DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Ház! A '95. évi társadalombiztosítási költségvetés volt az elsõ, amit az akkor már másfél-két éve mûködõ társadalombiztosítási önkormányzat és fél éve hivatalban levõ kormány önállóan terjesztett be. Amire elfogadásra került, már egyéves volt a kormány, tehát még inkább kimondható, hogy a felelõsség kizárólag a hivatalban lévõ kormányt, illetve az Országgyûlés koalíciós többségét terheli azért, ami ezzel a költségvetéssel történt.
Röviden az történt, hogy egy nullszaldós, tehát adósság nélküli költségvetést kényszerítettek elfogadni, amelyrõl bebizonyosodott, hogy 40 milliárd hiányt, deficitet eredményezett. A "kényszerítettek elfogadni"-t nem véletlenül idézem, hiszen már hallottuk, hogy ennek az elfogadására úgy került sor, hogy a társadalombiztosítás önkormányzata elkészítette költségvetését, azt a kormány egy másik változattal kiegészítette, majd kormányzati javaslatra született törvények kapcsán visszavonta, és végül a Ház elé került változat ugyan formailag az önkormányzatok költségvetése volt, de mint az elõadó, Szabó György népjóléti miniszter jelezte, ehhez a kormánypárti képviselõk lényegbe vágó módosító javaslatokat fognak beterjeszteni. Megtörtént, a Ház ennek alapján döntött.
Végig fenntartotta az önkormányzat azt, hogy ez a költségvetés megalapozatlan. Nagyon csodálkozom tehát most, hogy csodálkozik a Pénzügyminisztérium mint a költségvetés, az államháztartás ezen ágának felelõse, hogy hirtelen elõkerült ez a hiány, amire igazán nem lehetett számítani. Hogy mennyire nincs így, és mennyire lehetett számítani, engedjék meg, hogy idézzek az Országgyûlés május 30-31-i ülésének jegyzõkönyvébõl, amelybõl egyértelmûen kiderül, hogy mindenki tudta, hogy ez a költségvetés úgy, ahogy van, tarthatatlan.
Pusztai Erzsébet akkor azt mondta, hogy: ..."tehát képviselõtársaim, kezd a törvényalkotásunk kissé anarchikussá válni, és az ilyen mértékben megalapozatlan, áttekinthetetlen és kidolgozatlan, összefüggéseiben kidolgozatlan törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni."
(12.20)
Szolnoki Andrea - mint a kisebbik kormányzó párt képviselõje - azt mondta, hogy: "Most ugyan egy alternatíva van, de ez az alternatíva, úgy tûnik, pillanatnyilag nem alkalmas az elfogadásra. Kormánypárti képviselõktõl hallottuk."
Semjén Zsolt, szintén ellenzéki képviselõ: "Jogosnak látszik az önkormányzatoknak az a felvetése, hogy a kormány járulékbevételi terve nem teljesíthetõ, hiszen mind a költségvetési szférában, mind az állami vállalatok esetében jelentõs megtakarításokat kényszerít ki a Bokros-csomag, amely a betegszabadság-tervezet kiterjesztésével együttesen rontja a bérpozíciókat, és kedvezõtlenül hat a járulékalapokra, hiszen a járulékalap az a bérszínvonal, bértömeg függvénye."
Végül engedjék meg, hogy szerénytelenség nélkül, de saját magamat is idézzem ebbõl a vitából: "Kiderült, hogy a társadalombiztosításnak nincs még 44 költségvetése." Hiszen '95 májusában voltunk, valóban, a második félévre készült el a költségvetés. Kiderült, hogy az elõterjesztett költségvetési javaslat már részben visszavonásra került, részben tökéletesen megalapozatlan, mert azóta változtak a törvények.
És hogy ez a káosz meddig terjed? Szolnoki Andrea képviselõtársam elõbb elmondott beszéde is tartalmazza. Azt mondta, hogy jelen formájában elfogadhatatlan a költségvetés. Nos - tisztelt képviselõtársaim -, önök mégis elfogadták egyhangúlag ezt a költségvetést. Amely tehát születése, sõt, fogantatása pillanatában is nyilvánvalóan alkalmatlan volt arra, hogy a társadalombiztosítás gazdálkodásának alapját képezze.
Nem csoda ezek után, hogy a Számvevõszék a most már megvalósított költségvetésrõl jelentésében azt írja, hogy: "Az 1995 közepén megszületett költségvetési törvényben rögzített egyensúlyi állapot már a törvény megjelenésének pillanatában sem volt reális és betartható."
Hölgyeim és Uraim! Mit kell még mondani, hogy ne azt halljuk a kormánypárti padsorokból, hogy nem hallottak ellenvéleményt, hogy nem hallottak érveket? Tessék szíves lenni fellapozni az országgyûlési jegyzõkönyveket, tessék szíves lenni az Állami Számvevõszék véleményét - utólagos véleményét - figyelembe venni, és gondolkozzanak el azon, hogy a szakértelem vagy a hozzáértés kormánya kívánnak-e lenni! Én az utóbbit javaslom, természetesen.
A második kérdés, amit egy zárszámadáskor vizsgálnunk kell, az, hogy ha már az elfogadáskor alkalmatlan volt, mennyiben alkalmas egy utólagos parlamenti kontrollra. Hiszen minden költségvetésnek az az alapvetõ funkciója egy parlamenti demokráciában, hogy a legteljesebb nyilvánosság elõtt - elsõsorban a parlamenti vita során - meggyõzõdhessenek az állampolgárok, hogy adófilléreik, társadalombiztosítási befizetéseik vajon megfelelõ módon kerülnek-e felhasználásra. A parlament itt a nyilvánosságot jelenti, a nyilvános, átlátható gazdálkodás kontrollját.
A teljesítésrõl azt állapítja meg a Számvevõszék, hogy a mérlegvalódiság leltárral való alátámasztása követelményeinek nem felel meg. A fõ fejlesztési célok szabályszerûsége vitatható. A vagyongazdálkodás szabályozatlansága következtében nem fogadható el az alap tartalékait bemutató melléklet sem.
Tehát: noha a költségvetés elfogadásakor megkíséreltük, hogy megfelelõen figyelmeztessünk mindenkit arra, hogy ez a költségvetés nagyon sok feszültséget tartalmaz, a bevételek túltervezettek, a kiadások alultervezettek, mégsem került sor ezek menet közbeni korrekciójára. Legalább arra az alkalomra, hogy erre rádöbbenvén az Országgyûlésben - és még egyszer mondom, nem az elsõdleges szempont a képviselõk tájékoztatása, hanem a közvélemény tájékoztatása érdekében - pótköltségvetés benyújtására kerüljön sor.
És a zárszámadás vajon alkalmas-e teljes körû ellenõrzésre? Hogyha megalapozatlan, ha hiteltelen, hogyha számszakilag is megkérdõjelezhetõ, akkor mi módon tud megfelelni az Országgyûlés és a nyilvánosság, a közpénzekkel való gazdálkodás ellenõrzésének alkotmányos, törvény által ráruházott feladatának?
De a kérdésnek ezen a nyilvánvaló megválaszolásán kívül van egy ezen túlmutató jelentõsége is. Mire tartja a kormány a parlamentet? A néphatalom letéteményesének, saját kontrolljának - még egyszer mondom, a nyilvánosság segítségével -, vagy pedig egy hivatali, végrehajtó apparátusnak? Mire tartja a parlamentet, amikor azt az eljárást alkalmazza az elfogadásnál, hogy egyrészt a szakértõk - tényleg, a kérdésben megfelelõ információkkal és szakértelemmel rendelkezõk - az önkormányzatok elõterjesztését egyszerûen lesöprik; majd pedig amikor ennek a nyilvánvaló törvénytelenségére, sõt, alkotmányellenességére felhívjuk a figyelmüket, akkor képviselõi módosítóindítvány-csomaggal teljesen új költségvetést terjesztenek be?
Mire tartja a parlamentet? Fejbólintó jánosok gyülekezetének? Kétségbeejtõ lenne, hogyha ez a feltételezés igaz lenne, hiszen ez nagyon-nagyon rossz emlékezetet, nagyon-nagyon rossz emlékeket kelt mindannyiunkban.
És végül mire tartja a parlamentet, amikor egy olyan zárszámadást terjeszt elénk, amely az elemi ellenõrzési feltételeket sem teszi lehetõvé? Kérem szépen, a parlamenti demokráciában a parlament a néphatalom legfõbb letéteményese. A parlamenti demokráciában nem a kormánynak alárendelt, hanem a kormányt megválasztó, majd mûködését folyamatosan felügyelõ köztestület kellene hogy legyen.
Én nagyon szeretném, hogyha ennek a költségvetési malõrnek, ennek a tévedéssorozatnak az lenne a tanulsága, hogy mindannyian elgondolkozunk a parlament és a kormány egymás közti viszonyán, és nemcsak arról gondolkozunk, 45 hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormány és a parlament viszonya milyen legyen, hanem saját felelõsségünket is megélnénk.
Ebben a kérdéskörben a társadalombiztosítási önkormányzatok felelõsségérõl sokan szóltak már, engedjék meg hogy nemcsak emiatt elálljak ettõl, hanem amiatt is, mert hiszen ennek a költségvetési zárszámadásnak az elfogadásakor a szociális bizottság ülésén nem jelent meg egyetlen felelõs képviselõje sem az önkormányzatoknak, tehát nem áll módomban a másik fél véleményét ismerni, ennek következtében nem tudok azzal vitatkozni, vagy legalábbis nem tartom illendõnek azzal vitatkozni.
Selmeczi Gabriella képviselõtársam óvatlanul elárult néhány olyan következtetést, amelyet egy késõbb beterjesztendõ bizottsági jelentés fog tartalmazni. Akkor bõven lesz alkalmunk - remélem a Házzal együtt -áttekinteni az önkormányzatok gazdálkodását. Én ezt most korainak tartanám, de a kormány felelõsségét és az önkormányzatok egymáshoz, illetve a parlamenthez való viszonyát mindenképpen tisztáznunk kell, mert tarthatatlan, hogy a Számvevõszék sorozatos ajánlásait figyelmen kívül hagyja a parlament, hogy soha egyetlen javaslatukat - amelyek évrõl évre visszatérõk - nem alkalmazzuk, nem hasznosítjuk, ezek alapján nem születnek törvények, nem születnek jogszabályok. De ennek a megalkotása nyilván nem a zárszámadási törvény elfogadása során esedékes - mint azt Akar László államtitkár úr jelezte -, ez a költségvetési zárszámadás tárgyalása különben is egy sajátos mûfaj, arra semmiképpen nem alkalmas, hogy ennek kapcsán törvények vagy országgyûlési határozatok szülessenek.
(12.30)
Azonban ezt a feladatot, ezt a felelõsséget semmiképpen nem háríthatjuk el magunktól, tehát remélem, hogy akkor, amikor a vizsgálóbizottság jelentése a Ház elé kerül - esetleg egy országgyûlési határozati javaslattal -, sõt, ha egy parlamenti vitanapra sor kerül a társadalombiztosítás helyzetérõl, akkor ezek kifejtésére mindenképpen módja lesz mind a két félnek.
Tehát most, az adott témában én csak azt kérem figyelembe venni, hogy szíveskedjenek azt a jelenséget észlelni, hogy a mindenkori kormány és a mindenkori parlamenti többség azzal a lehetõséggel, hogy az államháztartás egyik meghatározó rendszerére terhelje a várható költségvetési deficitet, és ennek következtében az állami költségvetés deficitje megfelelõ, kellõ vagy kívánt szinten legyen tartható, ettõl a lehetõségtõl, ha lehet, a jövõ évi társadalombiztosítási költségvetés megalkotásánál tekintsenek el. Hiszen nyilvánvalóan egy-másfél év múlva kiderül minden ilyen akció tartalmatlansága, értelmetlensége, és ha ez sorozatban derül ki - mint ahogy most már több éve sorozatban derül ki -, akkor ez az egész parlamenti törvényalkotási, sõt, költségvetési hitelünket veszélyezteti mind belföldön, mind külföldön.
Képviselõtársaim! Én hiszek a parlamenti demokráciában, kérem, hogy önök is higgyenek ebben, és ennek megfelelõen járjanak el nemcsak a '97. évi költségvetés, társadalombiztosítási költségvetés elfogadásakor, hanem minden pillanatban, minden jogszabály megalkotásakor. A történelem tanúja lesz annak, hogy a mai parlament mikor mit döntött, és ennek milyen következményei voltak. Köszönöm. (Taps a jobb oldali padsorokból.)