CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége kezdeményezte, hogy az idén, a millecentenárium évében megrendezésre kerüljön hazánkban a hadirokkantak, a hadigondozottak elsõ világtalálkozója. Több minisztérium, politikai szervezet nemes szándéknak minõsítette a kezdeményezést, mely véleményem szerint is az.
Honfoglalásunk 1100 éves jubileumi ünnepségsorozatába beillett volna egy ilyen találkozó, melyre a hazai résztvevõkön kívül elsõsorban a világháborúktól sokat szenvedett kelet-európai térség hadirokkantjai, hadiárvái jöttek volna el. Nemcsak ezeknek az embereknek a megbecsülése, hanem a környezõ népek megbékélése is elõsegíthetõ lett volna egy ilyen rendezvény által.
Miután a szervezõk eszmei támogatást kaptak, a Pénzügyminisztérium konkrét ígéretet is tett arra, hogy az idei - tehát 1996. évi - költségvetésben erre majd fedezetet fog biztosítani. Késõbb ezt visszavonták. Az idei költségvetés tárgyalásánál az általunk benyújtott módosító indítványt - mely a pénzügyi támogatást erre megteremtette volna - a parlament többsége elutasította.
Az ügy ekkor még nem veszett el teljesen. Mivel a hadirokkantak saját maguk semmiképpen nem tudják a költségek fedezetét biztosítani, más források után néztek. Így került az ügy a Népjóléti Minisztériumhoz tartozó Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványhoz. Ennek kuratóriuma - tudomásunk szerint - meg is szavazott bizonyos támogatást. Azonban ez mégsem realizálódott. Az ügyet magas közjogi méltóságok is támogatták, a fõvédnökök között szerepeltek volna.
A támogatók között voltak a parlamenti pártokat képviselõ közismert személyek is. Mivel a találkozón bizonyára szóba került volna a hadirokkantak sanyarú helyzete, felmerül az a kérdés, hogy nem ezért futott-e zátonyra ez a sokak által nemesnek minõsített kezdeményezés.
Emlékezetbe idézem, hogy a korábbi parlamenti ciklusban elfogadott utolsó törvény a hadigondozottak áldatlan helyzetét kívánta rendezni. Ebben szerepel az is, hogy a hadiárvák egyszeri, 50 ezer forintos, egy összegû térítésben részesüljenek. Ez mind a mai napig nem történt meg. Az említett törvény egyéb okok miatt is módosításra szorul. Tudomásunk szerint dolgoznak rajta, azonban még mindig nem került a parlament elé.
Az érintett emberek, akiknek mindenképpen kijár a társadalmi megbecsülés, idõsek, ezért minden késedelem egyre szûkíti azok körét, akikkel még törõdni lehet. Ezért ezen a területen a késedelem súlyos bûn és erkölcsi felelõsség, mely a kormányzatot terheli.
Kérdezem miniszter urat, miért marad el a hadirokkantak világtalálkozója, és miért késik a törvény módosítása, a hadiárváknak járó ugyanezen törvényben szereplõ térítés kifizetése? Várom válaszát. (Taps a KDNP padsoraiban.)