DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim és a kormány általam nagyon tisztelt jelen levõ Képviselõi! Késõi óra van, úgy látszik, nekem ez jut osztályrészemül az utóbbi idõben, viszont úgy gondolom, hogy az a nyugalom, ami most itt a Házban van, az lehetõséget fog biztosítani részemre, hogy a gondolataimat igen rövidre összefogva és a lényegüket kipoentírozva tárjam önök elé.
Kérem, sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ebbõl a törvényjavaslatból is ugyanaz a megítélésem szerinti torz állami mentalitás tükrözõdik ki, mint 56 amelyet 1990 óta tulajdonnal kapcsolatos jogalkotásunkban több ízben kellett tapasztalnom. Kérem, a Magyar Köztársaság jogállam. Ezt a magyar alkotmány egyértelmûen deklarálja. Az alkotmány 2. §-a alkotmányszinten kötelezõvé teszi mindenki számára, így a törvényalkotók számára is azt, hogy tartsuk be az alapvetõ emberi jogok diszkriminációmentes tiszteletét, és tényleges gyakorlatát garantáljuk. Mit jelent ez az adott törvény vonatkozásában?
Kérem, szeretnék rámutatni arra, hogy a magyar alkotmányosság pusztán olyan esetekben ismeri el a tulajdonszerzést, és akkor biztosít neki a tulajdonost megilletõ védelmet, hogyha az az alkotmány 13. §-ában rögzítettek szerint jön létre, mármint a tulajdon. És ebben az esetben ez alatt azt értjük, hogy a polgári jog, a polgári törvénykönyv által ismert szerzési formák valamelyikének eredményeként.
Ennél a törvényjavaslatnál - sajnos - azt az olvasatot kaptam kézbe, amely isteni adományként, kvázi "deus ex machina"-ként ad bizonyos szervezeteknek tulajdont. Méghozzá nem olyan módon, ahogy ezt a többi jogalany számára lehetõvé teszi. Mit értek ez alatt? Kérem, addig, ameddig egy polgár vagy a polgárok bármely társasága, csoportja úgy szerezhet tulajdont, ahogy ezt a polgári törvénykönyv leírja, tehát vásárol, cserél s a többi, s a többi, addig ebben a törvényjavaslatban azt látom, hogy az emberek egy bizonyos csoportja, méghozzá olyan csoportja, amelyik politikai célok elérése végett vagy kivívása végett gyûlt össze és fogott össze, az ilyen csoportnak olyan privilegizált helyzete lenne az emberek többi csoportjával szemben, hogy míg a többi csoport, például a Tudományos Akadémia tagsága vagy a falusi legelõk közössége és lehetne sorolni ezt tovább, csak a polgári törvénykönyvben írt módon szerezhetnek tulajdont, addig a politikai csoportosulásnak valamilyen teljesen indokolatlan és érthetetlen pozitív diszkriminált, elõnyös helyzetet óhajt biztosítani ez a javaslat. Ugyanis ezek az alkotmány és a tárgybani egyéb törvények elõírása ellenére juthatnak tulajdonhoz. Úgy, ahogy ezt a javaslat leírja és törvényerõre szándékozik emelni.
Kérem, szeretném, hogyha a dolgok lényegét egy kicsit megvizsgálná az igen tisztelt Országgyûlés. Mit is értünk az alatt a szó alatt, hogy tulajdon? Tessék elõvenni a polgári törvénykönyvet! Egyértelmûen meghatározza azt a bizonyos három elemet, amely a tulajdon ismérvét meghatározza: birtoklás, használat, rendelkezés. A birtoklás és a használat természetesen számomra is elfogadható a pártok vonatkozásában. Ezzel szemben a rendelkezési jog, magyarul, más szóval az lehetõség, az a jogosítvány, hogy más jogalany akaratától függetlenül eladhatja, elajándékozhatja vagy örökítheti, ahogy ezt a polgári jog ismeri, szerintem teljesen értelmetlen és céltalan ennek a törvénytervezetnek a vonatkozásában.
Kérem, a magyar alkotmány alapján létrehozott törvények meghatározzák, hogy a pártok milyen anyagi jellegû juttatásban részesülhetnek. Ezt a szavazatok arányában írja elõ a hatályos jog. Természetes, ez egy alaptézis. Én a magam részérõl nem látom annak a lehetõségét, hogy más, bújtatott formákban további anyagi eszközöket rendelkezésére bocsássunk az emberek politikai célú szervezõdéseinek, összefogásainak. Mert vannak az embereknek más jellegû társas kapcsolataik is. Vannak tudományos, vannak szórakoztató, vannak sportkapcsolataik. Miért nem merül fel az, hogy az emberek sportkapcsolatai társaságainak adjon a magyar ország, a magyar parlament bizonyos gazdasági javakat?
Kérem, ha azokat a törvény úgy szabályozza, ahogy szabályozza, akkor nem lehet pozitív diszkriminált helyzetben a politikai szövetségek csoportja sem. Már csak azért sem lehet, miután teljesen illogikus lenne tulajdont adni, ahogy ez a tervezet leírja, hogy majd csak 15 év múlva rendelkezhet vele, akkor, amikor ezen 15 év alatt a választók hangulata, szimpátiája, a szavazataikban megtestesülõ egyetértése megváltozhat a jogosított párt tekintetében.
(20.30)
Elegendõ arra utalnom, arra a sajnálatos tényre, amely történt az elõzõ parlamenti ciklus alatt, amikor is két parlamenti párt -szándékosan nem említem most a nevüket, mert nem kívánom felhasználni más párt jogi személyiségét a jelen törvény kapcsán -, tehát ez a két párt az akkori szavazataik alapján bizonyos ingatlanjuttatásban részesítette önmagát, majd ahelyett, hogy ezt az eredeti célra használta volna fel, villámgyorsan értékesítette. És ma teljesen bizonytalan, hogy az értékesítésbõl befolyt ár, az ellenérték hova jutott, milyen célra lett fordítva. 57
Kérem, nemcsak azt jelenti ez, hogy azt a lezajlott folyamatot, tehát az általam most említett példát, Budapest világhírû építészeti remekmûvét, óriási értéket most felül kell vizsgálni, hogy hova jutott. Természetesen ezt is jelenti. De ezen túlmenõen a rossz példából le kell vonni a következtetést, hogy nem lehet osztogatni köztulajdont még olyan ürüggyel sem, hogy az emberek bizonyos politikai jellegû szervezõdésének juttatnak - kvázi isteni adományként -, mert alkotmánysértõ, aránytalan, bizonytalan, és ellentétes azzal a politikai váltógazdasággal, amelyet a magyar alkotmány tartalmaz, ugyanis négyévenként újra és újra megmérettetésrõl beszél ez az alaptörvény, és ez a törvénytervezet nem említi azt, hogy az újabb megmérettetés során visszakerülne az ajándékba kapott ingatlan a magyar Országgyûlés tulajdonába és rendelkezési állományába.
Kérem, sokkal életszerûbb, reálisabb, hogyha a tulajdonbaadás helyett átengedik a pártoknak a szavazatok, az elnyert szavazatok arányában az ingatlanok használatát, esetlegesen jelképes ellenszolgáltatásért, és a következõ választásnál, ha megváltozik a szavazati arány, netán új pártok nyerik el a választók bizalmát, akkor ezek kapják meg, miután a jelenlegi tulajdonba adás vagy birtokbaadás ismérveit újraosztja a nép. És nem lehet a néptõl elvitatni azt, hogy a politikai szimpátiáját idõnként arra alkalmasabbnak vagy olyannak adja, akirõl jobbat feltételez.
Kérem, késõ van, elmúlt fél 9, 20 óra 35 perc. Én úgy gondolom, hogy az általam most vázoltak is kellõképpen jelzik azt a gondolati tartalmat, amelyet önök elé kívántam tárni.
Igen röviden összefoglalva: az én meglátásom szerint politikai hiba lenne tovább osztogatni az amúgy is rendkívül rossz anyagi helyzetben levõ költségvetést ezen a címen, hogy ingatlanokat ajándékozna az Országgyûlés bizonyos politikai erõknek. Ezzel szemben meg kell nézni ezeknek az ingatlanoknak az eredetét, milyen államosításokból, milyen alkotmánysértõ forrásokból származott ezek eredete, és célszerûbb lenne, alkotmányszerûbb lenne ezeket az ingatlanokat visszajuttatni az eredeti tulajdonosaiknak.
Egyébként még befejezõként szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy további alkotmánysértõ diszkrimináció volna, hogyha egyrészt nem vennék figyelembe a korábbi ingatlan-osztogatások során az egyes politikai erõknek ajándékként, nemzeti ajándékként odaajándékozott ingatlanokat, amelyeket az elõzõ politikai kurzusok során kaptak; másrészt nem vennék azt figyelembe, hogy egyes politikai erõk a polgári törvénykönyv szabályainak betartásával szereztek ingatlanokat, és ezeknek a mértékét másképp vennék figyelembe, mint az isteni kegyként, politikai ajándékként kapott bérleti jogosultságokat.
Nagyon köszönöm, hogy ilyen késõi órában is meghallgattak, és külön köszönöm a kormány jelen levõ képviselõjének, hogy nagy figyelemmel kísérte összefoglalásomat. Köszönöm. Köszönöm, elnök úr.