament. Meg szeretném jegyezni, hogy ha most azt mondjuk, hogy atomlétesítmény csak állami tulajdonban lehet, akkor egyúttal arról is rendelkezünk, hogy az ipar növekvõ részének - ahol izotópokat jobbra-balra használnak - állami tulajdonban kell lennie, ami mintha ellentétes lenne egy kicsit azzal az irányzattal, ami felé 1990 óta haladunk, tehát ezt is meg kell fontolni. A kormány ezt nem javasolja, hogy errõl ez a törvény rendelkezzék.
Ami pedig a korábbi energetikai privatizációkat illeti, én azért kétlem, hogy Schamschula képviselõ úrnak az az állítása, hogy ezt ilyen váratlanul, hirtelenül privatizálta a kormány vagy az ÁPV Rt. vagy a miniszter úr, akit õ megnevezett. Hát azt azért kétlem, hogy egészen precíz lenne, hiszen elõtte hosszú viták folytak a parlamentben is errõl a kérdésrõl, kormányhatározat volt. Tulajdonképpen a privatizációs törvény is implicit módon magában foglalta azt a megoldást, amely megszületett végül, úgyhogy azt hiszem, hogy ilyen veszély nem volt, és nem is lesz. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)