LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetekben több olyan, az Objektívben a televízióban, az elektronikus médiákban megjelenõ riportot láthattunk, hallhattunk, ahol az önhibájukon kívül tönkrement, munkanélkülivé vált családoknál problémát okoz a lakás, a fûtés, problémát okoz a gyermekeknek az étkeztetése és egyéb.
Szomorú szemû magyar gyermekeket lehetett látni több ilyen alkalommal a tévé jóvoltából az egész országban. Ezek a gyermekek nem örülnek. Ezeknek a gyermekeknek nincsen örömük, nem látszik ragyogás a szemükben, hanem bizonytalanul, megijedten, rémülten néznek a tévé kamerájába, nem tudják, mi lesz a sorsuk, nem tudják, mi lesz velük.
Képzeljék el, képviselõtársaim, azt a családot, ahol az apa munkanélküli, az anyának sincs keresete, és a megélhetés mindennap problémát okoz. Pedagógus ismerõsöm, aki a Práter utcai iskolában tanít, mondja, hogy naponta többször lesznek rosszul fiatal gyermekek, akik elsõ, második általánosba járnak, kiszédülnek a padból. Bizony, az ebédet nem tudják a szülõk befizetni. Ismerõs a ferencvárosi szociális helyzet, a ferencvárosi kereseti lehetõségek. Ezek a gyermekek a kenyérmaradékokat kérik el az étkezés végén, amikor vége az étkeztetésnek, azoktól a boldog gyermekektõl, akik egyáltalán oda jutottak, hogy be tudták fizetni a szerény kis ebédet az iskolában.
Milyen jövõ vár erre az országra? Kérdezem, képviselõtársaim, függetlenül attól, hogy ki ellenzéki és ki kormánypárti. Aki megnézi a tévét, és szíve van és lelke, az el tud csak ezeken keseredni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)