HIDASI REZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót, elnöknõ. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslatok deklarált célja, hogy jobban szolgálják a betétesek és befektetõk védelmét, és egyúttal közeledjenek az európai normákhoz. A továbbiakban ezért elsõsorban ebbõl a szempontból közelítem meg a törvényjavaslatokat.
A különféle pénzügyi szolgáltatások végzését a törvényjavaslatok változatlanul alapvetõen intézményi feltételekhez kötik, az egyes tevékenységeket kizárólag a törvényekben definiált intézmények folytathatják. A szélesebb körû szolgáltatások nyújtására feljogosított intézményeknek magasabb tõkekövetelményeknek kell megfelelniük. A tevékenységi kör szûkülésével enyhülnek az elõírt követelmények.
A hitelintézeti törvényben definiált pénzügyi és kiegészítõ pénzügyi szolgáltatások az Európai Közösség második bankdirektívájában felsorolt összes tevékenységre kiterjednek. A törvény hatálya alá vont szolgáltatások tárgyköre lehetõséget nyújt arra, hogy a ma még nem szabályozott tevékenységeket is csak a törvényben megszabott követelmények és felügyeleti engedélyezés, illetve ellenõrzés mellett lehessen folytatni.
Az értékpapírtörvény-javaslat - az elõbbivel összhangban - definiálja a forgalmazási tevékenységeket. A törvény hatálya alá tartozó intézmények, tevékenységek között csak kis mértékben bõvül az átjárás, ami arra utal, hogy az új törvényre is alapvetõen jellemzõ marad az intézményi szabályozás szelleme. A hitelintézeteket az új értékpapír-törvény a továbbiakban beengedi ugyan az értékpapír-forgalmazás eddig tiltott területére, de csak az állampapírok és a zártkörûen forgalmazott értékpapírok forgalmazásában vehetnek részt. A hitelintézetek továbbra is csak önálló brókercégeik révén vehetnek részt a nyilvános kibocsátású részvények, kötvények és egyéb vállalati papírok forgalmazásában.
(21.00) 120
A hitelintézeti törvény, összhangban az Európai Közösség második bankdirektívájával, nem szûkíti le a hitelintézetek által végezhetõ értékpapír- mûveleteket, hanem ezt az értékpapír-törvény teszi meg. Ezért vélelmezhetõ, hogy a megszorítás elsõdleges célja az értékpapír-forgalmazók piaci pozíciójának védelme a kiterjedtebb fiókhálózattal rendelkezõ bankok versenyétõl.
Bár a különbözõ jellegû kockázatok kezelésének és ellenõrzésének jelenlegi színvonala mellett kétségtelenül fennáll a veszélye annak, hogy a bankok értékpapír-befektetési tevékenységükkel betétesek pénzeit is kockáztatják, a magyar pénzügyi rendszer versenyképessége szempontjából célszerûbbnek látszik egy, a jelenleginél erõteljesebb elmozdulás tevékenységi vagy funkcionális szabályozás irányába.
Az európai uniós csatlakozást követõen életbe lépõ intézmények székhely, ország szerinti felügyelete mellett az univerzális pénzügyi intézmény belépése a hazai piacra komoly kihívást jelent majd a magyarországi székhelyû intézmények számára. Az EU direktívája, az 1996-tól hatályba lépett úgynevezett CAD mellett elvileg lehetõség van arra, hogy különváljanak a bankok értékbefektetéssel kapcsolatos úgynevezett piaci kockázatai a más típusú kereskedelmi banki kockázattól. A befektetési szolgáltatások tekintetében az EU szelleme éppen ezért nem a tevékenység tiltását, hanem a biztonságot szolgáló tõkekövetelmények elõírását sugallja.
A törvény jelentõs újítása, hogy megalkotja a legtágabb körû forgalmazási tevékenységre feljogosított befektetési társaság intézményét. Ezek a társaságok a forgalmazó cégeknél magasabb indulótõke-követelmény mellett forgalmazói tevékenységen túl befektetési hitelt nyújthatnak, jegyzési garanciát vállalhatnak, részvénytársaság felvásárlásával kapcsolatos tanácsadást és szolgáltatást nyújthatnak, valamint értékpapír-ügynöki tevékenységet is elláthatnak. A befektetési társaságok ezért a jövõben a mainál jelentõsebb szerepet tölthetnek be a vállalatok tõkeszükségletének kielégítésében és a vállalati szerkezetek átalakításában.
Az új törvények a jelenleginél szigorúbb tõkekövetelményeket támasztanak a piacra lépõ pénzügyi intézményekkel szemben. Ez a megemelt minimális alaptõke- követelményekben is megmutatkozik. A bankoknál 1 milliárdról 2 milliárd forintra, a szakosított hitelintézeteknél jelenlegi 500 millióról 1 milliárdra, a szövetkezeti hitelintézeteknél 50-rõl 100 millió forintra emelkednek. Az újonnan definiált pénzügyi vállalkozások tõkeminimuma 20 millió forint lesz. Az új értékpapír-törvényben definiált befektetési társaság követelménye 1 milliárd forint lesz, az értékpapírt forgalmazóké 50-rõl 100 millió forintra, a bizományosoké pedig 10-rõl 20 millió forintra emelkedik.
Meg kell jegyezni, hogy az új minimális tõkekövetelmények reálértékben nem jelentenek magasabb értéket, mint az 5-6 évvel korábban hatályba lépõ törvényeké. A már mûködõ intézmények átmeneti idõt kapnak a magasabb követelmény teljesítésére. A magyar bankpiac sok tekintetben megfigyelhetõ telítettsége, a már mûködõ bankok egy körének gyengesége és az átalakuló magyar gazdaságban a szokásosnál nagyobb hitelezési kockázat ugyanakkor indokolják a piacra lépés küszöbének emelését. Az engedélyezés egyéb feltételei szigorodnak, a befektetõk védelme és a piac szabályozottsága szempontjából az a legfontosabb, hogy minden pénzügyi intézmény alapítása és mûködése engedélyköteles.
Ez egyúttal véget vet annak a kisbefektetõk számára veszélyes helyzetnek, hogy bizonyos pénzügyi vállalkozások a felügyeleti ellenõrzést megkerülve nyújthassanak kockázatos pénzügyi szolgáltatásokat. A betétesek, befektetõk védelmét szolgálja az is, hogy szigorodnak a tulajdonosokra, az ügyvezetõkre és a vezetõ testület tagjaira vonatkozó szakmai és erkölcsi követelmények és engedélyezési feltételek. Jelentõs elõrelépése az új hitelintézeti törvénynek a nemzeti elbánás elvének érvényesítése, ami a külföldi tulajdonosok belföldiekkel egyenrangú kezelése terén mutatkozik meg.
Az új törvény nemzeti hovatartozástól függetlenül teszi engedélykötelessé a befolyásoló tulajdon megszerzését. Mindkét törvényjavaslat szigorú feltételeket fogalmaz meg a befolyásoló tulajdonosok szakmai és erkölcsi alkalmasságának megítélésére. A törvény tulajdonszerzési korlátozásai a befektetõk védelme érdekében szigorodnak, amennyiben egy tulajdonosnak nem lehet több forgalmazóban közvetlen tulajdona, amint a tõzsde és a felügyelet tisztségviselõi sem szerezhetnek közvetlen tulajdont forgalmazóban.
Az alapítási követelmények mellett a mûködés feltételei is szigorodnak a pénzügyi intézmények és még inkább az értékpapír-forgalmazók tekintetében. A két törvényjavaslat alapállása, hogy a betétesek és befektetõk fokozott 121 védelme érdekében a nemzetközi normákhoz illeszkedõ követelményeket támasszon a hatályuk alá tartozó intézmények mûködésével szemben. A törvény újítása, hogy az alapítás engedélyezése mellett a mûködés megkezdése is engedélykötelessé válik, minthogy az engedélyhez kötött tevékenységek köre szélesedik, lehetõség nyílik a piac jobb ellenõrzésére és ezáltal a kockázatok mérséklésére. A hatályos pénzintézeti törvény a hitelintézetek tekintetében már születésekor többé-kevésbé átültette a körültekintõ mûködésre vonatkozó nemzetközi bis-követelményeket és az EU tõkeszabványait - tõkemegfelelés, szavatoló tõke.
Az új törvény további harmonizációs lépéseket tesz a belsõ hitelek, a kapcsolódó hitelek, nagy kockázatok vállalása, befektetések korlátozása, az általános tartalékképzés és a szavatolótõke összetétele vonatkozásában. A mûködés magasabb követelményei ugyan növelik a pénzügyi közvetítés költségeit, egyúttal a biztonságosabb mûködést szolgálják. Az új értékpapírtörvény jórészt most teszi meg az európai tõkeszabványok, mindenekelõtt a tõkemegfelelési elõírások adaptálását. A forgalmazó kockázatainak kezelésére életbe léptetett szabályok, a likviditási tartalék, a kockázati összérték naponkénti megállapítása, a szavatolótõke számítása, a tõkemegfelelési elõírás, a befektetési korlátok nagyobb biztonságot nyújtanak a forgalmazó cégeknek és ezáltal a befektetõknek.
A törvény fõ újítása, hogy mivel a hitelintézetek mellett a pénzügyi vállalkozások teljes körére kiterjed a hatálya, a ma még nem szabályozott intézmények mûködését és tevékenységek végzését is szabályozni fogja. A piac nagyobb fokú szabályozottságát szolgálja az is, hogy az új értékpapír-törvény a zárt körû forgalomba hozatal feltételeit is szabályozza.
A törvényjavaslatok lényeges vonása, hogy a jelenleginél nagyobb hangsúlyt helyeznek a betétesek és befektetõk védelmére, ez mutatkozik meg az alapítás és a mûködés követelményeinek már tárgyalt szigorításában, a pénzügyi szolgáltatások szélesebb körének szabályozásában és ellenõrzésében. Ezeken felül is találunk olyan módosításokat, amelyek a befektetõk nagyobb biztonságát és különösen a kisbefektetõk védelmét szolgálják.
Az új értékpapír-törvény több tekintetben is erõsíti a befektetõk védelmét. A nyilvános forgalomba hozatal feltételeinek szigorításával az értékpapír- befektetések nagyobb biztonságát szolgálja. Tartalmi követelményei kibõvülnek és jóváhagyásai, feltételei szigorodnak. A kötvény nyilvános forgalomba hozatalának feltétele, hogy a kibocsátó legalább egy éve mûködjön. A nyilvános részvénykibocsátás útján történõ tõkegyûjtést a törvényjavaslat akkor teszi lehetõvé, ha a kibocsátó már két éve mûködik. A befektetõk védelmét szolgálja az is, hogy a forgalmazók ügyfélkapcsolatai szabályozottá válnak. A bennfentes kereskedelem megállapítására alkalmas tények körének pontosításával és bõvítésével, valamint a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás tilalmának kimondásával a törvényjavaslat szintén a befektetõk jobb védelmét szolgálja, a bennfentes kereskedés a mainál szigorúbb szabályozása egyúttal az EU- csatlakozásnak is fontos elõfeltétele, lásd például a Fehér Könyvben.
A tõzsde, az elszámolóház és a forgalmazók tájékozottsági kötelezettsége szintén a befektetõk jobb informálását szolgálják. A törvényjavaslat fontos újítása, hogy kötelezi a forgalmazókat a Befektetõvédelmi Alap létrehozására, illetve az ahhoz való csatlakozásra. A kártalanítás felsõ hatása megegyezik a betétbiztosításával, 1 millió forint. Noha az alap létrehozása kétségtelenül költségesebbé teszi a forgalmazók mûködését, a befektetõk nagyobb biztonsága érdekében célszerû ezt a költséget vállalni.
A törvények hatálya alá tartozó tevékenységek és intézmények hatékonyabb ellenõrzése érdekében mindkét törvényjavaslat szélesebb körû jogosítványokat és nagyobb eszköztárt nyújt a felügyeletek számára. Bár az adatszolgáltatási kötelezettségek bõvítése, az ellenõrzési szankcionálás szigorítása az eddiginél nagyobb terhet ró az érintett intézményekre, ugyanakkor növeli a felügyeletek felelõsségét, a pénzügyi rendszer biztonságos mûködését.
(21.10)
A megnövelt jogosítványokkal együtt járó fokozott felelõsség érvényesítésére az egységes felügyeletnek kell törekednie. Bár a bankcsoport összevont alapú felügyeletére vonatkozó szabályok elsõdleges célja, hogy a hitelintézet mûködésével összekapcsolódó pénzügyi vállalkozások mûködésének nagyobb biztonságát és hatékonyabb ellenõrzését szolgálják, és eleget tegyenek a konszolidált alapú felügyeletre vonatkozó európai irányelvnek, egyúttal 122 elõrelépést jelentenek az univerzális pénzügyi intézmények kezelése és a tevékenységi szabályozás tekintetében is. Az új törvények, mint azt a fentiekben láttuk, két tekintetben is fontos elõrelépést jelentenek. Azáltal, hogy megemelik a pénzügyi szolgáltatások nyújtásával foglalkozó intézményekkel szemben támasztott követelményeiket, növelik a betétesek és befektetõk biztonságát. Az újraforgalmazott szabályok közelítenek az Európai Unió normáihoz, és ezzel egyrészt jogi oldalról hozzájárulnak a csatlakozás feltételeinek megteremtéséhez, másrészt lehetõséget adnak arra, hogy a magyar piac szereplõi felkészülhessenek az EU-tagságból fakadó magasabb követelményekre.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a pénzügyi intézményekkel szemben támasztott szigorúbb követelmények a ma mûködõ és a jövõben piacra lépõ szervezetek számára új kihívást jelentenek. A mindkét törvény által biztosított átmeneti idõ ellenére is lesznek olyan intézmények, amelyek nem képesek eleget tenni az új követelményeknek, mint ahogy eddig is voltak. Ez várhatóan a piac nagyobb fokú koncentrációját fogja elõidézni, ami a gyengébb tõkeerejû szervezetek felvásárlása, fúziója révén mehet végbe.
A koncentráció folyamatát azonban a növekvõ verseny is kikényszeríti. Mivel a magyar piac elkerülhetetlen szélesebb körû megnyitása a fióknyitás, határon túli szolgáltatásnyújtás a külföldi pénzügyi intézmények elõtt amúgy is tovább fogja erõsíteni a versenyt, az erre való felkészülés idõszakában inkább elõnyös, mint hátrányos, ha a piac koncentrációja és megtisztulása idõben végbemegy. Az új törvények fõ vesztesei azok a pénzügyi vállalkozások lesznek, amelyek saját tõkéjüket meghaladó nyilvános forrásgyûjtéssel alapozzák meg üzleti tevékenységüket. Ma ez elsõsorban lízingcégekre jellemzõ. A nyilvánosságtól történõ forrásgyûjtés korlátozása azért várhatóan beszûkíti e vállalkozások tevékenységét, ami a beruházások finanszírozása szempontjából hátrányos lehet. A szélesebb körû forrásgyûjtésre felhatalmazott hitelintézeteknek kell ezért a mainál inkább alkalmassá válniuk a beruházások megfelelõ kondíciók mellett történõ hitelezésére. Ez a probléma azonban már túlmutat az itt tárgyalt törvények hatókörén. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)