SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevõszék alelnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék törvényi kötelezettségének megfelelõen elvégezte a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1995. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenõrzéseket.
Ezeknek az ellenõrzéseknek a feladata kettõs. Egyrészt számot kell adni arról, hogy a zárszámadásban foglaltak, a gazdálkodás megfelelt-e a törvényi elõírásoknak. Másrészt meg kell állapítani, hogy a zárszámadás elégséges és világos információt tartalmaz-e az Országgyûlés döntéseinek a megalapozásához. Jelentésünkben ezeknek a feladatoknak igyekeztünk eleget tenni.
Bevezetõként röviden szólnom kell arról, hogy a zárszámadás ellenõrzése ezúttal is sajátos körülmények között történt meg. Az 1995. évi társadalombiztosítási költségvetés végrehajtásának értékelését illetõen az a lényeges változás, hogy a biztosítási önkormányzatok a két alap esetében nem zárszámadásokat, hanem - úgymond "csupán" - a végrehajtásról szóló beszámolókat fogadják el a törvény szerint, június 30-i határidõig. Ez megtörtént.
A zárszámadási törvényjavaslat elkészítése és benyújtása már a kormány feladata és felelõssége. Ennek elõírt határideje, a központi költségvetés zárszámadásához igazodóan, legkésõbb a tárgyévet követõ augusztusnak a vége. A határidõt a kormány betartotta. A törvényjavaslatot 1996. augusztus 30-án benyújtotta az Országgyûlésnek. Így az Országgyûlés most abban a kellemes helyzetben van, hogy a két zárszámadást egyidejûleg tárgyalhatja meg, figyelembe veheti ezek összefüggéseit. Ez kétségtelenül kedvezõ változás az elõzõ évek gyakorlatához képest.
A kormány a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslatot a beszámolókkal megegyezõ tartalommal terjesztette az Országgyûlés elé.
Engedjék meg, hogy röviden emlékeztessek az 1995. évi LXXIII. számú törvény elfogadásának sajátos körülményeire. A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1995. évre vonatkozó költségvetésének elsõ ízbeni, januári benyújtása, annak visszavonása, átdolgozása, ismételt benyújtása, majd már a költségvetési év közepén való jóváhagyása, a végrehajtást és a végrehajthatóságot illetõen nem adott okot optimizmusra.
Az Alkotmánybíróság döntései, amelynek következtében a gazdasági stabilizációs intézkedési csomag társadalombiztosítást érintõ részeinek többségét hatályon kívül helyezték, szinte már a költségvetési törvény megjelenésének pillanatában illuzórikussá tették a két alap tervezett pénzügyi egyensúlyának teljesítését.
Mindezek következtében elsõdlegesen a járulékbevételi várakozások és elõirányzatok váltak megalapozatlanná. Évek óta elõször fordult elõ, hogy a járulékbevételek az elõirányzott összeget sem érték el. Nem érvényesültek az egyes ellátási kiadások visszafogására irányuló javaslatok sem.
Azt kell tehát mondani, hogy törvényszerûen következett be a két alap együttesen több mint 40 milliárdos hiánya. Nem hallgatható el az sem, hogy az Országgyûlés által elfogadott 1995. évi társadalombiztosítási költségvetési törvény több formai és tartalmi hiányosságot, ellentmondást hordozott magában. Ezek jó része már az elfogadásakor is nyilvánvaló volt, és következményeivel most, a végrehajtás során, a törvényi elõírások teljesítésének értékelésekor szembe kell nézni. 20
Tisztelt Országgyûlés! A konkrét ellenõrzési megállapításokat tekintve azt kell mondanunk, hogy azok többségét az Állami Számvevõszék kényszerûen és sajnos ez ideig hiábavalóan ismétli meg. E megállapítások közül legsúlyosabbnak az tekinthetõ, hogy a társadalombiztosítás, s ezen belül is a két ágazat sajátosságait egyértelmûen kifejezésre juttató és világosan szabályozó törvényi elõírások máig sem születtek meg. Gondoljunk csak a mûködés, a gazdálkodás, a beszámolási rendszer és nem utolsósorban a vagyongazdálkodás hiányzó szabályaira.
Ennek következménye, hogy a folyamatok rendszerszerû értékelésével, minõsítésével az ellenõrzés is sokszor nehéz helyzetbe kerül. Mindezért a törvény-elõkészítést végzõ kormányzati szervek felelõssége fogalmazható meg.
Örömmel szólunk ugyanakkor arról, hogy az 1994. évi zárszámadáshoz viszonyítottan mindkét alapnál javult, áttekinthetõbbé vált a pénzügyi, számviteli tevékenység. Kedvezõ az is, hogy a hibák kijavításában az Állami Számvevõszék õszinte szándékot és a több kritikával illetett Nyugdíjbiztosítási Alapnál közvetlenül a vizsgálatot követõen megtett intézkedéseket is tapasztalt.
Nem hallgathatunk viszont arról, hogy reform értékû intézkedésekre 1995-ben sem a nyugdíjbiztosítás, sem az egészségbiztosítás területén nem került sor.
A stabilizációs intézkedéseket az eredeti szándékot tekintve sem lehet annak tekinteni. A két nagy ellátó rendszer alapvetõ változatlansága - a finanszírozás súlyosbodó gondjait ismerve - hibaként is értékelhetõ.
Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót azokról a számvevõszéki megállapításokról, amelyek az ellenõrzés számszerû javaslatai alapján a törvénytervezet egyes adatainak módosítását igénylik.
(10.10)
Meg kell jegyezni - ezt az ellenõrzött szervezetekkel meglévõ korrekt munkakapcsolatunk is megköveteli -, hogy partnereink e megállapítások egy részét vitatják. Számszerû javaslataink a változtatás igénye, elsõsorban a Nyugdíjbiztosítási Alap zárszámadását érinti. Például: a költségvetési törvény által megengedett beruházások megvalósítása, annak a benyújtott törvényjavaslatban való megjelenítése mostani formájában nem fogadható el.
Egyes befektetéseket a zárszámadásban azért szerepeltetnek beruházásként a mûködési költségvetésben, mert az egyes irodaház-beruházásokat a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat által birtokolt gazdasági társaságokon keresztül bonyolították le. Ez nem lehetséges. A befektetések az alap vagyonát képezik, abból is származnak, így a zárszámadásban csak a tartalékok közötti vagyon mozgásaként mutatható be.
Az elmondottak és a történtek rávilágítanak egy nagyon lényeges gondra. Nevezetesen a biztosítási alap ellátási és mûködési költségvetése, illetõleg vagyona közötti lényeges rendeltetésbeli különbségre. Az Állami Számvevõszék a két terület közötti átjárhatóságot csak korlátok mellett és az Országgyûlés hozzájárulásával látja lehetségesnek. A szabályozás hiányosságai miatt ugyan érthetõ, de el nem fogadható a szabad átjárás a két szektor között. Fõként nem csak a mûködési költségvetés javára. Kisebb jelentõségû számszaki észrevételek az Egészségbiztosítási Alapnál is adódtak, amelyeknek korrekciójára szintén javaslatot teszünk.
Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosítási alapok 1995. évi zárszámadási ellenõrzése ismételten jelzi az ellátórendszerek súlyponti gondjait, a tartalmi kérdések rendezésének sürgetõ igényét. Azt kell mondanunk, rendezetlen körülmények között majdnemhogy lehetetlen rendesen dolgozni. Ajánlásaink, kéréseink éppen azért - a többéves ellenõrzési tapasztalataink összegezéseként - arról szólnak, hogy az Országgyûlés határozottan éljen döntést hozó és ellenõrzõ jogával, a szükséges törvények benyújtásának megkövetelésével, az önkormányzatok beszámoltatásaival. Egyúttal kérjük számszerû javaslatunk elfogadását is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)