DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány gazdaságpolitikája változatlan, ez kiolvasható az elõttünk levõ javaslatból. Az ellenzék által olyan sokat bírált restriktív vagy sorvasztó politika immáron nem tesz semmi fordulatot ebben. De nem is számítottunk erre. A javaslatból az is látszik, hogy a költségvetés hiánya változatlan, csupán belsõ átrendezésekrõl van szó, ami a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint azért komoly figyelmet érdemel, mert az egyes intézkedések mögött nincsenek - vagy nincsenek megfelelõ - szakmai érvanyagok. Ezért engedjék meg, hogy ezeknek egy részére felhívjam a figyelmüket.
A Magyar Demokrata Fórumnak mint ellenzéki pártnak az a célja, hogy ezekre felhívja az önök figyelmét, és nem a gazdaságpolitikájuk helytelenségérõl akarjuk most meggyõzni önöket - erre az 1997. évi költségvetés tárgyalásakor lesz lehetõség, és nyilván az ezzel elégedetlenek köre felmérhetõ sokszor, legközelebb szombaton is például. De csak Sepsey Tamás kedvéért tettem ezt a kitérõ megjegyzést.
Három kérdéskörrõl röviden, igazán tisztelegve önök elõtt, hogy türelmük idáig tartott, igyekszem takarékoskodni még mindannyiunk kevés energiájával, ami van. A három kérdéskör közül az elsõ az MNB veszteségeinek a kezelése, a másik a kamatmegtakarítások összege, a harmadik pedig az Állami Privatizációs Részvénytársaságnál maradó privatizációs bevételek sorsa. 123
A törvényjavaslat egy elég rövid, lakonikus huszárvágással úgy dönt, hogy a költségvetés megtéríti az MNB veszteségeit. Pont. És nem tisztáz nagyon fontos kérdéseket szerintünk. Miért és hogyan keletkezett ez a veszteség? Mekkora a veszteségnek az összege? Mindent átvállal a költségvetés, a veszteségeket teljes körûen?
Köztudott, hogy a Magyar Nemzeti Bank is végez kereskedelmi banki tevékenységeket. Lehet tudni például nemesfémüzletekrõl, ha más nem, bizonyos kétes, vagy igazságszolgáltatás és bíróság elé jutó ügyek tekintetében. Lehet tudni különbözõ garanciális üzletekrõl, lehet hallani behajthatatlan követelésekrõl. Ezzel szeretném jelezni, hogy több olyan kereskedelmi banki tevékenység is van, aminek a veszteségét nem biztos, hogy a költségvetésnek át kell vállalnia, a magunk részérõl teljesen indokolatlannak tartjuk. A jelen elõterjesztés semmi információval nem szolgál arról, hogy ezeknek a veszteségeknek az összege milyen, mekkora. Az eredeti költségvetésben a 10. számú mellékletben a bevételi oldalon a Nemzeti Bank befizetései között találunk egy 20,5 milliárdos összeget. Gondolná egy képviselõ, ha itt ebben az évben veszteség lesz, akkor a költségvetés módosításakor ez az összeg legalább nullára korrigálásra kerül. Ahogy én felütöttem a módosításban levõ 10. számú mellékletet, ott változatlanul ez a 20,5 milliárd forint szerepel. Én tisztelettel kérném az államtitkár urat, hogy ha mást nem, az általános vita után ezeket a kérdéseket legyen kedves tisztázni.
A Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint a Nemzeti Bank veszteségeinek a kezelését nem így, eldugva, az 1996-os költségvetés módosítása során, hanem az 1997. évi költségvetéssel egy idõben kell megvitatni, és azokat a nyitott kérdéseket, amik elõttünk vannak, megvitatni, és arról megfelelõen dönteni. Szerintünk dönteni kell, és a képviselõket döntési helyzetbe kell hozni megfelelõ információval arról, hogy mekkora ez a hiány. A hiány pontos összegét meg kell nevezni. Meg kell nevezni, hogy ennek melyik részét ítéli a kormány vagy a parlament megalapozottnak, és melyiket ebbõl olyannak, ami átvállalható. Végül az is egy megfontolásra és megtárgyalásra váró kérdés, hogy az átvállalt hiány - miután ebben valamilyen döntés születik - ütemezése hogyan történjék, rögtön egy összegben, vagy esetleg valamilyen elhúzott idõpontban. Meg kell hogy mondjam, az én ismereteim szerint a szakértõknek is ezekrõl a kérdésekrõl megoszlanak a véleményei.
A Nemzeti Bank hiányának kezelése után engedjék meg, hogy a kamatmegtakarítások összegérõl igazán röviden egy mondat erejéig szóljak. Egy kormányhatározat 1996-ban - az 1045. - úgy döntött, hogy a privatizációs bevételek adósságtörlesztésre való felhasználásából eredõ kamatmegtakarításokat gazdaságélénkítésre kell fordítani. Ez az elõterjesztés, ami itt van elõttünk, egy fél számot nem tartalmaz arról, hogy mekkora a kamatmegtakarításnak az összege, mekkora összegrõl beszélünk. Tudom, és az államtitkár úr hozzászólásában szóbelileg kiegészítette - ne haragudjon, államtitkár úr, nem tartjuk azért egy gáláns és a Pénzügyminisztériumhoz méltó megoldásnak, hogy egy fél mondattal kiegészíti, hogy "a megtakarítás nyomán realizálódó mintegy 23 milliárd forintból". Úgy gondolom, a parlament méltóbb annál, hogy errõl érdemi, írásbeli és hiteles információt kapjon. Meg kívánom jegyezni, hogy itt a felhasználás mértéke 10 milliárd forintra vonatkozik. Nyilván felvetõdik, gondolom, nemcsak bennem, másban is a kérdés, hogy akkor mi lesz a további 13 milliárdnak a sorsa. Annyit talán megérdemelne a parlament is, hogy errõl tájékoztassák, és ez a kormány elõterjesztésébõl kiderüljön.
Végül - harmadszor - pedig az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságnál maradó pénzek sorsára, illetve annak két aspektusára szeretném a figyelmüket felhívni.
(21.20)
Ugye, azt tudjuk, hogy eddig összesen átutalt az ÁPV Rt. 342 milliárdot; 150-et, 100-at és 92-t. Tehát az 1995. évi privatizációs bevételekbõl az ÁPV Rt.-nél kell még hogy maradjon 120 milliárd forint, de az elmúlt kilenc hónapban errõl a 120 milliárd forintról semmi szó nem esik, errõl semmi tájékoztatást nem kaptunk, mi ennek a sorsa, ezzel mi történik. Errõl is én elengedhetetlennek tartom, hogy a költségvetési szavazás elõtt a képviselõk megfelelõ tájékoztatást kapjanak.
Hasonlóképpen információban, érvekben és szakanyagokban szegény az az eleme a javaslatnak, amelyik úgy rendelkezik, hogy az ÁPV Rt. 1996-ra 41 milliárd 124 plusztartalékot képez. Ez egy rendkívül magas összeg, nem látjuk ennek az indokát. Lehet, hogy ennek van, de ezt ügyesen eltitkolták elõlünk.
Valószínûnek tartjuk, hogy esetleg túl nagy garancia- és kötelezettségvállalásokat tett az ÁPV Rt., és erre ezért van szükség, de én úgy gondolom, hogy itt a parlamentben nem találgatásokba kell bocsátkozni, hanem az elõterjesztõnek feladatai közé tartozik ezeknek a tisztázása.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megköszönve türelmüket, én úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása elkerülhetetlen. Mi tisztában vagyunk, hogy önöknek 72 százalékuk van a parlamentben, és mindent megszavaznak, és majd az ellenzéket hallani sem szívesen szeretik, mondván, majd '98-ban döntenek a választók, de kérem, nézzék el nekünk, hogy ez a kötelességünk.
Kérem önöket, hogy ezekre a kérdésekre - ahhoz, hogy érdemben dönteni tudjon a Ház - adják meg a válaszokat, hogy véletlen se legyen az a látszat, hogy itt esetleg a parlament kormánypárti patkóiban olyan szavazógépek ülnek, akik minden érdemi információ nélkül csak megnyomják a gombot, vakon, megfelelõ és hiteles tájékoztatás nélkül.
Amennyiben a kormánypárti képviselõk ezeket az információkat nem igénylik, akkor kérem papírtakarékosságból kisebb példányban, de az ellenzéki oldalon levõ képviselõknek szíveskedjenek eljuttatni, elõre is megköszönve megtisztelõ figyelmüket és munkájukat. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps az ellenzéki padsorokban.)