DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csatlakozni szeretnék Kis Gyula képviselõtársamhoz. Õ egy nagyon ügyes csapdát állított, amelybe a kormányzat bele is sétált, hiszen arra késztette a kormányzatot, hogy felsorolja azokat az eredményeket, amelyekkel senki nincs megelégedve - tudtommal a kormányzat sem. Azt hiszem, hogy csak akkor lehetünk méltók ahhoz, hogy itt, ebben a Házban dolgozhatunk, ha ezekben az ügyekben túl tudunk emelkedni valamifajta részérdeken, és átérezzük azt a közös felelõsséget, amely az elõttünk lévõ generáció iránt kötelezõ részünkre.
A másik megjegyzésem kicsit az egész mai nap jellegére vonatkozik, mert így teljes a világ. A felszólalások egy része a fiatalság gondjait hozta a Ház elé, most az idõsek gondjaival szembesülünk. Nem szabad olyan politikát folytatni sem ellenzéknek, sem kormánypártnak, amely valamelyik lakossági rétegben egyfajta kijátszottság érzetét, a másiknak a privilegizáltságát és az õ félrenyomását kelti. Egységes gondokkal kell szembenéznünk, és egyszerre kell szolidárisnak lennünk mindenkivel, aki bajban van. Ez természetesen a kormánypártok számára jelent úgyszólván elviselhetetlen terhet. De ez a kormányzás felelõssége. Senki nem kényszeríti azt, hogy ezt el kelljen vállalni. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy rámutassunk azokra a problémákra, ahol az elõbbi harmónia valamilyen szempontból megbomlik.
Ha a nyugdíjas korosztály életszínvonala jobban romlik, mint a lakosság egészének az életszínvonala - és ma, azt hiszem, hogy ez valószínûleg így van -, akkor ezt nekünk szóvá kell tenni. Nem pártpolitikai érdekbõl, hanem a közös ügyért. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiból.)