BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Surján képviselõtársam 5 percben csokorba gyûjtötte gyakorlatilag azokat a problémákat, amik most itt, a XX. század végén a különbözõ társadalmak legsúlyosabb problémái: a születés, a demográfiai kérdések, az elszegényedés, a bûnözés, a kábítószer-fogyasztás terjedése.
A problémák felvetésével egyet lehet érteni, és én tovább mennék: tulajdonképpen a javaslataival, a követeléseivel is egyet tudok érteni. Amikor azt igényli, hogy a különbözõ törvények meghozatalakor hatásvizsgálatok formájában legyünk tekintettel ezekre a kérdésekre; amikor azt igényli, hogy a nevelésben ezek a szempontok valahogy jelenjenek meg; amikor párbeszédet igényel és megoldást sürget, ezekkel mind egyet lehet érteni. Én a magam részérõl azt gondolom, hogy ez a kormányzat is ennek a szellemében mûködik. Amivel a felszólalásából semmiképpen nem tudok egyet érteni, hogy mondjuk egy adott kormányzat intézkedéseit olyan direkt összefüggésbe hozza ezekkel az általános és hosszú távon tartós tendenciákkal, ahogy azt megtette - mondjuk - a Bokros-csomaggal kapcsolatban.
A fejlett világban a jóléti társadalmak egytõl-egyig küszködnek az elöregedés problémájával és küszködnek a munkanélküliség problémájával. Azt 8 gondolom, hogy ez a két folyamat az, ami leginkább meghatározza a tendenciákat és a döntéseket. Elfogadom Surján képviselõtársamnak a jóindulatú, jó szándékú felvetését, de szeretném emlékeztetni õt és Pusztai Erzsébet képviselõtársamat is arra, hogy az elõzõ ciklusban, amikor õk voltak kormányzati pozícióban, mennyire nem tudtak rövid távon fordítani ezeken a folyamatokon. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)