DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak érdekében, hogy megpróbáljam képviselõtársaim figyelmét ráirányítani annak a témának a fontosságára, amirõl beszélek, interpellációmat akként kezdem, hogy tisztelt képviselõtársaim, képzeljék önöket egy olyan fiatal család, házaspár helyzetébe, akik lakásvásárlás, illetve lakásépítés elõtt, nem rendelkezvén kellõ anyagiakkal, szeretnék igénybe venni a számukra biztosított szociálpolitikai kedvezménynek azt a változatát, miszerint elõlegezik részükre a késõbben megszületendõ gyermek után a szociálpolitikai kedvezményt. Van ennek az elõlegezett kedvezménynek egy teljesítési határideje - a jog nyelvén szólva -, ameddig a vállalt gyermeknek meg kell születni. Abban az esetben, ha határidõre, a vállalt határidõre a gyermek nem születik meg, a szociálpolitikai kedvezménynek ez a része átalakul kölcsönné, és adott esetben a havi törlesztõ rész a duplájára is emelkedhet.
A kormányrendelet ismer ugyan kivételt, amikor ezt a hátrányos következményt nem kell alkalmazni, mégpedig kettõt. Az egyik az, hogyha a házastársak valamelyike meghal, a másik, ha 67 százalékot meghaladó mértékben rokkanttá válik. Sajnos további feltétel, további lehetõség nincsen. Mert lehetõséget kellene biztosítani azoknak is, akinél ugyan a vállalt gyermek megszületik, de nem a vállalt határidõre.
Ebben a témakörben én kérdést intéztem a pénzügyminiszterhez ez év februárjában. Akkor államtitkár úrtól egy olyan ígéretet kaptam, hogy rövidesen, részben egy jogszabály-módosításnál, részben a lakáskoncepciónál erre kitérnek, visszatérnek. Megtörtént a kormányrendeletnek a módosítása - a 96/1966-os kormányrendelet -, készen van a kormány lakáspolitikai koncepciója, de a témát nem hajlandó rendezni egyik sem.
Kérdezem ezek után újra államtitkár urat, hogy érzi-e a kormány, hogy e területen volna tennivalója? És hogyha érzi, akkor egyáltalán van-e határideje annak, hogy mikor kíván itt bármit is megtenni? Köszönöm szépen.