DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Igen tisztelt Tóth Károly Képviselõtársam! Én nagyon örülök, hogy ön a jövõbe lát, és megjósolja azt - amit az utolsó mondatában mondott -, hogy reméli, hogy a jövõben is ugyanezek a pártok lesznek tényezõi a politikai életnek. Én remélem, hogy nem. Egyikünk sem lát a jövõbe, ez nem politikusi lehetõség. Ezzel szemben szeretnék rámutatni egy logikai törésére az elõadásának. Ön úgy kezdte - ha jól emlékszem -, hogy egy társadalom elkezd építkezni. És ebbõl vonta le azt a következtetését, amit hallottunk gyönyörû elõadásában. Ezzel szemben ez megalapozatlan. Ez a társadalom nem most kezdett el építkezni, ez nem az ígéretek földje volt, hanem itt éltünk. Ennek a társadalomnak megvan a maga múltja és nem lehet azt mondani, hogy hatályban tartjuk a korábbi elõjogokat és az elõjogokkal szerzett javakat, és hatályban tartjuk a korábbi hátrányos helyzetbe kényszerítettségeket is és a maradványt újraosztjuk. Ez nem újraosztás, hanem az elõzõ periódusok utóélete.
Egyébként, amit elmondott, nagyon nagy figyelemmel hallgattam, és hiányoltam benne azt az indokolást, hogy miért kell tulajdonba adni, mi indokolja ezt, mi ennek a morális, vagy jogi, vagy alkotmányjogi, vagy gazdasági alapja. Nem láttam sem indokát, ön meg se kísérelte ezt indokolni, és ugyanakkor nem mondott egyetlen olyan érvet sem, amely az általam az elõzõekben elõterjesztett használati jogosultság ellen szólna. Amit ön elmondott - messzemenõkig egyetértek önnel - a használat és a négyévenkénti újramegmérettetés utáni újrafelosztást értve ezalatt. Természetes, egyetértünk, akire a választópolgár a szavazatát adja, akit felhatalmaz, hogy a magyar parlamentben õt képviselje - vagy egyéb helyen, egyéb alkotmányos helyen -, oda tárgyi eszközöket is kell biztosítani, hogy ezt ténylegesen ki tudja fejteni, ezt a megtisztelõ feladatát. De ez nem azt jelenti, hogy székházakat kapjanak, majd ügyetlen politizálással vagy ügyetlen gazdasági tevékenységek kifejtésével olyan anyagi szituációba kerüljenek, hogy el kell idegeníteni, majd utána újból jönnek a magyar parlamenthez, hogy te parlament, nincs hol kifejtenem a politikai tevékenységet, adjál egy újabb nemzeti ajándékot.
Mélyen tisztelt Képviselõtársam! Nagyon nagy figyelemmel hallgattam önt, és az indoknélküliség meggyõzött a saját érvelésem megalapozottságáról. Köszönöm önnek.