DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem a tüntetéssel kívánok foglalkozni, nehogy még egyszer mód és lehetõség legyen mindazokat elmondani, amiket nem mondtam el.
A költségvetési törvény módosítása kapcsán kénytelen vagyok a 11. § néhány rendelkezésére fölhívni jelen levõ képviselõtársaim figyelmét. Annak tudatában, hogy napirend utáni felszólalásra jelentkeztem, tehát én mindenképpen meg fogom várni a végét.
Ez a 11. § módosítja a költségvetési törvény 41. §-át két tekintetben. Az egyik az, hogy a német Újjáépítési és Hitelbank részére lehetõvé teszi, hogy a kormány a központi költségvetés terhére a német Újjáépítés és Hitelbank által megkívánt formában összegszerû, korlátozás nélküli kezességet vállaljon.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Nem ok nélkül utalok vissza a zárszámadás során elmondottakra. Tudniillik ez egy olyan paragrafus, amely ismét korlátlan felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy összegszerû korlátozás nélkül vállaljon garanciát. Hosszú távú esetben.
Félõ, ennek az országnak a történelmében számtalan szomorú példa van, hogy egyes kormányok túlvállalják magukat, ezeknek a kormányoknak aztán vannak utódaik, akik megpróbálják helyrehozni a gazdasági nehézségeket - leváltja õket a nép, ahogy önök szokták mondani -, és az új kormány, amely az adósságot felvevõ kormányok jogutódjának tekinthetõ, ismét korlátlan garanciavállalást akar maga számára törvénybe iktatni. Meg lehet ezt adni, utána lehet arról beszélni, hogy hova folynak el a milliárdok, csak törvényesen folynak el, mert itt van ez a lehetõség.
Szerencsére a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. esetén a kormány azért összeghatárt szab, igaz, hogy ezzel a módosítással felemeli a korábbi költségvetési törvényben meghatározott módosítást. Ez az egyik szerepe a felszólalásomnak.
A másik az - igen tisztelt képviselõtársam -, hogy ezen költségvetési törvényjavaslat - aminek a módosítására most készülünk - vitájában tavaly nagyon élesen és keserûséggel a hangomban érveltem, hogy financiális megfontolások miatt a hadiárvákat 1994 óta megilletõ egyszeri, 50 ezer forintos kifizetést ne halasszuk el, önök ne halasszák el '97. január 1-jére, mert nem igaz, hogy 150-200 millió forintja nincs az országnak arra, hogy 50 évvel ezelõtt bekövetkezett sérelmeknek az áldozatait utólagosan, nagyon szerény mértékben orvosolja. Önök azt mondták, hogy nincs pénze ennek az országnak erre.
Ez a beterjesztett törvényjavaslat egészen másról szól. Nem egymilliárdot, nem kétmilliárdot, 20, 30, 40, 80, mondhatom 100 milliárdot osztanak önök újra. De még mindig nem jutott eszébe senkinek - bár a honvédelmi bizottság legalább tárgysorozatba vette a javaslatomat, hogy még ebben az évben fizessük ki ezt az 50 ezer forintot -, hogy azt mondja, hát 100 milliárd forint esetén 125 valóban méltányolható lenne az a törekvés, hogy a hadiárvák - akik nem kapták meg '45 után az õket megilletõ járandóságot - most utólag kapjanak.
Én nagyon sajnálom, hogy akkor, amikor a számvevõszéki bizottság ülésén ezt fölvetettem a kormány képviselõinek, hogy fontolják meg, mert képviselõi módosító javaslattal ezt nem lehet megoldani, hogy terjessze ki a kormány, döntsön úgy, hogy még ebben a költségvetési évben a privatizációs többletbevétel terhére teljesítse a '94-es kötelezettségvállalást, erre nem került sor.
Viszont mire került sor, igen tisztelt képviselõtársaim? Egy még el nem fogadott törvény - nevezetesen a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény - jövõbeni módosításának költségvetési kihatásaira elkülönít ez az Országgyûlés 200 millió forintot. Azt a törvényt nagy valószínûséggel ebben az évben legfeljebb a Ház december közepe táján fogja elfogadni, kifizetés tehát nem fog történni ebben az évben. Ez a 200 millió forint ez érintetlenül meg fog maradni.
Ha van 200 millió forint ebben az évben, miért nem lehet ebbõl kifizetni a hadiárvákat? Akik 15 ezren már rég benyújtották az igényüket, már el is bírálták az igényüket az önkormányzatok. Ebbõl nagyjából tudjuk, hogy hány fõ van, milyen költségvetési kihatással. Én még most is a hadiárváknak az érdekében tisztelettel kérem államtitkár urat, fontolják meg.
Én nem hiszem, hogy presztízsszempontok miatt még mindig ragaszkodni kell a tavaly elmondottakhoz, hogy ennek az országnak nincsen 150-200 millió forintja a hadiárváknak. Mert úgy tûnik, hogy van. Sõt! Ha nagyon demagóg akarnék lenni, akkor azt mondhatnám: Tocsik Mártának a már eddig kifizetett jutalékából a hadiárváknak nem 50 ezer forintot, 150 ezer forintot lehetne fizetni. És nézzük meg, hogy a hadiárvák mit vesztettek el! A szülõjüket, aki a háborúban Magyarországért esett el, és mit tett Tocsik Márta?
Úgyhogy kérném a jelen levõ kormánypárti képviselõket is, fontolják meg. Jót tehetnének, most jót tehetnének végre, utólag, hogyha a hadiárvák megkaphatnák, de most már nem az 50 ezer forintot, annak azért a kamatait is. Elnök asszony, köszönöm szépen.