DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Most inkább csak az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtõzsdérõl szóló törvényjavaslathoz szeretnék hozzászólni, elsõsorban egy szempontból, ez pedig a törvényjavaslatnak azon - véleményünk szerint - súlyos hibája lenne, ami a versenykizárás, a versenysemlegesség elvének megsértésével kapcsolatos.
Úgy gondoljuk, hogy az a törvényjavaslat, amely ennyire - talán - egyoldalúan a nagybankok és hitelintézetek számára teremt kedvezõ gazdasági feltételeket az értékpapír-forgalmazás területén és a tõkepiacon, semmiképp sem fogadható el.
Az értékpapír-forgalmazók számára ez a törvényjavaslat rendkívüli mértékben diszkriminatív.
Természetesen egyetértünk azzal a nagyon helyes törvényalkotói elképzeléssel, miszerint a prudenciális szabályokat erõsíteni kell, a befektetõk érdekében megfelelõ szigorításokra szükség van. Ez teljesen egyezik a mi elképzeléseinkkel és elveinkkel.
De úgy gondoljuk, hogy az elmúlt hat évben ígéretesen fejlõdõ független értékpapír-kereskedõk, brókertársaságok versenyhelyzete rendkívüli mértékben károsulna, ha ezt a törvényjavaslatot az eredeti formájában fogadná el a parlament.
Különösen vonatkozik ez a befektetési társaságok szabályozásának problémakörére, ugyanis a befektetési társaság csak két tevékenységgel végezne ugyan többet az értékpapír-kereskedõknél - az egyik a jegyzési garanciavállalás, a másik a befektetési hitelezés -, de ezt is rendkívül korlátozott mértékben, legalábbis ahhoz viszonyítva, amit egy univerzális kereskedelmi bank számára - mint lehetõség - a hitelintézeti törvény és az értékpapírtörvény biztosítana.
Ráadásul a jegyzési garanciavállalással az értékpapír-kereskedõk nem foglalkozhatnának, márpedig a jegyzési garanciavállalást minden komoly kibocsátó igényli. Hogyha ez a lehetõség számukra nem lesz adott, akkor az értékpapír-kereskedõk - akárha több százmillió forint tõkével is rendelkeznek, és nagy tapasztalatuk és kiterjedt ügyfélkörük van, és jó brókertársaság hírében állnak - akkor is ki fognak maradni, vagy ki fognak folyamatosan kényszerûségbõl vonulni errõl a piacról.
És csak néhány nagy forgalmazó, amelyek nagy része külföldi tulajdonban lévõ hitelintézet vagy befektetési társaságnak a tulajdonában lévõ cég, akár legyen az a Citibank-, vagy az ING-, vagy a Creditanstalt-értékpapír, ezáltal ezek a nagy tõkeerejû forgalmazók, amelyek mögött - mint említettem - pénzintézeti tulajdonosok állnak, hosszú távon a teljes értékpapír-forgalmazás hozzájuk kerülne. Ezáltal a pénzintézeti és értékpapír-forgalmazói szféra gyakorlatilag összeolvadna.
Úgy gondoljuk, hogy ez nem lehet a törvényalkotók szándéka, ezért ezt a törvényjavaslatot mindenképp módosítani lenne szükséges, hogy legalább átmenetileg esélyt kapjanak a kisebb tõkeerejû, de egyébként a szakmai körben megfelelõ elismertséggel bíró értékpapír-kereskedõk arra, hogy a tevékenységüket úgy folytathassák, hogy legyen esélyük a megerõsödésre.
Ezért átmenetileg célszerûnek látszik, hogy például a hitelintézetek az értékpapír-forgalmazásnak az úgynevezett bizományosi tevékenységi körével is foglalkozzanak, lévén, hogy ha kiterjed rájuk a befektetési szolgáltatási tevékenység bizományosi tevékenységre is, akkor a széles fiókhálózattal rendelkezõ pénzintézetek a teljes piacot le tudják fedni.
Elképzelhetetlen, hogy egy teljes körû szolgáltatást nyújtó hitelintézet társaságával szemben, bármilyen kiváló és hozzáértõ is az adott bizományosi tevékenységet végzõ független bróker, esélye nincs arra, hogy komoly megbízást kapjon ezen a területen.
Úgy gondoljuk, hogy ez a módosítás legalább egy két-három éves idõszakra szükséges lenne. Számos más pontja is. Gondolok itt a befektetési társaság alaptõkéjének az egymilliárd forintos nagyságban való meghatározására is, amely túl magas - véleményünk szerint -, és ezt legalább ötszázmillió forintra vissza kellene szállítani, mint ahogy az az eredeti javaslatban benne volt. Esetleg úgy, hogy megint egy két-három éves kifutással elõírni azt, hogy 118 befektetési társaságnak - mondjuk, három éven belül - az egymilliárdos, jegyzett tõkenagyságot el kell érnie.
Ez, hogy a törvényjavaslat '97. január 1-jétõl léptetnék életbe, ezen szigorú szabályokat akár prudenciális, akár tõkenagyságra vonatkozót, úgy gondoljuk, hogy túlságosan rövid idõ. Ennek az lesz a következménye, hogy tõkeerõs brókertársaságok, értékpapír-kereskedõk a látványos fejlõdésüket elvesztve, rövidesen kénytelenek lesznek vagy beolvadni valamilyen nagy hitelintézet befektetési társaságába, vagy pedig ebbéli tevékenységüket befejezni. Ez mindenképpen versenykorlátozó.
Van egy másik hatása is, amit talán szintén szükségesnek vélek elmondani, hogy mind a hitelintézetet, mind a bankokat illetõen, mind az értékpapír- forgalmazást illetõen a külföldi befektetõk és tulajdonosok aránya ijesztõ mértékben növekszik. Nem mintha a Néppárt bármelyik tagja is, vagy személyemben én - úgymond - külföldibefektetõ-ellenes lennék, de azt õszintén és aggodalommal látjuk, hogy a nagybankok, amelyeket külföldi tulajdonosok vásárolnak meg, fokozatosan vonulnak ki a befektetési piac és a hitelezési piac egy szegmensérõl. Ez pedig a mikro-, kis- és középvállalkozások.
Éppen az IPOSZ elnöke a mai nap közölte, hogy rengeteg panasz van a privatizált nagybankokra. Gyakorlatilag folyószámla-vezetést sem hajlandók már végezni, nemhogy kis- és középvállalkozóknak vagy - pláne - mikrovállalkozóknak hiteleznének.
Ahogy ezt látjuk, a hitelállomány nemcsak reálértékben csökken ebben a vállalkozói körben, hanem már nominálértékben is egészen drasztikus a csökkenés. Úgy gondoljuk, hogy a nagy értékpapír-kereskedõ cégek 3-400 vagy talán 500 millió forint alatti nyílt kibocsátású részvény vagy kötvény forgalmazásában nem lesznek igazán érdekelnek.
Azáltal, hogy közben a közepes nagyságú és kisebb, önálló bróker értékpapír-kereskedõk tevékenységét a törvény ilyen keményen szigorítja és korlátozza, egyben azt is jelenti, hogy az olyan vállalkozások kockázati tõkeigénye, ami nagyságrenddel kisebb, de ugyanakkor rendkívül szükséges lenne a magyar gazdaság jövõjét illetõen, a tõkepiacon is hátrányos helyzetbe kerülnek, és a hitelhez, valamint kockázati tõkéhez való hozzájutási esélyük tovább romlik.
(20.50)
Úgy véljük, hogy Magyarországnak is - már csak az Európai Unióhoz való csatlakozás és harmonizáció miatt is - figyelnie kellene arra, hogy a vállalkozó, a gazdasági vállalkozási szerkezet többé-kevésbé kompatibilis legyen. Magyarországon megfigyelhetõ - az elmúlt két évben különösen is -, hogy a nagyvállalatok részesedése a GDP-termelésben erõsen növekvõ, ha jól emlékszem, ma már ez 40 százalék fölött van. Ugyanakkor ez az Európai Unióban mintegy 29-30 százalék körüli, ugyanakkor ott a mikro- és kisvállalkozások részesedése a GDP elõállításában sokkal, szignifikánsabban magasabb, mint Magyarországon. Ez többek között egy ország, akár éppen egy unió gazdasági fejlõdését, rugalmasságát és innovatív pozícióját és lehetõségeit is javítja, míg ugyanakkor Magyarországon ez a fajta szükséges vállalatszerkezeti módosulás nemhogy pozitív irányban történne, hanem - véleményünk szerint - egyre hátrányosabban érinti fõleg a magyar vállalkozói kört.
Ezek olyan javaslatok és olyan módosítások lennének, amelyek természetesen egy átmeneti idõre szólnak, és ha a szereplõknek van felkészülési idejük arra, hogy például a befektetési társaság számára elõírt egymilliárdos, készpénzben befizetendõ tõkenagyságot elérjék - ez, gondolom, két-három év alatt a közepes nagyságú értékpapír-kereskedõ társaságoknál mint lehetõség fennáll -, akkor ez egy pozitív elmozdulást eredményezne talán számukra. Valószínûleg többen közülük megpróbálkoznának erre a szintre feljönni, míg ugyanakkor, ha egy ilyen rövid átmeneti idõszak áll csak fenn, akkor egyszerûen nincs realitása annak, hogy saját erejükbõl ezt a nagyságot elérjék.
Ugyanakkor nem biztos, hogy a nagyság, a tõkenagyság jelzi azt, hogy egy értékpapír-kereskedõ vagy befektetési társaság egyben professzionális munkát végez. Mondhatnám itt az egyik legnagyobb brókertársaságot, a Talentum Rt.-t, amit éppen államtitkár úrral együtt vitattunk meg itt a parlamentben. A VVM- lízing kapcsán valószínûleg komoly hibát követett el azáltal, hogy nem igazán nézte meg a VVM-lízing valódi gazdasági-pénzügyi pozícióját, és ma már egyértelmûen bizonyítottan többmilliárdos veszteséget okoz fõleg kisbefektetõknek, de nagybefektetõknek is.
Úgy gondolom, számos kisebb önálló értékpapír-kereskedõ ugyanakkor a relatív tõke kisebbsége ellenére is kiválóan végzi ezt a tevékenységét. Tehát 119 nem biztos, hogy ami nagy, az egyben professzionális is. A törvényjavaslaton végig az húzódik, hogy az adja a nagyobb biztonságot, aminek nagyobb az alaptõkéje. Ebben kételkedem.
Ha a törvényjavaslat vagy a törvény precízen leírja, hogy milyen tevékenységet milyen szakmai képesítéssel, milyen tõkenagysággal, milyen jogi keretek között lehet végezni, akkor úgy gondolom, hogy a tõke, elõírt alaptõke nagysága nem kellene, hogy Magyarországon ilyen magas legyen. Az Európai Unióban például ötmillió ECU körül van a befektetési társaságok szükséges elõírt minimális alaptõkéje egy olyan régióban, ami a világ egyik legfejlettebb és legkapitalizáltabb gazdasági régiója.
Magyarország számára is az unióba való csatlakozás után ez a határ, illetve ez a tõkenagyság biztos, hogy kötelezõen elõírt lesz, de addig mindenképpen - szerintem - kellene egy átmeneti idõt hagyni arra, hogy az értékpapír- forgalmazás, a tõkepiac, kockázati tõkepiac megfelelõ mértékben és megfelelõ arányban a kis-, közép- és nagyvállalkozások számára is fejlõdni tudjon.
Ezért a kormány képviselõjének és a kormánynak, a törvényalkotók felé a javaslatunk mindenképp az, hogy azt a részét az értékpapír-forgalmazásról szóló törvényjavaslatnak, amely túlságosan is versenykorlátozó, és hátrányos helyzetbe hozza az egyébként megbízható és jól mûködõ értékpapír-társaságokat, ezt korrigálják, az ilyen módosító javaslatokat pozitívan fogadják be, és legyen lehetõség arra az átmeneti, arra a türelmi idõre, ami alatt talán ezen forgalmazók és kereskedõk kellõen meg tudnak erõsödni és kiegészítõ szereplõi tudnak lenni annak a tõkepiacnak, annak az értékpapírpiacnak, ahol már ma is - véleményem szerint - 70-80 százalékos nagyságban a külföldi tulajdonban lévõ vállalkozások uralják a terepet.
Ez meg fog történni a privatizáció továbbfolytatásával a nagybankoknál is, és a magyar pénz- és tõkepiac, a bankszféra igen jelentõs hányadban külföldi tulajdonban lesz, ami önmagában véve nem biztos, hogy hátrányos, de a tapasztalatunk az, hogy ezek a privatizált bankok nem feltétlenül tartják feladatuknak, hogy az éppen csak kibontakozó, és jelentõs tõkehiánnyal küszködõ mikro-, kis- és középvállalkozásokat segítsék.
A Néppárt véleménye szerint erre mindenképp szükség lenne. Azért - befejezésül - újra azt kérem a törvényalkotóktól, hogy ezen módosítási javaslatainkat majd a szükséges idõben vegyék figyelembe és fogadják megértéssel. Köszönöm.