DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Valóban nagyon fontos a társadalom minden tagjának az utca és a közterület nyugalma és békéje minden vonatkozásban. Így azt hiszem, messzemenõkig egyet kell érteni azzal a jó szándékkal, amely a Ház elõtt levõ jelenlegi törvényjavaslat elõterjesztõiben itt konkrétan megnyilvánult.
Nagyon fontos, hogy megelõzzünk mindenfajta balesetet, szerencsétlenséget, amelynek az áldozata lehet ember, lehet egy másik lény, egy másik állat, és lehet egyéb kárt okozó sérelem is. Tárgyakban is keletkezhetnek károk. Azonban teljesen világosan kell látnunk, hogy a törvények az embereknek szólnak. A törvények alanya minden körülmények között ember, és az emberek részére ír elõ magatartási szabályokat. Ezt azért kell nyomatékosan elõrebocsátanom, miután alapjaiban téves lenne minden olyan jogalkotás, amely az emberen kívüli bármely más tárgyat vagy lényt akarna korlátozni. Csak az ember képes elolvasni, megérteni és betartani a törvényeket. Ez egy klasszikus alapelv. Én úgy gondolom, hogy mindenki, aki a jog szellemével foglalkozik, tanulta, vagy alanya a jognak, ezzel egyet kell hogy értsen. Ebbõl viszont azt a következtetést lehet csak levonni logikusan, hogy ha megsértik a törvénynek az elõírásait, akkor a hátrányt a törvénysértésért az embernek kell elviselnie, bármilyen jellegû is az a hátrány. Természetes, hogy mindannyiunk számára nyugodt és biztonságos körülményeket kell garantálnia az államnak. Ezért ír elõ olyan magatartási szabályokat, hogy a másik ember jogát - mondhatnám úgy is, hogy alapvetõ emberi jogait - ne sértsük.
Az állat, amely az ember közelében él, egy nagyon fontos funkciótömeget lát el. Vannak magányos emberek, akik idõs koruk miatt, családi helyzetük miatt nem tudnak mással foglalkozni. Egy állat jelenti a világhoz való kapcsolatot. Tulajdonképpen a gondoskodást, amit az ember ki tud magából fejteni, egy lényre, egy nem emberi élõlényre sugározza át. Én tudom, hogy az orvosi statisztikák kimutatták azt, hogy azok az idõskorú vagy beteg állapotú emberek, akiknek a környezetében egy általuk nevelt, a gondozásuk alatt álló kis lény van - egy kutya, egy macska, kinél mi -, azoknak az életminõsége, az egészségi állapota és az élettartama meghosszabbodik, szebb lesz.
Semmi körülmények között nem hozhat a Magyar Köztársaság parlamentje egy olyan joganyagot, amely beszûkítené ezt a mélyen humánus kapcsolatot, amely egy beteg, idõs - vagy nem olyan idõs - ember, és az általa szeretett, és általa gondozott, nevelt, vele a mindennapjait eltöltõ lénnyel kapcsolatban van.
Én ellenzéki padsorokban ülök, de a legnagyobb örömmel tapasztaltam azt, hogy itt, ennek a törvénynek a tárgyalása során az igen tisztelt Belügyminisztérium annyira megkülönböztetõ figyelmet tanúsított ennek a mindannyiunk életére igenis kiható joganyagnak, hogy Baraczka Róbertné államtitkár-helyettes asszony folyamatosan ott volt, és részt vett a 103 tárgyalásokban, és megfelelõ kynológus - mondhatom úgy - elõállításával, odahívásával biztosította a folyamatos, részletes szakmai tájékoztatást és együttmûködést. Azért kell erre rámutatnom, mert - sajnos - más törvényalkotási folyamatban igen ritkán tapasztalom azt, hogy a kormányzat illetékes fõhatósága folyamatosan részt vesz a törvénytervezet tárgyalásában. Itt ez egy remek példája volt annak, hogy igenis a szakapparátus mennyire hatékonyan tud közremûködni a törvények megszületésében.
Szeretnék rámutatni egy-két olyan részére ennek a törvényjavaslatnak, amely - megítélésem szerint - további finomításra kell hogy szoruljon. Elsõsorban az úgynevezett jogorvoslati útra kívánok rámutatni. Kérem, a törvénytervezet próbálja meghatározni, hogy milyen eljárás során állapíthatja meg az államigazgatási hatóság azt, hogy ez a lény - én most tudatosan nem ebnek nevezem vagy kutyának, hanem ez a lény - veszélyes, hogy ez egy-harapásos, vagy többharapásos esetnek volt a résztvevõje.
Ennek a törvénytervezetnek van egy olyan passzusa, amely kijelenti, hogy az államigazgatási határozat attól függetlenül végrehajtandó vagy végrehajtható, hogy az érintett ember, akinek a tulajdonában áll, vagy gondozása alatt áll ez az állat, jogorvoslat miatt a bírósághoz fordul. Én azt hiszem, ez a szakadás, amely a jogorvoslati út igénybevétele és az úgynevezett elõzetes végrehajtás automatizmusa között megállapítható, nem koherens a jelenlegi egész alkotmányos jogrendszerünkkel. Megoldható nagyon sok formában. Én csak példaként fogok egyet említeni, hogy a jogerõs államigazgatási határozat keltétõl számított meghatározott idõt biztosítana a törvény egy bírósághoz való fordulásra - mondjuk, 15 nap vagy 8 nap, egy viszonylag szûk intervallumot -, és a bíróság kötelezõen állást foglalhatna szintén nagyon rövid határidõn belül a döntés végrehajtása tekintetében. Például 3 nap alatt, vagy 8 nap alatt a bíró ideiglenes intézkedéssel itt állást foglalhatna.
(19.20)
De ezek nélkül az elemek nélkül nem lehet elviselni azt, hogy az államigazgatási határozat elrendeli az erõszakos beavatkozást - itt a törvénytervezet ivartalanításról vagy kiirtásról beszél -, míg lehetõséget ad ugyanez a törvénytervezet elvileg arra, hogy a bíróság majd megállapítsa, hogy itt kár következett be, magyarul: nem volt indokolt ez az erõszakos beavatkozás. Kérem, egy koherensen, demokratikus módon mûködõ és felépülõ polgári demokráciában nem tudok elképzelni egy olyan jogi megoldást, amelyben egy ilyen jellegû szakadás van. Ezt valamilyen módon rendezni kell itt a törvényalkotásnál.
Szintén rá szeretnék mutatni egy más jellegû problémára. Kérem, itt hatósági állatorvosról hallunk vagy olvasunk a javaslatban, és az elõttem felszólalók említették azt a bizonytalanságot, hogy egy állatorvos képzett kynológus-e. És bizonyos fokú hezitálás volt tapasztalható. Én rendkívül örülnék annak, ha ez a törvénytervezet lehetõséget találna arra, hogy a szakértõ testület, a Magyar Ebtenyésztõk Országos Egyesülete, (Tóth István közbeszól.) Köszönöm, Tóth képviselõ úr! Tehát ez a megfelelõ szakosztályának a bevonásával, köztestületként eljárva aktív részese legyen ennek, a törvény végrehajtásának. Azt hiszem, ott vannak az ország legkitûnõbb szakemberei, biztos, hogy elfogulatlanok lennének, hiszen valamennyien szeretik ezeket a lényeket, és a köznyugalom érdekében megtalálnák a legjobb megoldást. Az õ kirekesztésük ennek a törvénynek a végrehajtása során - az én megítélésem szerint - igen súlyos hiba lenne. Valamilyen formában ezt meg kell oldani.
További problémám evvel a törvénytervezettel, hogy nem egzakt. Kérem, ahány állatorvos vagy kynológus van, az mind más és más véleményt nyilvánít az úgynevezett pitbullokról. Hogy egyáltalán egzaktul meghatározható-e ez a fajta? Én nem vagyok kynológus, tehát a kutyákhoz értõ szakember, de mindenesetre keresem azt a megnyugtató megoldást, amely egyértelmûen elrendezi ezt a kérdést, mert minden egyéb esetben végrehajthatatlan lenne ez a törvény. Ha szakértõk számára nem egyértelmû, hogy mi vagy ki ellen véd egy joganyag, akkor hogy lehet ezt végrehajtani?
Szeretnék egy elképzelt példát önök elé bocsátani. Hát kérem: két szomszéd között valamilyen nézeteltérés van, és az egyik folyamatosan panaszkodik a másik kutyájára. Mondjuk, olyan esetben, amikor az a kutya nem is csinált semmi olyan tevékenységet, ami a panaszt megalapozná. Ha nem egzakt a törvény, mindannyian ki vagyunk téve egy inzultusnak a saját kutyánk felhasználásával, mint ürügynek a felhasználásával. Szintén rá kell mutatnom, hogy a nem egzakt "pitbull" szó többek között azt is jelentheti, hogy a magyar ebtenyésztõk a 104 nemzetközi versenyek résztvevõiként akkor hogy s mint tudnak funkcionálni? Mindennek megvan a jogban az elõnye és a hátránya. Végig kell elemezni, nem lehet átgondolás nélkül, részletes elemzés nélkül egy megnyugtató eredményre jutni.
Korábbi felszólalásomban ebben a témakörben én indítványoztam, hogy inkább arra térjen ki részletesen ez a törvény, hogy a nemkívánatos kutyák kitenyésztését vagy tenyésztését tegye érdektelenné. Például olyan módon, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi megoldásoknál sokkal súlyosabb eszközöket alkalmazzon a kutyaviadalokban részt vevõk, személyek, tehát emberek ellen. Kérem, részletesen meg kell fogalmazni, hogy egy kutyaviadalom - amely egyébként tilos - aki részt vett, a nála levõ mindennemû érték vagy a kutyaviadalhoz felhasználásra kerülõ vagy kerülhetõ tárgy, például ketrec, korlát, minden elkobzás alá esik, ha ezt a tiltott kutyaviadalt a hatóság leleplezi. Ez sokkal célravezetõbb lenne, mint egy hipotetikus veszély elleni, a sötétben való vagdalkozás. Szeretnék rámutatni, és elõre elnézést kérek, itt - úgy gondolom - egy eléggé humoros...