SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Ön azzal kezdte a mondanivalóját, hogy én köztudottan kiskórházellenes vagyok. Én nagyon szeretném, ha nem állítana olyasmit, amit én nem mondtam, vagy ami nem vélelmezhetõ az eddigi 79 állításaimból. Tudok olyan parlamenti jegyzõkönyvet önnek mutatni, amelyik ennek pont az ellenkezõjét, vagy legalábbis cáfolja az ön által elmondottakat.
A másik. Úgy hangzik a kérdés, hogy kinek az érdeke, hogy félreinformáljanak engem Pincehely ügyében? És ezen nagyon elgondolkodtam. Tényleg, ki a fenének lehet az érdeke? Miért volna ilyen érdek egyáltalán? Ha valakinek, akkor képviselõ asszonynak pontosan kell tudni, hogy a népjóléti miniszternek még arra sincs joga, hogy javaslatot tegyen a megyei egyeztetõ fórumon, hogy egy-egy fekvõbeteg-intézménynek vagy szakellátó intézménynek mi legyen a sorsa. Pontosan azért nem, mert tavaly, amikor egy ilyen szabály létezett, akkor nap mint nap hallgattunk szülõotthonokkal kapcsolatban különbözõ felvetéseket, és egy olyan döntés született az Alkotmánybíróság részérõl, hogy csak törvénnyel és megyei egyeztetések alapján lehet meghatározni azt - nem is az önkormányzatoknak, hanem a finanszírozónak -, hogy milyen intézményeknek milyen sorsa lehet. Ez az egyik dolog.
Ennél fogva nem hiszem, hogy lehet bárki, akinek érdeke lehet engem félreinformálni. És miért tennék? A megyei tiszti fõorvos? Egyébként az ön által említett adat, az sajnos teljesen rosszul közelít, mármint, hogy hányadrészét szolgálja ki a térség lakosságának a pincehelyi kórház, mert ön azt mondta, hogy most hányat küldtek el tovább. Összességében az egy tényadat - és ezt le lehet válogatnia a gyógyinfók információs adattárából -, hogy ott lakik a pincehelyi kórház körzetéhez tartozóan Tolna megye népességének 17,7 százaléka, és 6,7 százalékát látják el a kórházban. Vagy az is egy ténykérdés, hogy van egy szülészeti osztály, ahol a szakmai normák szerint hét szülész- nõgyógyásznak kellene dolgozni, és egy dolgozik. Vagy van egy traumatológiai sebészet, ahol nincs aneszteziológus és nem lehet altatni. Ha ezek után a megyei tiszti fõorvos fölvállalja a felelõsséget, hogy ezt a kórházat üzemben tartja, akkor gondolom, hogy ez az õ dolga lenne. De miután ön sem orvos, meg én sem vagyok orvos, fogadjuk el a szakmai (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) véleményt, én azt javasolom önnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)